Hirdetés

Hirdetés

Volt egyszer egy debreceni telefontender…2.0

mti

2013.03.14. 11:04

Volt egyszer egy debreceni telefontender…2.0

Olcsók vagyunk, kussoljatok, ez az üzenet. Szabó-Kovács Patrícia írása

Hirdetés

Hirdetés

Azok megpróbáltatásai, akik az önkormányzati flotta tagjaiként számhordozással nem könnyen, ám nehezen átkerültek az új szolgáltatóhoz, nem értek véget. Bár néhány egyszerűbb polgártársam azt gondolja, azért, mert alacsony percdíjakon beszélhetnek, a flottatagoknak be kell fogniuk a szájukat, és innentől kezdve nem tenni panaszt a szolgáltatás bármilyen jellegű akadozása miatt, én ezzel messze nem értek egyet.

Az a helyzet, hogy a XXI. században élünk, Európában. Bármit vásárolok is, bármilyen áron, attól elvárom, - még ha 100 forintos tétel volt csupán – hogy a funkcióját, amiért megvettem, betöltse. Az én fogalmaim szerint az ügyfélszolgálattal kapcsolatban is vannak minimum követelmények: legyen a reklamáló bármilyen bunkó, fogalmatlan, kifogásolható stílusú, vagy igazságtalan, az ügyfélszolgálati munkatársnak az a dolga, hogy kedvesen és bájosan megpróbáljon segíteni. Annak is bírok örülni, ha nem leckéztet, mert nem az a dolga.

Ezek a szóban forgó szolgáltató ügyfeles munkaköri leírásában valószínűleg nem követelmények. A pultnál álló kisasszony az egyébként teljesen jogos kifogás meghallgatása után úgy gondolta, bátran kioktathatja az ügyfelet: ne jöjjön már itt a panaszaival, inkább örüljön a kollégáival együtt, hogy ilyen jó percdíjakat garantál a szolgáltató. Mintha szívességet tennének. Olcsók vagyunk, kussoljatok, ez az üzenet. De az a hozzáállás sem sokkal jobb, amikor a kolléganője abban a pillanatban, hogy az ügyfél odalép a pulthoz, és közli, flottás ügyben jött, meg sem hallgatja a kérdést, hanem rettentő udvariatlan módon közbevág: „a flottás csomagot nem ismerem, nem tudom, milyen percdíjai vannak…” Nem gond, hogy nem percdíjjal kapcsolatban érdeklődött volna, aki vette a fáradságot, és befáradt az üzletbe. Miért nem írja ki a kollegina rögtön a pultjára: „Ne jöjjön ide senki, úgysem tudok segíteni. Vagy nem akarok.”

Az pedig csak hab a tortán, hogy a szolgáltató, amelynek élete végéig hálával, és szája befogásával tartozik az emberfia az alacsony percdíjakért, duplán számlázza ki több ezer (!) ember alapdíját. Persze nem sztornózzák a számlákat, hanem jóváírják az összegeket. Majd. Egyszer. Addig az előfizetők pénzét használják, kamatmentesen, természetesen. És még csak annyit sem mondanak, elnézést, tévedtünk. Az óhatatlan, hogy ekkora flotta vándoroltatásánál akadnak problémák, de nem mindegy, ezeket a szolgáltató hogyan kezeli, és az sem, hogyan kommunikál a kliensekkel. Ha udvariasan és figyelmesen, akkor többet is hajlandó elnézni az egyszeri számlafizető, de ha flegmán és lekezelően, hamarabb betelik a pohár. Azt eldönthetik a cégnél, megvárják-e, amíg valamelyik felbőszült ügyfél fogyasztóvédelemhez fordul. Meg lehet, de ha engem kérdeznek, nem biztos, hogy érdemes…

Szabó-Kovács Patrícia
 

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.