Hirdetés

A kommunista éra

A kommunista éra

civishir.hu

2009.10.07. 09:11

A kommunista éra

Akkor kellett volna ezeket bezárni a Kongresszusi Központba, s rájuk zárni az ajtót: a továbbiakban csak egymás között tessék genyázni, elvtársak!

Hirdetés

Nem tudom, Önök mit csináltak pontosan 20 évvel ezelőtt (1989. október 7-én), de remélhetőleg nagyon jól érezték magukat a bőrükben (tehát szerelmetesek voltak vagy részegek), felelőtlen boldogsággal néztek a jövőbe és élvezték a vénasszonyok nyarát, illetve annak utolsó csókjait.

Én magam világosan emlékszem, hogy bár nem voltam még 17 éves, kezdtem kacérkodni a cigarettával (jól megszívtam), üzenetet kaptam egy lánytól a Svetitsből, hogy tetszem neki (nagy szó volt ám az katolikuséknál), és magas ívben tettem a napi politika történéseire (Camus Közönye sokkal érdekesebbnek tűnt).

Így húsz esztendő távlatából azt kell mondjam, ezt jól elcsesztem, figyelni kellett volna, mi történik a felsőbb vezetés tájékán. De nem csak én hibáztam, maguk is: egyikünk sem vonult utcára, amikor megtudta, hogy ezen a szép (?) napon Budapesten megalakult a Magyar Szocialista Párt (MSZP). Az a párt, amely magát akkor a nyugati szocialista pártokkal rokon politikai intézményként határozta meg, s amely magát az MSZMP-n belüli reformtörekvések örökösének tekintette - legalábbis az MSZMP-kongresszusi állásfoglalás szerint.

Az okosabbja már akkor is tudta, a többi magyar többsége meg azóta nagy nehezen rájött, hogy ennek a mi emeszpénknek az égadta világon semmi köze nincs a nyugati szocialista pártokhoz, és kiderült az is, hogy ezek a mi reformereink minek az örökösei: a tehetségtelenségnek, a gyávaságnak és – kommunista terminológiával élve – a széles néptömegek anyagi, érzelmi és erkölcsi kifosztásának.

Akkor kellett volna ezeket bezárni a Kongresszusi Központba, s rájuk zárni az ajtót: a továbbiakban csak egymás között tessék genyázni, elvtársak! De nem tettünk semmit (tudják, a cigi, a csaj, meg a közöny), ezek rögvest kiszabadultak, s megkezdték a következő 20 éves tervet, melynek mára minden célkitűzése megvalósult: az elvtársak szinte kivétel nélkül dúsgazdagok, a magyar átlagemberek többsége pénzügyi és mentális gondokkal küzd, s amúgy közéleti értelemben tökéletesen debil, a nemzet szót meg sokszor olyanok használják, akik szerint Adolf Hitler nem is volt olyan hülye (ezzel szemben egy retardált kretén volt).

Így állunk most, 20 évvel ennek a túlélőpártnak a megalakulása után. Ők per pillanat is hatalmon vannak (mondjuk ezért csak magunkat okolhatjuk, ők mindent elkövettek, hogy megbukjanak), és vélhetően amolyan jópofa házi ünnepséget is rendeznek majd a könnyes szemeket indukáló évfordulóra. Ehhez mi csak annyit tennénk hozzá: elvtársak, nincs mit ünnepelni, nagyon szar 20 év volt. Akiket tönkretettetek, már rég halottak (Csengey Dénes, Tar Sándor, és a sor végtelen), aki meg még él, az a tönk szélén áll (én, te, ő, mi, ti, ők). Magyarországon nem lett jobb élni (amiben véletlenül jobb lett, azért ti nem tetettek semmit), viszont kaptunk a pofánkba annyi hazugságot, amennyi miatt még a „nagy” elődök is pironkodnának, ha nem fűzné őket rokoni, baráti és vagyoni kapcsolat a reformer örökösökhöz. De fűzi: senkit nem tévesszen meg a közvéleménykutatók tippversenye, a HÁLÓ(ZAT) még létezik, az elvtársak komoly pénzekről, fontos ügyekről, és emberi sorsokról döntenek nap, mint nap.
2009. október 7-ét írunk. Lassan le kellene zárni az MSZP-fejezetet. Mindörökre.

Tóth Csaba Zsolt
toth.csaba@civishir.hu

Szóljon hozzá!

Hirdetés