Ennek az olimpiának is jár a tisztelet

Sokan hisznek az anyagban, náluk az számít, mekkora a házad, mekkora az autód, a melled, a bicepszed. Mennyi szolgát tudsz tartani, mennyit tudsz elverni egy este, vagy épp mennyi nettót tudsz felmutatni, ha esetleg elveszlek/hozzádmegyek. Lehet ez is egy támpont, de emberi mércének alkalmatlan, ennek ellenére eléggé elfogadott mérce manapság.

Aztán ott van a következő fokozat, amikor az IQ-tól ájulunk el. Én ezt jobban tudom, ha kell, lyukat beszélek a hasadba, szakértő vagyok! Mit akar itt ez az IQ-tlan kis senki, bele ne szóljon már! A kockavilág fegyverhordozóit nap mint nap látjuk a tévében, valóban hatalmas tudásúak, de azt is látjuk magunk körül, hogy mire megyünk velük. A professzor úr megír egy ezer oldalas szuperkönyvet, aztán hazamegy, és jól megveri a feleségét. Nálam az IQ sem mérce.

Ha valaki eljut az anyagon túli világ szemléléséig, ott is a méricskélés jön szembe. Egy harmadik fokozaton. Hú, ez mekkora fejlettségű lélek, hujujuj, mély tisztelet és leborulás! Fejletlen, még anyagiba ragadt lélek, ajjajaj, ő még nagyon az elején jár, egy kicsit lesajnáljuk, egy kicsit irtózunk tőle. Szóval még a spiriknél is ez megy, a mérce a lélekfejlettség.

Holott sem a bicepsz, sem az IQ, sem a lélekfejlettség sem dönt. Kizárólag az számít, hogyan játszod el a szerepedet. Akármibe is születtünk, kerültünk vagy csöppentünk éppen, evezni kell, húzni kell, lapátolni kell tisztességesen, lehetőleg minél inkább a többiekért, és minél kevésbé a többiek ellen. Nálam az számít, adott helyzetben, adott szinten, adott jóember mennyi emberi vonást, erőfeszítést tud belevinni az életébe.

A brit pingpongos például, aki a paralimpián egy botra támaszkodva küzdötte végig a meccseket, és az egyik kiélezett szituban hatalmas repülve bevitt egy zseniális ütést,

közel jár a csillagos ötöshöz. Vagy megnézhetjük az a győztes magasugrót, aki egy lábbal (!) jutott 174 centiméterig,

vagy a Sors Tamás vezérelte magyar csapatot a 14 érmével, vagy a Székelyföldnek aranyérmet nyert, Csíkszeredában ezrek által ünnepelt Novák Edét, de lényegében bármelyik paralimpikon teljesítményében komoly üzenet van.

Komoly üzenet egy olyan világban, ahol körülöttünk csúsznak szét országok és emberek, nőnek az adóssághegyek, nő az elkeseredés, fogy a remény. Londonban több ezer olyan ember versenyzett, aki beleszületett vagy életében belekerült egy kőkemény helyzetbe, és ahelyett, hogy megtört volna, felvette a kesztyűt.

Ezt a döntést ott legbelül, bárki bármikor meghozhatja. Onnantól kezdve nem az számít, hogy hány milliós adósság, milyen sérülés, vagy milyen csapás teszi próbára, hanem csak az, hogy minden nap mindent megtesz-e azért, hogy életet üzenhessen a világba.

Springsteen már 30 évvel ezelőtt megírta a lényeget a Reason To Believe soraiban: „Az ember minden keményen végigdolgozott nap végén talál egy okot a hitre.”

HeGergAnd