Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Szenvedélyesen oktat az életműdíjas debreceni tanár, Tófalusi Péter

Cívishír | 2024. 04. 25. | 08:00:38
Nemcsak a tanterem, hanem a háza ajtaja is nyitva áll a diákok előtt.
Szenvedélyesen oktat az életműdíjas debreceni tanár, Tófalusi Péter
Ahová beteszi a lábát, ott a fizika üggyé válik (Fotó: Fogarasi Renáta/Cívishír)
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Tófalusi Péter, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumnak elismert fizikatanára az élményalapú tanítás híve – óráit a hasznos, gyakorlati tudás kísérletekkel tűzdelt átadása jellemzi. Több évtizedes, eredményes tehetséggondozó tevékenység áll mögötte. Tanítványai jelentős sikereket értek el különféle országos és nemzetközi fizikaversenyeken. Eredményes munkásságát több díjjal ismerték el az évek alatt, 2023 végén pedig megkapta a Rátz Tanár Úr Életműdíjat.

Cívishír: Fizika. A legtöbb diák, ha meghallja ezt a szót, futkos a hátán a hideg; az ön óráit mégis várják a gyerekek. Mi a titka?
Tófalusi Péter: Azt hiszem, motiváció nélkül nincs tanítás. Arisztotelész azt mondta, a tudomány csodálkozással kezdődik, és szerintem arra kellene törekedni, hogy ez a csodálkozás fennmaradjon. Tehát amikor először bejönnek hozzám, akkor az égbe szállunk. Ez annyit jelent, hogy van egy vizes rakétám, azt fellövöm, és ebből csupa jó dolog származik, meg tudom mutatni a fizika varázsát. Nem szabad a diákokat rögtön agyonnyomni mély fizikával – olykor a kevesebb több. A kísérletek hihetetlenül jók tudnak lenni. Például van elektromágneses békám, és ahogy a nevében is benne van, béka, azaz ugrik. Kihasználjuk az elektromágneses taszítást, és ilyen motivációs kísérleteken át jó megismertetni a tantárgyat. Benne van a vérünkben, a zsigereinkben annak a lehetősége is, hogy ezt a világot, amiben felnövünk, ahol fizikai tapasztalatokat szerzünk és szocializálódunk, akár szerethetjük is. Ott van a lehetőség, csak meg kell mutatni. Persze a tanár személyisége is fontos. Ha érzi a diák, hogy ez az ember szeret bennünket, szereti azt is, amit tanít, akkor megvan a lehetősége annak, hogy jó dolgok szülessenek. És mi ennek az egésznek a célja? Az, hogy létrejöjjön egy tudásszint-változás, egy kognitív fejlődés amellett, hogy jól is érezze magát, gazdagodjon élményszinten is. Nem biztos, hogy minden esetben lépünk szakmai értelemben előre, de bekövetkezhet az, hogy várja már a következő órát, a fizika szakkört.

Péter az élményalapú oktatásban hisz (Fotó: Fogarasi Renáta/Cívishír)

Cívishír: Ahová beteszi a lábát, ott a fizika üggyé válik – így fogalmaz önnel kapcsolatban az iskola, továbbá azt is mondják, lényeglátásával képes alapóraszámban is lovacskákból táltosokat nevelni. Meglátása szerint minden diákot rá lehet vezetni a fizika szépségére, vagy igaz-e a mondás: ami nem megy, azt nem kell erőltetni?
Tófalusi Péter: Nem akarásnak nyögés a vége és hasonlók... egyetértek, de megfordítanám a kérdést. Vajon kell-e, hogy mindenkit érdekeljen? Vannak olyanok, akik a különböző élmények hatására – például a hatodikos beiskolázási kísérleti bemutatónak köszönhetően – motiváltabbak lesznek, és elindul egy folyamat az elméjükben, a szívükben, a lényükben, hogy ehhez az érdekes világhoz közelebb akarnak kerülni, ezért nem ritkán valami plusz energiát, időt, értékeket mozgósítanak magukból, eljárnak szakkörre, versenyfelkészítőkre, körém szerveződnek, és szívják magukba a többlettudást. A diákok egy része értéknek tartja az együtt töltött időt, úgy érzi, ez neki hasznos és jó lesz, de nem szabad túlerőltetni. Az, hogy a fizika üggyé válik, pedig azzal függhet össze, hogy kezdő tanár koromtól kezdve valahogy fontos volt, hogy adjak, hogy sokat adhassak. Közben persze meg kellett tanulnom sok dolgot, ki kellett alakítanom egy olyan stílust, ami motiváló erejű tudott, és gyorsan változó világunkban – bízom benne – tud lenni. Fontos továbbá, hogyha elfogadjuk egymást, akkor a gyerekek hajlandók többet tenni, akár iskolán kívüli helyszíneken is. A többlettudás elsajátításával valahogy „összenövünk”, természetessé válik a diák számára, hogy többet tesz le az asztalra, és örömmel teszi ezt. És amikor jön a sikerélmény, hogy bejutott egy versenyre, legyen az egy Öveges József Fizikaverseny, Mikola-verseny, OKTV stb., az újabb erőt ad a következő, egyre nehezebb feladatokhoz.

