A debreceni egészségügyben is történnek csodák!
Ha valaki olyan helyzetben van, hogy rendszeresen és több helyre kell orvoshoz járnia, eleve nem irigylésre méltó az élete. Az ország második legnagyobb városában pedig igazán van hová: ilyen-olyan szakrendelések, kezelések, nem éppen időkímélő tevékenység…
Mostanában divat a röghöz kötés, hálapénz és egyéb aktuális problémák miatt az orvosokat szapulni. Nem is őket akarom védeni, a problémákat elfedni meg végképp nem, bár mint minden szakma képviselőiről, róluk is csak annyi mondható el: emberek. Attól, hogy az átlagnál többet tanulnak, nem lesznek magasabb rendű lények, vannak köztük erkölcsösek és erkölcstelenek, türelmesek és türelmetlenek, jól és rosszul öltözöttek, remek és kevésbé rátermett szakemberek. Viszont a sok rossz tapasztalat mellett – és legyünk őszinték, közszájon inkább a rémtörténetek forognak, manapság sajnos népszerűbbek a negatív, mint a pozitív hírek – adódnak pozitívak is. Nemrégiben annak örülhettünk, hogy az ország legjobb orvosa választás 5-ös toplistájába debreceni szakember is került. Majdnem mindenki, aki ebben az országban él, elő tud rántani olyan történetet, ami orvosokkal, ápolással kapcsolatos, és rossz tapasztalat. Beszéljünk arról is, hogy praktizál olyan orvos a DE OEC Fül-Orr-Gégészeti Klinikáján, aki nem fogad el hálapénzt a kisgyerekes szülőktől nemhogy a sikeres műtét előtt, de utána sem, és akkor is előre köszön kezét csókolomot az édesanyának, ha nem az ő gyerekét kezelte, hanem a kis szobatársat.
Az is előfordul ebben a szép városban, hogy a kiírt rendelési idő előtt megkezdődik a rendelés, mint a mi gyermekorvosunknál, és nem akkor fejeződik be, amikor lejár a munkaidő, hanem akkor, amikor a legutolsó kis beteget is ellátták. Sajnos nem mindenütt van ez így, tudom, de néha mégiscsak meg kell állnunk, és örülni annak, ha valami jó irányban tér el a megszokottól. Igenis szebb attól a napom, ha azt hallom a gyakorlatilag 30 éve heti szinten kezelésekre, szakrendelésekre járó kollégámtól, hogy a bejelentett időpont előtt 5 perccel szólították, 10 perc alatt végzett, és ha még ez sem lenne elég, extraként emberi hangon, udvariasan beszéltek vele. Pedig előre fölkészült a rá váró kúra előtt mindarra, amivel ez jár: várakozás, telefonálgatás újabb és újabb időpontokért.
Kardiológia, urológia, röntgen, hepatológia, sebészet, mindezt végigcsinálni lelkileg sem gyerekjáték, időben meg végképp. Ismerősöm három évtized alatt már mindent megtapasztalt, amit az egészségügyben betegként csak lehetett, így azt gondolta, nagy meglepetés nem érheti. De szerencsére úgy tűnik, mégiscsak változik a rendszer, ráadásul jó irányba. Néhány évvel ezelőtt ez még nem volt elvárható. Jobban mondva az volt, nagyon is, csak a betegek hiába várták el, egyszerűen nem működött.
Pedig az időtényező és a kiszámíthatóság nem elhanyagolható annak, aki munkahely mellett jár el vizsgálatokra, de nem kell táppénzre mennie, és nem is akar. Mert van munkahelye, és dolgozni szeretne, nem lógni. Szóval hajrá, magyar egészségügy, a várakozási idő csökkentése után még rengeteg terület van, amin javítani lehet és kell, de reméljük, előbb-utóbb a rendszer többi eleme is „meggyógyul”.
Szabó-Kovács Patrícia
