Újévi újrakezdés
Már megint szilveszter van, meg újév. Ez viszonylag gyakran, évi rendszerességgel előfordul, mégis, a legtöbb ember ilyenkor felhagy, újratervez, megfogad, megígér, abbahagy, vagyis változásokat eszközöl az életében.
Hogy mire jó ez, nem tudni. Az eltervezett reformok többnyire nem válnak vérbő valósággá, ha pedig frankón megtörténnek, nem azt a hatást gyakorolják a mindennapokra, mint amire a nagy felismerésektől vezérelt, viszonyait átrendező egyén számít. Ez nem valamiféle pesszimista megközelítés, ez a tapasztalatok összességéből származó tényegyüttes: a cigiről január elsejével lemondó férfi tavasszal már ismét füstöl, a fogyókúrára felesküdő elhízott nő nyáron még kövérebb, mint télen volt, az alkoholmentes éveket ígérő férj január második hétvégjén már hullarészeg, az erotikától izzó estéket prognosztizáló feleség pedig továbbra is állandóan a legvágylohasztóbb cuccokban grasszál.
Mindez arra kell vezéreljen minket, hogy ne a megszokott stratégiával köszöntsük az újévet, vagyis ne ígérgessünk és ne fogadjunk meg semmit, viszont ezt tartsuk is be. Üdvözítő lehet viszont az, ha elmúlt évünkre gondolva összegyűjtjük az egyértelmű pozitívumokat, és azok folytatása, továbbplusszosítása mellett tesszük le a voksunkat.
Vagyis: ha sikeresek voltunk a munka (tehát a pénz) világában, tegyük ezt továbbra is, hiszen úgy tűnik, megvan hozzá a szerencsénk és a képességünk. Amennyiben sikeresek voltunk a szerelemben (jók voltunk és jól voltunk az ágyban), hajkurásszuk csak tovább az érzelmeket-élvezeteket, mert minden jel azt mutatja, van mire alapozni.
Ha jól kijöttünk életünk párjával, tartsuk meg szeretetben, mert az előzetes esélylatolgatás szerint tuti, hogy nála csak rosszabb jöhet. Amennyiben gyerekünk született (avagy cseperedett tovább) az elmúlt esztendőben, koncentráljunk folyamatosan a bébi kiteljesedésére, mert egyrészt úgysem nagyon tehetünk mást, másrészt pedig mert ennek csakugyan van valami értelme.
Mindezzel tehát pusztán azt akarjuk mondani, hogy az évváltás kapcsán nem feltétlenül a változások az üdvözítőek, maradjunk inkább önmagunk, még akkor is, ha netán dohányzunk, el vagyunk hízva vagy esetleg nem vetjük meg a szeszt. Nem arról van szó, hogy ne vigyázzunk testi-lelki egészségünkre, hanem arról, hogy az újévben ne a variálásra koncentráljunk, hanem inkább arra, hogy ne veszítsünk el semmit, ami fontos számunkra. Ne veszítsünk munkát, társat, szerelmet, gyermeket, fókuszáljunk értékeink állandóságára, mert ezen a mostani Magyarországon nem újrakezdeni kell, hanem megmaradni. És ez utóbbi a nehezebb…
Tóth Csaba Zsolt
toth.csaba@civishir.hu