Kinek fáj a vallási jelképek viselése?

Az Emberi Jogok Európai Bizottságának állásfoglalása őszintén meglepett. Nem a végeredmény, mármint az, hogy a kereszt viselése nem korlátozható. Hanem az, hogy ennek deklarálására szükség volt. Hogy erről hivatalos állásfoglalást kellett kiadni. Miről beszélünk? Nem tetoválásról, semmi esztétikátlan undormányról, semmi szélsőségről. Nem arról, hogy tolakodó módon a többi ember arcába nyomunk valami irritálót, durván, zavarón. Egy diszkréten viselt kereszt lett a vita tárgya.
Lehet, én vagyok naiv, de már a problémát sem értem. Hogy miért zavar ez valakit. Hogyan lehet ügy belőle. Miért? Talán sokan fognak nekem támadni, egy részük szélsőséges fundamentalista kereszténynek, másik részük pedig elvadult liberálisnak titulálni, de juszt sem értem, miért ne viselhetne egy légiutas-kísérő kereszt alakú medált? Méghozzá igen, vallásos meggyőződése, hovatartozása kifejezésére. Vagy tulajdonképpen bármiért. Esztétikai okokból, mert neki ez tetszik. Nem veszélyeztet vele senkit. A másik ügyben a kórházi ápoló is leginkább csak saját magát. Egészen más lenne a helyzet, ha egy sarkára fordított szvasztikát (horogkereszt) akasztana valaki a nyakába. Legalábbis itt, Európában. Ázsiában ugyanis a szvasztika manapság is elfogadott, pozitív jelentésű szimbólum. Nálunk tiltott önkényuralmi jelkép. Ennek okait ismerjük, s természetesen tudomásul vesszük. De kit zavar a kereszt az egyelőre még keresztény többségű Európában? Az ateistákat? Buddhistákat? Mistákat? Miért kell lépten-nyomon támadási felületet keresni, ellenségképet kreálni?
Aki nem hisz, ne hordjon keresztet. Az hordja az üres szívét, és töltse vagy próbálja megtölteni mással, bármivel, amivel csak tudja, de lehetőleg ne mások iránti negatív érzelmekkel, gyűlölettel. És főleg ne egységes arculatra, balesetveszélyre, egyéb mondvacsinált okokra hivatkozva. Olyan ez, mintha az együttélés-pártiak beperelnék a házasságpártiakat, mert a karikagyűrű viselése sérti az érzékenységüket. Ez persze csak egy általam kreált szélsőséges példa, remélem, nem adok vele ötleteket az feljelentősdit profi módon űzőknek, akiknek vagy az a baj, hogy van kalapja, vagy az, hogy nincs.
Lehet másban hinni, de azt tagadni nem, hogy Európa – legalábbis egyelőre – keresztény. S ha ennek megélése és kinyilvánítása valakik számára nem tetsző, érzékenységet sértő dolog, az nyugodtan válasszon új, élhetőbbnek vélt földrészen lakhelyet magának.
Szabó-Kovács Patrícia






