A hallgatás szabályai

Itt az ideje, hogy a Cívishír olvasói előtt feltárjuk a teljes igazságot a Donyeck térségében lezuhant repülőgép ügyében, ráadásul egyszerre két titokról is lerántjuk a fátylat. Most már szinte teljesen bizonyos, hogy az amerikai titkosszolgálat tervelte ki aljas módon az egész történetet, hogy befeketítse Oroszországot és háborút robbantson ki. Ez azért is tűnik teljesen igazolhatónak, mert ezt maga Jelena Ricskova újságíró publikálta a Pikabu.ru oldalon. Eszmefuttatása szerint a csütörtökön lezuhant maláj gép nem más, mint amelyik márciusban eltűnt a Csendes-óceán fölött. Egészen konkrétan az történt, hogy a márciusban elveszettnek nyilvánított utasszállító az amerikai Diego-Garcia katonai bázison várta küldetése második felét, ahonnan később Hollandiába szállították át. Ott holttestekkel töltötték meg, majd a kijelölt időpontban felszállt. A pilótát illetően bizonytalanok az értesülések; vagy robotok vezették a repülőt, vagy emberek, akik a lelövés előtt ejtőernyőn hagyták el a fedélzetet. Ezután felrobbantották.

A holttestekre vonatkozó feltételezést azzal bizonyítja Jelena Ricskova, hogy a katasztrófa helyszínén tartózkodó szakadárok sajátos szagra panaszkodtak. Ezt az akkor már több napos holttestek magyarázzák. Hiszen a lázadók jól ismerik a friss holttesteket, de több napossal még nem találkoztak. Aztán a két maláj gép számai is csak egyetlen betűvel térnek el egymástól. A márciusi MH370 9M-MRO, a csütörtöki MH17 pedig 9M-MRD jelzéssel volt ellátva.

Folytassuk? Elhitték?

Mert a neten tucatjával keringenek az ehhez hasonló elméletek, melyeket tucatjával lájkolnak és kommenteznek a magyarázatra éhes hozzászólók. Mert nem tudunk semmit, a térségben jelenlévő összes fél egymást vádolja, s tartunk tőle: sohasem derül ki, hogy igazából mi történt. Alapozzuk ezt azokra a talányos, nem is oly régi lelövéstörténeti eseményekre, melyeket ma is rossztékony homály fed.

1975-ben a MALÉV Budapestről Bejrútba tartó járatát közvetlenül a libanoni partoknál lőtte ki az izraeli légierő, a halottak száma a személyzettel együtt mintegy hatvan volt. Az áldozatoknak még a végtisztesség sem adatott meg, hullámsírjaik ugyanis izraeli felségvizekben vannak. A nem hivatalos ürügy az lehetett, hogy a fedélzeten vagy titkos fegyverszállítmányt vélelmeztek, vagy azt gondolták, hogy PFSZ tagok tartózkodtak a gépen (nem tartózkodtak). 1983 szeptemberében a dél-koreai felségjelű Boeing 747-es repülőgépet 269 utassal a fedélzetén terítette le a Szovjet Honi Légvédelem. Ezt hosszú ideig tagadták, majd provokációnak minősítették, aztán hetek múlva két megroggyant tábornok hatalmas térképek előtt mutogatta el, hogy a szovjet légteret megsértő repülőgép mennyire szakasztott mása egy amerikai felderítő gépnek.

Öt évvel később az amerikaiaknak is sikerült leszedni egy iráni utasszállítót 290 utassal (köztük 66 gyerekkel) a Hormuzi-szoros fölött. Akkor meg az történt, hogy az iraki-iráni háború közepette az amerikai haditengerészet biztosítani akarta főleg az olajszállító hajók forgalmát a Perzsa-öbölben, az iráni utasszállítót egy támadó szándékú katonai repülőgépnek néztek. Mint ahogyan nagy valószínűséggel Ukrajnában is feltehetően emberi tévedés történt. Ebben az esetben a lehetséges elkövetők egymásra mutogatnak, Putyin lányát már kitoloncolnák Hollandiából, miközben az USA alig burkoltan röhög a markába. Időközben Burkina Faso fölött is eltűnt egy utasszállító, nyílván nem azért, mert lanyhulni látszik a nemzetközi figyelem.

A néhány hónapja Kijev központjában robbanó Molotov-koktélok és égő autógumik csak felvillantották azt a véres idiotizmust, amelyet Európa már elképzelni sem tud a XXI. században. A maláj gép tragédiája mellett keveset hallunk arról, hogy emberek százai halnak meg Kelet-Ukrajnában, s a soros vadállatiságról értesülve mindig azt hisszük, hogy mélyebbre már nem lehet süllyedni. De lehet; hiszen Grabovo környékén néhány napja még 298 olyan halott teteme feküdt, akiknek többsége nemhogy Donyecket, de Ukrajnát sem nagyon találta volna meg a térképen.

Szalmási Nimród