Repülőnap – néhány csavarral

Már a megérkezés sem ment zökkenőmentesen. Kecskeméttől másfél kilométerre leállították a forgalmat, majd az áthaladás mintegy két órába telet. Köszönet a rendőrségi forgalomirányításnak. Ezek után a beléptetés sem volt egyszerű, ugyanis a sajtó munkatársainak a repülőtértől mintegy egy kilométerre, egy benzinkút előtt kellet regisztrálni, aztán a – már jól bevált – rendőrég mutatta az utat, megint lassítva a forgalmat. Így, miután megérkeztünk az úti célunkhoz, csak bombakeresés után juthattunk be. De még mindig nem a sajtó számára kijelölt parkolóba.

Mindegy, így is lekéstük a megnyitót, ugyanis 10 óra múlt (pedig már 6.30-kor Kecskemét alatt voltam). A média hangárban kellemes és kulturált környezet fogadott, őszintén szólva meg is lepett, de nem tartott, sokáig, mert amikor feltettem az első kérdésemet a sajtóreferensnek – hogy tudom megközelíteni s sajtó számára kijelölt területeket? – csak nézett rám, mintha nem is erről a világról származnék. Aztán előkapta a mentőeszközt: a telefonvonal másik végén azonban természetesen nem vette fel senki. Nesze neked karszalag, menj és fedezd fel magad! De jött az isteni szikra a sajtóreferens részéről: kérdezzünk meg egy idevalósi katonát. Ő biztosan tudja, hogyan lehet odamenni. De nem jött össze, csak egymásra mutogatás lett belőle. Egy térképpel felfegyverkezve elindultam, hogy megkeressem a bejutási lehetőségeket. Ezzel tulajdonképp nem is volt semmi gond, csak annyi, hogy a térképen nem jelölték azok a helyeket, ahol át lehet menni a látogatói részről a fotósoknak fenntartott emelvényekhez. Hát nem az a minimum, hogy a magyar hadsereg által szervezett rendezvények térképe pontos legyen? Nem volt az. Ha egy ilyen térképet sem tudnak tisztességesen elkészíteni, akkor milyen térképek segítségével hadgyakorlatoznak? Belegondolni is borzasztó. Egyórás keresgélés után, az árnyékban mért 31 fokos melegben, ami a tűző napon bőven meghaladta a 40 fokot, feladtam.

A tömeg kiszolgálása kifogástalan. Volt minden, ami szemnek, szájnak ingere girosztól a lángosig, sapkától a repülőmakettig. Gyerekeknek kialakítottak egy kis medence parkot. De aki tehette, az a természetes árnyékot keresett. Itt megnőtt a tömegsűrűség, de a fedett kiállító hangárokban is tolongott a nép. Aki nem fért be, az kihasználta a legkisebb még szabadon lévő árnyékmorzsákat is.

A csapoknál 30-40 méteres sorok álltak, hogy a vendégek megtölthessék kulacsaikat és felfrissíthessék magukat. Voltak, akik kipróbálhatták azt is, milyen pilóta lenne belőlük az egyik legkorszerűbb szimulátor segítségével. A gyerekek pedig beülhettek a helikopterekbe és a repülőkbe is. Természetesen a fiatalabb és a korosabbak sem hagyták ki a lehetőséget. A műsorszámok párhuzamosan mentek földön és levegőben egyaránt. amiben Gundel Takács Gábor értő tolmácsolása segített eligazodni. nagy érdeklődés fogadta a magyar Gripen vadászgépek műrepülését és Besenyei Péter műrepülő pilóta fantasztikus bemutatóját.

Ásztai Csaba

Galéria