Rendesen odavertek az OKJ-nak!

Szerkesztőségünkben átnéztük az új Országos Képzési Jegyzéket, ami tartalmazza a 2013 szeptemberétől indítható szakok listáját az iskolák számára. Nincs jobb szó rá: nevetséges. Ha valaki derűre és jó kedvre vágyik, böngéssze át, mert garantáltan a hasát fogja majd a röhögéstől. Nézzük csak, mire számíthatnak a jövőre éretté váló nebulók!

Vegyünk a példa kedvéért két diákot, Ágit és Ádámot, akik jelenleg egy középiskolában tanulnak, és azon törik a fejüket, hogy hova tovább, ha leérettségiznek. Kinézik a számukra szimpatikus szakot, felsőoktatási intézményt és gőzerővel azon vannak, hogy sikerüljön oda bejutni. Tegyük fel, hogy júniusban sikeresen leérettségiznek, júliusban pedig azért izgulnak, hogy pontjaikkal felvételt nyerjenek. De puff neki, jön a hidegzuhany: kiderült, hogy az állami képzésbe nem jutottak be, anyagilag pedig nem áll olyan jól a család, hogy a kevesebb pontokkal elérhető költségtérítéses szakon folytassák tanulmányaikat. Mi tévő legyek? Teszik fel magukban a kérdést. A választási lehetőség nem túl nagy.

Kereshetnek állást, de kicsi az esély arra, hogy mindössze egy érettségivel a zsebükben labdába tudnak rúgni a mai munkaerőpiacon. Kimehetnek külföldre dolgozni, de ahhoz szükség lenne némi alaptőkére, ráadásul ott sincs kolbászból a kerítés. Talán a legegyszerűbb megoldás az, ha várnak egy-két évet. Ez idő alatt ismétlő érettségi vizsgát tehetnek (amivel javíthatnak az érettségi jegyükön), szerezhetnek a már meglévő középfokú nyelvvizsgájukhoz még egyet (vagy letehetik a felsőfokút) pluszpontok szerzése végett, közben pedig részt vesznek egy olyan oktatási formában, amiért fizetni nem kell (támogatja az állam), tovább jár a családi pótlék, lesz egészségbiztosítás és „olcsó” tanuló DKV-bérlet, többletpontokhoz juthatnak a képzés által, sőt, mellette még diákmunkát is vállalhatnak. Ez egész jól hangzik addig, amíg el nem jutnak majd odáig, hogy mit is tanuljanak. Ugyanis azzal találhatják majd szembe magukat, hogy az egyes OKJ-képzésekre szakosodott iskolák kínálata várhatóan szegényes lesz, mert a kormány által meghirdetett indítható szakok listájának összeállítása katasztrofálisra sikeredett.

A példánkban szereplő két fiatal a következő foglalkozások közül (is) választhatna (zárójelben az iskolai rendszerű képzési időt jegyeztük meg): fehérnemű-készítő és kötöttáru összeállító (3 év), népi kézműves (3 év), pantomimes (2 év), édesipari termékgyártó (3 év), fatárgy készítő (1 év), gyógy- és fűszernövénytermesztő (1 év), mezőgazdasági gazdaasszony, falusi vendéglátó (3 év), műemléki díszítőszobrász (1 év),  abroncsgyártó (3 év), bányaipari technikus (2 év), díszműkovács (3 év), egyházzenész (2 év), erjedés- és üdítőitalipari szaktechnikus (1 év), fegyverműszerész (2 év), gumiipari technikus (2 év), halász, haltenyésztő (3 év),  kályhás (3 év), közúti közlekedésüzemvitel-ellátó (2 év), malom- és keveréktakarmány-ipari szaktechnikus (1 év), patkolókovács (1 év), sárkányrepülőgép-szerelő (2 év), útépítő és -fenntartó technikus (2 év), vadászpuska műves (1 év), fluidumkitermelő technikus (2 év), formacikk-gyártó (3 év), IT-mentor (2 év), matróz-gépkezelő (3 év). Nem semmi, ugye?

Állítólag az OKJ változásának az volt a célja, hogy kikerüljenek azok a képzések, amelyekre nincs szüksége a magyar munkaerőpiacnak, és belekerüljenek azok, amelyekkel állást lehet találni. Azért kíváncsi lennék arra, hogy Ági szülei mennyire lelkendeznének azért, ha lányuk 3 évig fehérnemű-készítést tanulna, vagy Ádám szülei mennyire örülnének, ha fiúk 3 év alatt sajátítaná el az abroncsgyártás technikáját. Kérdem én: valóban a fent említett képzések valamelyikének elvégzésével fognak a frissen érettségizettek belépni a munka világába???

Nitta