Ki a zsidó?

Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az emberek többségének elég sok ismerőse van. Az ismerősök között sok a barát, a barátnő, a munkatárs, a haver, az utcabéli, de akad fiatal és öreg, szép és csúnya, sovány és kövér, szegény és gazdag, valamint (többnyire) van magyar és nem magyar, nagyképű és szerény, szélsőbalos jobboldali és szélsőjobbos baloldali, iszákos és absztinens is. Mindenféle, na. A világ színes, nagy az Isten állatkertje, sokfélék vagyunk, és így tovább, és így tovább…

Na mármost ebből kiindulva könnyen elképzelhető, hogy ezen ismerősök között akad zsidó (származású és/vagy vallású) ember is: erre a szörnyű holokauszt ellenére azért mérhető az esély. Az esetek többségében ez úgy van, hogy a magyar állampolgárok többségének halvány fogalma sincs, hogy mennyi zsidó (származású) bizalmasa van, és az emberek nagy részének arról sincs dunsztja, hogy konkrétan kik is azok. A barát? Az apa? Az anya? A nagypapa? A nagymama? A szomszéd? A feleség? A szerető? A kolléga? A főnök? A beosztott?

Mindez nem érdemelne különösebb felhangot (az, hogy nem ilyen kritériumok alapján választunk ismerőst, egy tiszta lelkű társadalomban minimum természetes), ha a mindennapi köz- és telekommunikációba nem lopódzna be egyre inkább a zsidózás, illetve a zsidóságnak, mint teljesen különálló népcsoportnak a megjelölése és bő nyálú szidalmazása.

Ez persze a szélsőséges politikai áramlatok bűne is (és nemcsak a jobboldaliaké: balról is tudnak ám zsidózni rendesen, csak nyilvánosan most ez nem fér bele), ám kétségtelen tény, hogy a felerősödő magyarországi antiszemitizmus alapjai igen-igen mélyen gyökereznek, konkrétan mondjuk nem a nyilasok találták ki ezt a fajta megkülönböztetést (úgy tűnik egyébként, sokan azt hiszik, hogy Horthy meg Hitler előtt ilyen nem is volt).

Szóval van ennek múltja. Annak nincs (nagy) múltja, hogy zsidózás hovatovább olyan gyakori a közbeszédben meg a hírekben, mint a köszönő és kötőszavak. Ezek a zsidók, azok a zsidók, így a zsidók, úgy a zsidók. Senki meg nem kérdezi: konkrétan kikről van szó? A főrabbiról? A zsinagóga környékén járkálókról? A gazdagokról zusammen? Akinek görbe az orra? Tényleg, ki ez a sok emlegetett zsidó? A barátunk? A haverunk? A csapattársunk? Az asszony előző szeretője? A nagypapa eltitkolt lánya?

Nem tudni. Nem bizony. Nem tudni, konkrétan kikről szól a fáma. Nem tudni, ki a zsidó (származású) ismerős. Persze vélhetően nem is fontos tudni. De akkor miért fontos zsidózni?
Tóth Csaba Zsolt