Havi fix milliók
Miközben a fél szegényország lottólázban ég (érthetetlen módon nyomorult százezrek hisznek abban, hogy ők, csakis ők nyerhetik meg a hárommilliárdos főnyereményt), élénk megdöbbenést vált ki a dolgozó nép körében egy-egy csúcskategóriás fizetésről szóló információ.
Már azt is nehezen vette be az ápolónők, az építőmunkások, a tanárok, a takarítók és a hivatali alkalmazottak havi kb. 84 611 forinttal „kibélelt” gyomra, hogy minálunk egy jegybankelnöknek 8 milliós fizetés jár, ám az végképp őszinte megrökönyödést okozott a reggelente üveges tekintettel munkába induló tömegeknek, hogy egy egyetemi rektor is „megér” havonta 3-3,5 millió forintot. A megrökönyödés nyilván nem lett volna ilyen drámai, ha mindezt nem próbálják majd egy évig eltitkolni.
Persze ilyenkor óvakodni kell populista szólamoktól, meg a sértődött fröcsögéstől, elvégre nincs azzal semmi baj, ha valaki sokra vitte és nagyon okos/tehetséges/szerencsés, akkor sokat is keres. A kérdést vizsgáljuk inkább elméleti szempontból: van-e olyan munkakörileg elvégzett tevékenység, amelyért havi fix 3-3,5 vagy akár 8 millió jár.
Más szóval: vajon mit csinálhatnak ezek az emberek, hogy ilyen sokat ér az, amit hozzátesznek ahhoz, hogy működjön az ország. Hogy felelősségük van az biztos – egy kezdő orvosnak az éjszakai ügyeletben úgyszintén. Eszük, tisztelnivaló karrierjük van, az biztos – egy egyetemi tanárnak úgyszintén. Hogy képesek a körülöttük lévő dolgokat rendszerben látni és a munkát megszervezni, az is biztos – egy építési vállalkozó úgyszintén.
A takarítónők pontosak és precízek, a vállalkozók mindennap 12 óráznak, a futballisták tízezreket töltenek el boldogsággal, a színészek belopják az életünkbe az értéket, a tanítók és a tanárok gyermekeink jövőjéért kínlódnak, a sofőrök meg ezer kilométereken át azon gondolkoznak, mikor jön a trombózis. Ők mindannyian maximum havi kb. 100-130 ezerből igyekeznek olyan életet élni családjukkal, amilyet még érdemes életnek hívni, magyarán nem minden percét az anyagiak (teljes) hiánya tölti be.
Ők vélhetően mindannyian irigykednek a havi fix milliós nagyurakra, s nem látják azt a különbséget önnön maguk és az érintettek között, ami indokolná a mondjuk a 30-szoros fizetésbeli eltérést. Pedig egész biztosan tetten lehet érni a minőségbeli különbséget: a kérdés csak az, hogy kinek a javára.
Tóth Csaba Zsolt