Egy darab mágnes és egy régi tévé elég a kísérletek bemutatásához (Fotó: Fogarasi Renáta/Cívishír)

Cívishír: Ha jól tudom, még a saját lakásán is folytat szakkört. Ehhez mit szól a család?
Tófalusi Péter: Aki hozzánk belép, annak csak egy megtermett cane corso-rottweiler keverék kutyától kell félnie, mástól nem! Régebben, amikor panellakásban éltünk, akkor sokkal többen jöttek, mint most, amikor a családi házban már hely is lenne! Volt olyan, hogy a közoktatás teljes vertikumából, a hetedikestől kezdve az érettségizőig ott voltak a diákjaim a lakásunkon, és készültünk a különböző fizikaversenyekre. Hihetetlen közös élmény volt. Jó volt látni, hogy a fiatalabb mennyit tanul az idősebbektől. Ez ingergazdag környezetet biztosított a két fiamnak is, sokat tanultak egy-egy ilyen alkalmon. A nagyobbik fiam úgy szívta magába a tudást, hogy most már a müncheni egyetem harmadéves hallgatója fizikus szakon. A másik gyermekemet annyira nem sikerült a fizikával megfertőzni, ő a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karán tanul. Számukra természetes volt, hogy jönnek a diákok, kísérletezgetünk, őket is bevontuk. Ha hozzájutottam valamihez, például szárazjéghez, akkor rögtön vittem haza, hogy láthassa a család, a gyerekek, hogy ez milyen izgalmas, és mi mindenre is jó.

Cívishír: A kollégái, diákjai szerint a fizika tanítása iránti szenvedélye kivételes, és ez érződik is azon, ahogy beszél róla.
Tófalusi Péter: Lehet, hogy van benne valami eleve elrendeltség vagy genetikus meghatározottság is. Az édesanyám tanár szeretett volna lenni, osztályelső volt, de az akkori gazdasági helyzet miatt ezt nem lehetett kivitelezni, az édesapja nem engedte. Így lett főállású anya, aki nyolc gyereket szült, és hatunkat nevelt fel. Apámnak a Rákosi-korszakban érettségije volt, ami nagy dolognak számított, hozta haza a könyveket, és volt szerencsém ezeket olvasgatni. Nagyon élveztem! Gyöngyösön éltünk, majd amikor Egerbe költöztünk, bekerültem a tanárképző főiskola gyakorló iskolájába, és valami megváltozott. A napköziotthonban délután 3-kor elkezdődött a tanulás, és 6-ig tartott. Fél 5-től lehetett felmondani a leckét, és akinek sikerült, az mehetett lazítani. Ez hatalmas ziccer volt, erősen motivált, hogy idő előtt elszabadulhatok. Tehát ha megtanulom az összes tananyagot másfél óra alatt, és azt fölmondom, akkor enyém a világ! Tanulópárok voltak, de én mindig a tanárnőnek mondtam fel az aktuális anyagot, és már mehettem is az egri úttörőházba, mert ott lehetett pingpongozni, amit nagyon szerettem, de sokszor a nagyok forgózni se engedtek, így lementem a játszószobából a könyvtárba. Megláttam az Öveges könyveket, és gyakorlatilag sokkhatásként ért, hogy milyen érdekes dologra bukkantam. Emlékszem, megismertem itt a fény és a hő mibenlétét, „rokonságukat”, láttam a hexametil-benzol molekulának a 340 milliószoros nagyítású képét. Öveges annyira csodálatosan, érdekesen, szemléletesen fogalmazott, hogy elvarázsolt, inspirált és elindított. Mondhatni: az ottani nagyobb fiúknak köszönhetek minden kezdetet, tudományos érdeklődést, hogy nem engedtek a pingpongasztal közelébe! Persze az évek alatt rengeteg tanár is hatással volt rám, a látott kísérletek, előadásmódjuk, szakmaszeretetük elragadtak. Ma sem csak kötelességnek tekintem letudni az órát, hanem beleélem magam, így adom át a tudást. És szerencsémre a gyerekek nagyon jó közönségnek számítanak.

