Mit hozzon az angyal Debrecennek?
A nagy karácsonyi készülődésben az ember megint rájött arra, hogy nincs az a válság, ami a magyart kizökkentené a ritmusból. A gonosz multik akkora üzletet kötnek a néppel, hogy annak megakadályozására még a kétharmad is nagyon sovány, mert a kutya sem szégyelli, hogy karácsony előtt (is) a globalista-kapitalista-kizsákmányoló gazdagításával múlatja az időt. És ez így van rendjén. Azért vállaljuk fel a sokszor brutális közelharcot a bevásárlóközpontokban, mert a szeretteinkért küzdünk, hogy nekik örömet szerezzünk.
Elüzletiesedett a karácsony? Ugyan már! Ilyen hamis közhelyekkel el lehet menni fingot fogni. Nincs az az alulképzett magyar proli, aki azért tért be az elmúlt héten a debreceni Tescóba, mert személytelen, érzéketlen, meg üzleties a karácsony. Nagyon is személyes. Meg szeretetteljes is. Meg önzetlen. Hol az a háziasszony, aki magának süt két tepsi zserbót és hat rúd bejglit? Kiteszi a szívét-lelkét a drága. Mi ez, ha nem szeretet, gondoskodás, egymásra figyelés? Öncélúan ennyit sütni? Az nem megy áhítat nélkül. Mindegy, hogy csalfa a férj vagy hálátlan a gyerek. Éppen ez a krisztusi üzenet: a megbocsátás. Szenteste az asztal mellé telepszik a meghittség, és most mellékes, hogy ez nap elméletileg a karácsony böjtje, az ádvent várakozása azért beteljesedik teli hassal is. Jézus áldására úgy többnyire méltó az ember.
A karácsony persze fogyasztással jár, de sohasem silányul azzá. A láncostól megvásárolt toronyóra mögött azért mindenki látja a lényegét, már aki elérte legalább a középcsoportot az óvodában. A karácsonyt éppen azoktól a fösvényektől kell félteni, akik a szent ünnep üzleties jellegét emlegetve mentesítik magukat a komoly ajándékozás alól. Áldozatot vállalni a szeretteinkért nem bűn és megvetendő.
Mit hozzon az angyal Debrecennek? Sok kisautót, sok kisbabát, nyugdíjrendszer-kisokost, de mindenekelőtt hozzon egy jó Loki-edzőt, nyegle pestit, vagy mufurc vidékit, mindegy. Boldog karácsonyt!
BeA
