Ártándon Fegyver mester mindenhez ért

Ártándon mindenki tudja, kihez kell menni, ha valami eltörik, megáll, elkopik, vagy egyszerűen csak ki kell találni rá a megoldást. Fegyver László műhelyében a kézi permetezőtől a traktoron át a kamionig sok minden megfordul. Ő pedig nem kifogást keres, hanem megoldást. Talán ezért nőtt már régen túl a híre Ártánd határain.

A műhelybe lépve az ember rögtön érzi az olaj, a vas és a munka szagát. A kellemesen hűvös helyiségben eszterga, marógép, fúrógép, köszörű, satuk és szerszámok sorakoznak. A falon trófeák, régi szocialista brigádos emlékek, gitárok, kamion- és autórendszámtáblák idézik az elmúlt évtizedeket. Hátrébb újabb gépek, fogók, kalapácsok és gondosan elrakott csavarok várják, mikor lesz rájuk szükség. A sarokban horgászfelszerelés pihen, de arra mostanában kevés idő jut. Ez a műhely egyszerre munkahely, emléktár, raktár és ötletekkel teli birodalom.

A változatosság élteti

Fegyver László esztergályosként kezdte, később marósnak is tanult, majd Debrecenben gépkarbantartó és javító technikusként végzett. Tanulóként Biharkeresztesen, a Csepelnél dolgozott, később más üzemekben is tapasztalatot szerzett. Azt mondja, a szakmát könyvből és üzemben meg lehet tanulni, de igazi tudássá csak akkor válik, ha az ember dolgozik vele. Neki mindig az volt fontos, hogy ne csak egy gép mellett álljon, hanem értse is, mi történik az anyaggal, a szerkezettel, a hibával.

– Könyvből meg az üzemben meg lehet tanulni a szakmát, de a tudásból akkor lesz valami, ha az ember dolgozik. Én soha nem szerettem volna olyan gép mellett állni, amelybe csak be kell állítani a programot, aztán legyárt több ezer egyforma darabot. Az nem kihívás. Nekem az a kihívás, amikor minden nap teljesen más. Sőt, napközben is változik a program. Nálam is lenne sorrend, csak mindig beesik valami, ami fontosabb. És mindig az a legfontosabb. Áll a traktor, menni kellene vele, nem várhat napokig. Ilyenkor félreteszem, amit elkezdtem, és azt csinálom, amire éppen a legnagyobb szükség van. Ez adja ennek az egésznek az értelmét: hogy mindig gondolkodni kell, mindig alkalmazkodni kell, és nincs két egyforma munka – mondta Fegyver László.

A műhelyében ezért nemcsak gépek vannak, hanem megoldásokhoz szükséges eszközök is. Ha valami vasból van, kopik, törik, mozog vagy illeszkedik, azt nem elég egyféleképpen látni.

Fegyver László számára a munka lényege éppen az, hogy a hiba mögött meg kell találni a szerkezet logikáját.

– Változik a világ, minden fejlődik, nekem is muszáj fejlődnöm. A vasat nem elég megmunkálni, lehet, hogy hegeszteni is kell, fúrni is kell, vágni is kell. Ahhoz meg nem elég egy gép. A jó szerszámot sem adják ingyen, de ha el akarom végezni a munkát, kell hozzá, ami kell. Az ember nem mondhatja azt mindenre, hogy ezt nem lehet. Inkább meg kell nézni, mi kell hozzá, milyen fogást kell megtanulni, milyen eszközt kell beszerezni. Sokszor éppen az a munka visz előre, amit először nem is olyan egyszerű átlátni. Attól lesz érdekes, hogy ki kell találni – tette hozzá.

Nála nincs lehetetlen

Sokszor olyan munkával keresik meg, amely másnak már feladja a leckét. Javít traktort, mezőgazdasági gépet, kamiont, tartályos járművek alkatrészeit, de Romániába is hívják turbókat javítani, felújítani. Korábban fűnyíró traktorokat is rendszeresen szervizelt. A környékről Komáditól Berettyóújfaluig, Váncsodtól Nagyváradig sokfelől megtalálják. Aki hozzá fordul, többnyire nem magyarázatot vár, hanem működő gépet, használható alkatrészt, kész megoldást.

