Szíven szúrt jogalkotás
Lassan hat éve már, hogy gyilkos állatok Marian Cozmát, az MKB Veszprém világhírű beállósát brutálisan meggyilkolták egy helyi lokál előtt. A tetteseket nem sokkal az eset után menekülés közben elfogták, ügyükben ítélet is született, az első- és másodrendű vádlott életfogytig tartó büntetést kapott, amelyről a halott sportoló édesapja, Petre Cozma úgy nyilatkozott: „Kezdettől fogva mondtam, hogy bízom a magyar igazságszolgáltatásban, és örülök annak, hogy nem kellett csalódnom. A bűnösök számára ez korrekt ítélet, számomra viszont nem”.
Számunkra sem, hiszen minden normális ember a saria szabályainak megfelelő büntetést várt volna el, ha jogrendünk nem alkalmazkodna ennyire a szemforgató „európai” paragrafusokhoz. Ami azonban ez után következett, példamutató mindnyájunk számára: a kézilabdást Veszprémben és Bukarestben is díszpolgárrá avatták, az esetről film készült, utcákat és stadionokat neveztek el róla, emlékét a magyar megyeszékhelyen egy hattonnás afrikai gránitkőből készített óriásszobor őrzi. Temetésekor Petre Cozma emberi nagyságról tett bizonyságot, amikor higgadtságra és békességre intette az embereket, valamint együttműködésre és a közös gondolkodásra biztatott mindenkit; a magyarokat hosszan tartó tapssal fogadták, magyarok és románok, és nem nuscsuk és bozgorok gyászoltak együtt.
Hat éve már, és úgy tűnik, a magyar társadalom és Veszprém is kezdi az ügyet elfelejteni, ezért talán nem is volt annyira váratlan, amikor Petre Cozma a Romania TV-nek adott nyilatkozatában kijelentette: „Eltelt hat év, és abszolút semmit nem kaptunk. Elmegyek, és felgyújtom magam a nagykövetségük előtt, talán úgy számba vesznek”. Értjük persze, hogy a karácsonyi magány még jobban megkeményíti a szíveket, de az elkeseredettséghez több minden is hozzájárult.
Az első (szimbolikusan a második) tőrdöfés az lehetett, amikor 2012-ben a gyilkosok büntetését 18 évre enyhítették, országos felháborodást kiváltva. Ugyanakkor az eljárás során Marian Cozma közvetlen hozzátartozóinak 210 millió forint körüli kártérítést ítélt meg a bíróság, amiből a mai napig egy fillért sem láttak; ennek csak részben oka, hogy börtönviszonyok közepette kevésbé virágzik a bodzatermesztés. A másik ok a bürokrácia; a büntetőjogi eljárás során több mint 72 millió forint volt a büntetési költség, a törvény szerint először ezt kell rendezni, márpedig az elítéltek lefoglalt vagyonát ez el is viszi.
A Cozma házaspár rendkívül szűkös körülmények között él, hiába voltak maguk is válogatott sportolók, nevetségesen kicsiny járadékuk és vagyonuk nagy részét fiuk síremlékére költötték, és egészségük is együtt sorvad a reménnyel. Legyinthetnénk, de azokról beszélünk, akik egy élsportoló sztárt neveltek nekünk, aki imádta a várost és szerette a magyarokat. A megoldás az lenne, ha állam lemondana a bűnügyi költségekről, s így orvosolható lenne a család helyzete.
Ugyanakkor Veszprémben hamarosan időközi országgyűlési választások lesznek; csupa véletlenül a fideszes önkormányzat 800 milliót kapott „fejlesztésekre”, nem is folytatjuk tovább. Illetve folytatjuk: innen gratulálunk a Szociáldemokraták Magyar Polgári Pártjának, amely úgy döntött, hogy Karancsi Tibor képviselőjelölt januári kampánynyitóját lemondják és az erre szánt forrásokat átadják a Cozma családnak. A végső megoldás persze az lenne, ha úgy alakítanánk át áldozatvédelmi törvényünket, amely létrehozna éppen az ilyen esetekre valamilyen alapot, amelyből az özvegy, az árva, a magára maradt részesülhetne. Mert azt se felejtsük el, hogy az Olaszliszkán halálra lincselt Szögi Lajos családjának megítélt 50 milliós összegből sem kapott a család még egy árva fillért sem, miközben az ún. romagyilkosságok áldozatainak hozzátartozói – nyílván politikai okokból – már hozzájutottak néhány millióhoz, úgy, hogy ott még jogerős ítélet sem született.
Szalmási Nimród