Az életműdíj (Fotó: Fogarasi Renáta/Cívishír)

Cívishír: És azonnali visszacsatolás. Ha már itt tartunk: hogyan változott meg a diáktársadalom az elmúlt évek alatt? A fiatalok egyre kevesebb könyvet vesznek a kezükbe, viszont kinyílt a világ az internetnek hála.
Tófalusi Péter: A kognitív pszichológia szerint hihetetlenül fontos az előzetes tudás, és nagy lehetőség az, ha erre tud támaszkodni egy tanár. Már csak azért is, mert a tévképzeteket szépen ki lehet gyomlálni. Úgy gondolom, megfelelő keretek között sok értéke van a „social médiának”, meg kell szoknom, hogy ez egy új világ. Nem mondom, hogy mindig örvendezek, ha előkerül egy telefon az órán, de nagyon jó célokra is lehet használni. E tekintetben jóval előttem járnak mint digitális bennszülöttek. Én úgy érzem, valahol a digitális írástudás-tudatlanság határmezsgyéjén állok, de használjuk a technikát. Folyamatosan tanulok tőlük e téren. Levideózunk egy kísérletet, azt lelassítjuk vagy épp fölgyorsítjuk, elemezzük a látottakat, így jutunk el a jelenségtől a lényegig. Az ő világukhoz közel álló technikával, módszerrel is lehet motiválni. Ha nem kapja el a gyereket az intellektuális gépszíj, már le is pattan róla, mielőtt egyáltalán rákapcsolódhatott volna. Így van ez a fizikával is.

Cívishír: A kísérletek bemutatásához azonban pénz kell...
Tófalusi Péter: Valóban, vannak költséges dolgok is, de három szívószálból is lehet turbinát készíteni vagy a rakétaelvet szemléltetni műanyag palackkal. Hurkapálcával, gyufával és minimális denaturált szesszel hihetetlen élményt varázsolhatunk! Öveges professzor egyszer azt mondta: „A fizikusnak a szemétdomb is kincsesbánya”. Sokszor lázba jövök egy-egy dolgot meglátva, mert tudom, ha megszerezhetném, mi mindent tudnék vele bemutatni. A Mihály-napi vásárban vett egyszerű héliumos lufin be tudom mutatni Arkhimédész törvényét, a lebegést, a merülést, erők egyensúlyát, a dörzselektromosságot vagy épp a gáztörvényeket. De ha meglátok egy különleges tárgyat a vásárban, akkor nem tudok ellenállni neki, még ha több ezer forintba is kerül. Nagyon tudok örülni egy-egy apróságnak is. Bármi, ami pörög, forog, rezeg, az jöhet, mindegyikkel be lehet mutatni valamit, vagy megörvendeztethet a szerzemény nem egy diákot. Ezek teszik egyedivé a szertárat. Tanári pályafutásom alatt nagyon sokat költöttem arra, hogy legyenek egyedi eszközeink.

