Kósa Lajos és az államcsőd

Már megint fordítva ülnek a lovon egyesek. Hogy melyik irányba hajtják a gebét, nem tudni, egy azonban biztos: nem előre. Történt, hogy Kósa Lajos debreceni polgármester egy konferencián azt mondta, hogy „a közvetlen államcsőd elkerülése a cél jelenleg, szűk esélyünk van arra, hogy elkerüljük Görögország helyzetét, a helyzet ugyanis sokkal rosszabb, mint hittük.”

Egyértelmű szavak, egy olyan embertől, aki vélhetőleg eléggé belelát abba, amibe az átlagmagyar nem. Kósa Lajos amúgy sem egy kertelő típus, elmondta tehát, hogy szerinte mi a szituáció lényege. Erre aztán jöttek a “reakció(so)k”, tévéből, újságból, rádióból, politikai berkekből egyaránt: a forint meggyengült Kósa Lajos kijelentése miatt, a magyar pénzügyi piacok meginogtak, sőt, még azt is mondták, hogy ezen “felelőtlen” megszólalás miatt kerül majd az ország csődközelbe.

Hát egy (k. rossz) vicc az egész, komolyan. Pofátlan, ízetlen poén. Nem kell ahhoz istenáldotta zseninek lenni, hogy valaki felismerje: a forint nem azért gyenge, a pénzpiacok nem azért inognak, az államkassza nem azért üres, mert Kósa Lajos azt mondta, hanem mert a gazda(g)sági világválság közepette az elmúlt nyolc évben sikerült egy olyan nomenklatúrának “vezetnie” a nemzetet, amelynek a hozzá nem értésénél csak az arca volt nagyobb. Butaság és nagyképűség: a legrosszabb kombináció, a morális és (a tapasztalatok szerint) az anyagi csőd szilárd alapja.

Ez az egész olyan, mintha amikor valaki észrevételezi, hogy elloptak egy autót a lakótelepről, erre letolják, hogy ne mondjon már ilyet, mert azért lopták el, mert ő ezt mondta. Nem logikus, na: a helyzet felismerése soha nem kiváltó ok, abban azért megegyezhetünk. Mint ahogy abban is, hogy a magyar gazdaság és a magyar mindennapok állapotát nézve azért olyan nagyon messze nem lehetünk az államcsődtől. És ez nem azért van, hogy megint Kósa Lajosnak legyen igaza.
Tóth Csaba Zsolt