Hirdetés

Hirdetés

Fele királylányság

civishir.hu

2013.12.14. 21:17

Fele királylányság

Bébiblog újratöltve! Lesz itt minden: kacagás, sírás-rívás, ajtócsapkodás. (7. rész) Bereczki-Csák Helga írása

Hirdetés

Hirdetés

7. rész: Ha nem volnának

Rozi 3 hónapos lett. Elmúlt az az idő, amikor minden éjszaka és nappal csak kísérlet. Amikor minden áldott reggelt, rossz mozdulatot, nyakbicsaklást, félrenyelést, oltást egy csendes ó, hála Istennek követ. Egyre ritkábban hallgatom, egyenletesen veszi-e a levegőt, elvétve nézem, azonosak-e a ráncok a két combján; leküzdöttem a gyanút, hogy valamivel kisebb résen néz kifelé az egyik szemével, és már csak mérsékelten őrlődöm, hogy rendesen fejlődik-e. A Rozi által diktált rend és az ennek szellemében, az ő kedvére kialakított rendszer kezd megszilárdulni, a magával hozott színes galaxis mostanra beépült az életünkbe. Az újszülött ijesztő védtelensége a 12 hét alatt elillant. Egyértelmű igényei lettek, akarata, változó kedve, bája és zsiványsága.

Lassan lehet hozzá programot igazítani, jó eséllyel kiszámíthatókká váltak a reakciói. Egy évszak elteltével – igen, igen, igen! – eljön a pillanat, amikor egy anya először levegőt vehet. Ezzel az első, mély, őszinte és meglehetősen nyúzott sóhajjal most azt mondom, de jó nekem! De jó, hogy nem hamarabb és nem később jött! De jó, hogy ilyen gyönyörű – még akkor is, ha terjedelemben egyelőre a korai Pa-Dö-Dőt idézi, és ha így folytatja a gyarapodást, egy bútort biztosan ki kell vinni a szobájából, mert ennyien nem fognak elférni. De jó, hogy van testvére és de jó, hogy ezerszer több türelem és ezerszer kevesebb aggodalom van bennem, mint Dórával volt.

Dóra hamarosan 5 éves lesz. Mióta Rozi megszületett, 150 százalék anyát kíván, holott – saját józan számításaim szerint – mostanában átlagban olyan 30 százalék áll rendelkezésére per nap. Lehetne emiatt lelkiismeret-furdalásom, de... Sajnos van is. Pedig még szülés előtt eldöntöttem, hogy mikor hazajön az oviból, minőségivé teszem a vele töltött (nyilván kevesebb) időt: játszunk, boltba megyünk, beszélgetünk. Hogy ne érezze, ő nem fontos. De kiderült, Dóra nem az a típus, aki esetleg úgy érezné, hogy ő nem fontos. Ha hazajön az oviból, hosszú ölelkezés után egy mondatban összefoglalja a nap meghatározó élményeit (kinek volt kifestve a körme, ki hova bújt az udvaron), majd behajtja a szobája ajtaját. Gyakran leskelődünk: ruhákat pakol, óvodásat játszik, altat, folymatosan szóval tartja szobája megszámlálhatatlan élettelen dolgát, ír, firkál, jegyzőkönyvez vagy épp bajuszt rajzol a Nők Lapjában Pécsi Ildikónak. Olyan jól érzi magát a saját világában, hogy másfél óra után szokott kiszólni két dolog miatt: 1. Szomjas vagyok 2. Rozi is itthon van?

Dórával kapcsolatban nagyon észnél kell lenni. Az öntörvényűségéből eredő millió konfliktus, a kőkemény hisztik, a sok-sok veszekedés, a napestig tartó alkudozások... A következetlen engedékenységem miatt szinte a fejemre nőtt: zsarol és taktikázik, kéreti magát, magyarázkodik, lyukat beszél a lyukra, látványosan összerogyik az előszobában úgy, hogy húzni kell a fürdőig, ha fogmosás a téma... De mielőtt kitépném az összes hajam, ami a szülés óta nem hullott ki, szerencsére jön az apja, aki rendet vág. Hangosan, tárgyilagosan, Dóra mégis szereti. Nem értem. Azaz nagyon is. Ilyenkor messziről nézem, mi lesz. Dóra sértődött bánatában forgolódik az ágyban, majd azt mondja: – Most bátorságot gyűjtök, és odamegyek apához bocsánatot kérni. És tényleg odamegy. És megbocsátás és béke lesz. Hát van ilyen???

Bosszúból arra szoktam gondolni, ha nem lennének a gyerekek, most a barátnőimmel ülnék késő éjszakáig valami remek helyen, ahol nagyon hosszú kávékat innánk, közben szidnánk a főnököt, megbeszélnénk az életünk olyan mérföldköveit, mint a gombócfőzés hátulütői, a tornádó veszélyei vagy a denevérelhárítás technikái. Nem ám csak akkor jönnék haza, amikor akarok, hanem akkor is mennék el itthonról! Tömném a hasam. Koncertre járnék, nyári színházba, fél óráig gyönyörködnék a könyvesboltban. Hazamennék a szüleimhez, szagolnám a teraszon levegőt. És nem csinálnék SEMMIT.

Ehelyett mindent csinálok. Nagyon rövid kávékat iszom egyedül, a barátnőimmel egyelőre arról beszélek telefonon, hogy majd később visszahívlak, szidom magamat meg a napot, amiért semmi nem fér bele. Olyan emelkedett témáim vannak, mint a visszatérő koszmó a gyerek fején és szülés óta evés nélkül is olyan a hasam, mint egy durrdefektes gumiabroncs... Mégis azt mondom, hogy jó nekem. Dóra három dolgot kért karácsonyra: titkos naplót, világító sellő Barbie-t és azt, hogy Rozi egészséges legyen.

Azt hiszem, annyira mégsem rontottam el.

Tegyétek oda a kávét, hamarosan jövök!

6. rész: Bendő Band
5. rész: Kettőt szeretni
4. rész: Hova tegyük a gyereket?
3. rész: „Két gyerek nem egy!”
2. rész: Csak az esték ne lennének!
1. rész: Jöjjön, akinek jönnie kell!

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.