– Úgy adjam vissza, hogy az készen van. És akkor tartom a hátam is érte. Ezért sokszor utána kell néznem a dolgoknak, új fogásokat kell megtanulnom, és be kell szerezni a megfelelő eszközöket. 

Gyakran azok a munkák jelentik a legnagyobb kihívást, amelyeket máshol már nem vállalnak el, vagy csak nagyon drágán tudnának megoldani. 

Ha előre látom, hogy valamit nem tudok megcsinálni, akkor nem vállalom el. De amire igent mondok, azt nem szeretem úgy kiadni a kezemből, hogy az nem jó. Lehet, hogy egy hétig is jár az eszem rajta, hogyan kellene megcsinálni, de akkor is az a cél, hogy a végén működjön. Nekem a jó hírnév többet ér bármilyen munka áránál. Azt nem akarom hallani senkitől, hogy oda ne vidd, mert nem jól csinálja meg – hangsúlyozta.

Biharkeresztesen az egyik gyárban például egy nagy csavartengelyes betonkeverő adta meg magát. Fegyver László másfajta hajtást épített be, és a gép újra használható lett. Máskor egy rakodógép betontörésre használt bontófejét javította meg. Büszkeségei közé sorolja azt a gumisütő szerszámot is, amelyet Hajdúszoboszlóra készített. Nem volt nagy, látványos darab, de összetett munka volt, és előtte senki nem vállalta.

– Van, amikor kívülről az egész csak egy darab vasnak látszik, közben pontosan kell illeszkednie, bírnia kell a terhelést, és működnie kell abban a rendszerben, ahová szánják. Nekem ezek a munkák maradnak meg. Nem feltétlenül azok, amelyek látványosak, hanem amelyeknél sokat kellett gondolkodni. 

A szakma utánpótlását borúsan látja. Szerinte régen még volt valódi szakmunkásképzés, ma viszont sok fiatal az alapvető kézi munkát sem akarja megtanulni. Úgy látja, a gépek, a korszerű eszközök és az új technológiák fontosak, de nem pótolják azt, amit az ember a kezével, a szemével és a gyakorlatával tanul meg. Aki nem érzi az anyagot, az a hibát sem fogja igazán érteni.

Kell hozzá egy kis makacsság

– Ha nem tanulod meg kézzel, ne várd, hogy a flex majd mindent megold. Előbb rá kell állnia a kezednek a munkára. Régen az ember megtanulta, hogyan fogja meg az anyagot, hogyan reszel, hogyan mér, hogyan illeszt. Ma sokan rögtön géppel akarnának mindent megoldani, de a gép csak eszköz. Azt is tudni kell, mit miért csinálsz vele. Én ezért mondom, hogy előbb az alapokat kell megtanulni. Ha az megvan, lehet fejlődni, lehet új dolgokat kipróbálni, lehet modernebb eszközökkel dolgozni. De az alap nélkül nincs mire építeni – fogalmazott.

Fegyver László szerint a környéken nem nagyon látni, hogy valaki folytatná ezt a fajta ezermesterkedést, pedig munka van bőven. A családban sincs közvetlen folytatója a vasas szakmának: a fia más irányt választott, fával kezdett dolgozni. Ő ebben is segítette, gépeket vett, műhelyt alakított ki, így a családban egymás mellett van jelen a fém- és a famegmunkálás világa.

– Meddig csinálom? Ameddig bírom. Mindig van olyan, hogy na, ezzel még nem volt dolgom. Nekem ez az érdekes benne. Amíg jönnek, amíg szükség van rám, és amíg bírom, addig csinálom – mondta.

A hobbija a horgászat lenne, de ma már alig jut rá ideje. Van olyan év, amikor mindössze egyszer tud elmenni pecázni, mert a műhelyben gyakorlatilag mindennap dolgozik. Ha a tarktor, a kamion, a permetező, a háztartási gép nem működik, a tulajdonos sem tud termelni. Ezért csúsznak sokszor a saját vagy családi munkák is. Valakinek azonnal kell a gépe. Fegyver László ilyenkor újra nekilát: megnézi, méri, forgatja, gondolkodik rajta. Aztán egyszer csak elkészül. Mert Ártándon így működik az ezermesterség: olajszagú műhelyben, gépek között, sok tudással, még több türelemmel – és azzal a makacs meggyőződéssel, hogy amit az ember elvállal, azt jól kell kiadni a kezéből.