Migrációs migrén

Rendkívül tanulságos – és néhol szórakoztató – megfigyelni, hogy a kerítésmászó liberális aktivista ifjak micsoda vehemenciával támadják a kormány, és személy szerint Orbán nézeteit az exponenciálisan növekvő bevándorlási cunami kapcsán ebben a szólás szabadságától megfosztott kicsiny diktatúrában.

A minap Rogán Antal pályaudvari sajtótájékoztatóját zavarták meg, amikor is aprókat sikongatva, a KB által kiadott feliratsablonokat lengették a frakcióvezető feje fölött. A legbájosabb – és a balliberális pártok által folyamatosan életben tartott – szlogen valahogy úgy szólt, hogy „ha 1956-ban így állt volna a nyugat a magyar menekült-áradathoz, százezrek haltak volna meg hazánkban a kommunista terror miatt.”

Azt most hagyjuk is, hogy a derék gólyatáborosoknak fogalmuk sincs a béketáborosok 1956-ot követő terrorjáról, de tényleg, pusztán csak a tények rögzítése kedvéért mondjuk már el nekik, hogy talán nem illő összekeverni a Magyarországról keresztény értékrend alapján nevelkedett menekültet a nyugatitól teljesen eltérő kultúrájú, harmadik országbelivel, a szabadságharcost a líbiai gyerekkatonákat kiképző tömeggyilkossal, a főnemesi család sarját a szudáni drogdílerrel (aki tevékenységét ugyanott folytatja, mondjuk, Balassagyarmaton, mint anno, Kartúm-Alsón) és a biztos halál elől menekültet a jobb megélhetésért kivándorlóval. Amúgy meg fenemód nehéz ám úgy érvelni holmi uniós értékekre hivatkozva, hogy anyavállalatuk, a magyar baloldal, amely az MSZMP jogutódjaként MSZP-vé mutálódott, majd annak spóráiból mára ezerfelé szállt, ezúttal is kettős mércével él.

Nem annyira régi a történet, hogy ne emlékezzünk rá: a kettős állampolgárság kapcsán rendezett 2004-es országos ügydöntő népszavazás kampányában egészen mást mondtak és másra biztatták választóikat. Az akkori kormányon lévő szocialisták, élükön Gyurcsány Ferenccel, harcias nemre buzdítottak és óvtak a nemzetállami eszme erősítésétől; hangsúlyozva annak veszélyét, hogy a határon túli magyarok nem adózó, de jogaival élő tömegként jelennek majd meg, túlterhelve ezzel a magyar államháztartást.

Ezzel szemben most felháborodnak Orbán „idegenellenes megnyilvánulásain”; szerintük jöhetnek nyugodtan migránsok ezrei, mert ők nem terhelik túl a magyar államháztartást, és ha nem magyarok, akkor a nemzetállami eszme sem erősödik. Ilyenkor képesek még a jobboldal eszköztárát is igénybe venni, és Szent István idézik („az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő”), ami ebben a kontextusban egyébként a legnagyobb ostobaság. Egyébként érdekes mellékszál volt a 2004-es kampányban, hogy az MSZP az ötmillió, undorító szórólapjait Székelyudvarhelyen nyomatta, azokkal a munkásokkal, akikkel riogattak, és akik ellen folyt a hisztérikus, magyarellenes félelemkeltés (azóta közel hétszázezren kaptak újra magyar állampolgárságot, de ma sem hallani áttelepülési hullámról és az ezzel járó szociális többletköltségről.

Úgy tűnik, balliberális polgártársainknál csak a magyarok bevándorlása káros az országra; minden más idegen szép, és tárt karokkal kell őket várni a határon. Márpedig jönnek ám, tízezrével, és aki ebben nem látja a veszélyt, az vak, vagy MSZP/DK-s politikus. A legtöbb menekült, miként azt a mindennapos híradásokból tudjuk, dél felől érkezik, többségükben koszovóiak, szírek és afgánok; akik rögvest el is fogatják magukat és rögvest menekültstátuszt kérnek. Aztán rendszerint meg is szöknek, továbbindulnak nyugat felé; azt viszont kevesen tudják, hogy ha az osztrák jägerek szállítják le őket, akkor mindjárt Magyarországra toloncolják vissza őket, mert itt léptek be az EU-ba. Az nyílván populista argumentum, hogy az USA-ból az idén már, több mint negyvenezer afrikait fordítottak az indulási országba, nálunk nyílván nem szempont, hogy ha gazdasági menekültek tízezrei érkeznek, akkor a költségvetésnek kell fizetnie az itt-tartózkodásuk költségeit a napi étkezéstől az egészségügyi kiadásokon át minden másig. Lehet jól fűtött, pazarul berendezett pasaréti villákból osztani az észt, de néha érdemes lenne kimozdulni. Ásotthalomnak zúg a hangja, Sámsoni út meg felel neki, a harmadik világ fokozatosan újratermelődő szegényei minden sarkon álltak már.

Szalmási Nimród