Pécsről üzennek Barrosonak

Senhor Barroso,

már önvédelemből sem foglakoznék most azzal, hogy vannak-e nálunk, itt, Magyarországon, hazaárulók és - velük szemben - vannak-e patrióták (polkorrekt terminusban: vérgőzös nacionalisták), pedig abból, hogy az Ön levele után a Népszabadság már Orbán Viktor utódját is kijelölte, sok mindent le lehet vezetni - és nyilván annak az ellenkezőjét is.

Maradjunk annyiban, hogy a Népszabi egy éhes disznó, aki makkal álmodik. De nyilván nem emiatt írok Önnek - nem is biztos, hogy direkt fordításban megérti, ez egy magyar közmondás.

Hanem azért, mert ami az elmúlt heteket illetően Magyarország EU-s alázása ügyében történt, és ennek legújabb fejezete az Ön levele, (az IMF-et most hagynám, az egy másik territórium, közünk alig van hozzá, ellentétben az EU-val) az egyszerűen, gondolja végig újra, gyalázatos.

Mint - más itteni újságokhoz hasonlóan - kedvenc lapom, az EU-tag Magyarország egyik vidéki hírportálja, a Pécsi Újság.hu is (tudja: tavaly Pécs Európa egyik kulturális fővárosa volt, emlékszem, volt is itt nálunk) a kiemelt hírek között hozta, hogy Ön, senhor Barroso, levelet írt Magyarországra. Bizonyos törvények megváltoztatására szólította fel a magyar miniszterelnököt.

Na, most, képzelje el mindezt fordítva.

Hogy egy magyar politikus, aki éppen európai stallumot visel, azt írja a portugál miniszterelnöknek, hogy vonja vissza a parlamentje által frissen meghozott törvényeket, különben.

Mit mondana Ön erre senhor Barroso? Mit mondanának a portugálok, a honfitársai?

Maradjunk annyiban, hogy magyar ember ilyet csak akkor írna egy portugálnak, ha valakik nagyon kényszerítenék rá. Talán még akkor se.
Szerintem tehát egy portugál ember is csak akkor ír ilyesmit egy magyarnak, ha valakik nagyon kényszerítették rá.

Ön miért tette? Kicsit sem szégyelli magát?

A portugál ember, szerintem, ugyanúgy tudja, mint a magyar, hogy nem illik beleszólni a mások dolgába. Ő is tudja, hogy a szuverenitás szent dolog. Erről szól az életünk: azon a területen, ahol én vagyok otthon, nem más szabja meg a játékszabályokat. Az angol úgy mondja ezt: my house is my castle. Az én házam az én váram.

Nem tudom, a portugál hogyan mondja, de gyanítom, hogy neki is van egy mondata rá. (Nálunk, Mohácson, a Duna partján, az EU egyik déli határán, ahonnan jöttem, ha valaki, aki illetéktelen, beleszól mások dolgába, először csúnyán néznek rá. Azután, ha nem érti mi van, lehet, hogy ott helyben el is náspángolják. Szerintem így lehet ez Setúbalban vagy Portóban is. De ehhez Ön jobban ért.)

Nemzetközi jogi szemináriumon annak idején azt mondtam a vizsgán (dehogy ezt mondtam, tizenöt éve volt, mit tudom én, mit mondtam, most veszem elő a wikipédiáról...), hogy „a szuverenitás egy nemzet, ország saját kormányzását jelöli. A szót rendszerint a hódoltság ellentéteként használják, amely arra vonatkozik, hogy egy régiót külső hatalom tart politikai és katonai ellenőrzés alatt."

Ha Ön, senhor Barroso, portugálként, az EU elnökeként - akárkiknek a nyomására - egy ország kormányát arra szólítja fel, hogy vonjon vissza törvényeket, akkor Ön annak az országnak a szuverenitását vonja kétségbe.

Na, ezt szerintem nem fogják hagyni Önnek a magyarok, senhor Barroso. Amikor ugyanis az EU-ba való belépésről döntöttünk, ilyesmiről szó sem volt. Szövetségesekre és szövetségre gondoltunk, de nem diktátorokra és diktátumokra, volt abból itt elég.

(A jegyzetet, megjelenése után, el fogom küldeni a magyar EU-képviseletnek, kérve őket, hogy fordítsák le portugálra és juttassák el Önnek. Várom, és ha megjön - amire a barátaim azt mondják itt Pécs-Patacson, sohanapján lesz, szálljak már le a földre - közlöm is szíves válaszát.)

Pauska Zsolt (pecsiujsag.hu)