Kerékpártoló tagok

Plus ca change plus c’est méme chose, mondotta egy francia bölcs valamikor, francia klaviatúrája révén kicsivel jobb helyesírással; hogy kicsoda, juszt sem fogunk utánanézni, pedig megtehetnénk. Minél többet változik, annál inkább ugyanaz marad. Most, hogy a hét eleji vérbírósági ítéletek után az 1998-as Fidesz-frakció egy szextettre zsugorodott (Balázs, Kiss, Mazsu, Pankotai, Szabó, Szilágyi), érdemes egy kicsit a sorok mögé pillantani, anélkül, hogy kíváncsiak lennénk a póttagokra rábólintó hétfői taggyűlés névsorára. Főleg azért, mert teljesen érdektelen.

Már a bíróság összetétele is megér egy istentiszteletet, tudniillik a Kossuth térre költöző Kósának mi köze hozzá, hogy Papp László kikkel akar majd ősztől együtt dolgozni; arra gondolni sem merünk, hogy valami tandem-polgármesterség körvonalazódik. Széles képviselőasszony nyilván hozta a statisztikai kimutatásokat, hogy az eddig, és ne tovább érv mellett a menesztett urak és hölgy szembesülhessenek korábbi gyengébb szereplésükkel, szerényebb számú kopogtatócédulák begyűjtésének hervasztó adataival, stb. Somogyi képviselővel most megesett az a csúfság, ami egy korábbi alkalommal Halász D. Jánossal, alpolgármesterségének elvesztése mellett még csak képviselőnek sem indítják; bár esetében ezt most tudjuk be az országos halásztalanítás helyi leágazásának.

Ugyanakkor a szerencsés kiválasztottak listája is talányos; a frakció Cicerója (Fodor) a kuruc.info nyitóoldalán is több napig szereplő szenátor (Csaholczi) vagy a szerencsejátékban is utazó Nagy mitől hitelesebb túlélő, mint mondjuk Jenei vagy Filepné képviselők? Esetleg túl sok mindenről tudnak? Avagy a megmaradtak kapcsolati tőkéjükkel hasznosabb tagjai a társulatnak? Esetleg a háromfős döntőbíróság tagjainak is súgtak?

Hírlik, hogy akadnak olyan tűzközelben lévő vállalkozó netuddkik, aki hasznos tippekkel szolgálnak a jövőbeni városvezetésnek is. Egyikük, szélesebb körben is ismert köpcös, ám egyenes derekú paraszt – mit tegyünk, a módosabbak Debrecenben sem az agykutatók – nyakában, csuklóján, ujjain smukk, szűk ötszáz szavas szókinccsel pompásan elboldogul a világban, és a gyógyfürdőben többször azzal vétette magát észre, hogy két lépés nekifutásból fejest ugrott a brűgbe – ezt még a fürdő nem okvetlenül túlpallérozott közönségéből is erős konsternációt és némi rosszallást váltott ki.

Így aztán lehet itt cserélgetni a csapattagokat, de tudomásul kell venni, hogy a hivatalosan kommunikált fiatalítás mellett immáron helyi szinten is megjelent a haszonelvűség diktálta szelektálás. S akik esetleges változást szimatolnak, azoknak rossz hírünk van. Minél többet változik, annál inkább ugyanaz marad, ismételgetjük a bölcs franciát, a boldog tudatlan csoporttagoktól pedig ne várjunk csodát.

Szalmási Nimród