Cívishír: Eredményes munkásságát több díjjal ismerték el: kapott Ericsson-díjat, Vermes-díjat, Jedlik Ányos-díjat, Pro Progressio-díjat, Németh László-díjat, MOL MesterM-díjat és Bonis Bona-díjat is. 2023. december 11-én pedig öné lett a Rátz Tanár Úr Életműdíj, ami azért is különleges, mert diákok, szülők, pedagógustársak jelölhették, és 2001 óta mindössze 176 pedagógus kapta meg az elismerést. Melyikre a legbüszkébb?
Tófalusi Péter: Az utóbbira, mert az egy életet fed le, nem egy egyedi teljesítményt, nem azt, hogy kineveltem egy OKTV-győztest vagy olimpikont. Ez arról szól, hogy mit csinált az ember az évtizedek alatt, összekapcsolódva a gyerekekkel és a szakmával (fizikával) is. Sok erőt ad, nagyon hálás vagyok érte, jó érzéssel gondolok rá, mert a felterjesztők között voltak diákok, az ő szüleik is. Természetesen el kellett érni egy bizonyos szintet, tehát kellenek a versenyeredmények, sok olimpikonom volt, OKTV döntősöm, országos versenyt is nyertek többen, hosszú a lista, és szenzációs élmény együtt lenni velük, ezeket most is átélni. Rengeteg élmény köt hozzájuk, és tényleg akkor „zavarnak”, amikor akarnak. Ha közeleg a verseny ideje, de valami nem tiszta, akkor nem fogok orrolni azért, mert későn felhív, hanem épp ellenkezőleg, örömet szerez vele. Vagy nyugodtan odajöhet, ha ebédelek a menzán. Üljünk le, beszéljük meg két fogás között. Ehhez kell a biztonság, hogy merje, akarja megkérdezni. Ezek az igazi visszacsatolások egy pályafutás során. De én is sok szeretetet kapok, ez tagadhatatlan. Nyilván van odaút: adni, lángolni kell, de ez visszaköszön. Nagyon örülök, amikor egy idő után „kibomlik” előttem egy gyerek lénye, személyisége, kiderül, mennyire szereti a fizikát, mennyire okos, mennyire ügyesen modellez, mennyivel ügyesebben oldja meg a problémát, mint én. Visszatérve a díjra: a jelölésről nem tudtam, nagy volt a titkolózás, igazi kis föld alatti mozgalom. Egyszer csak megszólalt a telefonom, Kroó Norbert professzor hívott, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi alelnöke, hogy megkaptam a Rátz Tanár Úr Életműdíjat. Nagyon meghatódtam, tudniillik ezt a tanárok Kossuth- vagy Széchenyi-díjának is szokták mondani. Érdekesség, hogy a díjátadó napra pontosan hatvan évvel azután volt, hogy Wigner Jenő fizikus megkapta a Nobel-díjat. Úgy gondolom, nincs csoda, egyszerűen motivált voltam az egész tanári pályafutásom alatt, és könnyen rá tudtam venni magam arra, hogy akár hétvégén is begyűjtsem a diákokat, mert akkor az iskola zárva volt.

Péter óráit várják a diákok (Fotó: Fogarasi Renáta/Cívishír)

Cívishír: Sajnos...
Tófalusi Péter: Fogalmazhatunk így is! Kezdő tanár koromban szegényeket aludni is alig hagytam, annyi információt át akartam adni. Volt, hogy túlpörögtem, átestem a ló túloldalára, késő este a kollégistákkal még kísérleteztünk, készítettem őket a versenyekre. A tanári példaképem a néhai Szegedi Ervin tanár úr volt, aki a Kossuth gyakorlóban tanított. Amikor Debrecenbe költöztem, lassan negyed évszázada, akkor találkoztam az igényességével, precizitásával, a szakma és gyerekszeretetével, átütő erejű tudásával. Hihetetlen szeretet, alázat és intellektuális erő volt benne. Látogattam a szakköreit, és egyszer meg is kérdeztem tőle, nem baj-e, hogy itt vagyok a sok diák között. Azt mondta, ez neki megtiszteltetés, ennek hatására még jobban igyekeztem, és vittem neki hálából is kísérleti eszközöket, meglepetés taneszközöket. Igazi gyermeki örömmel, lelkesedéssel fogadta, még most is látom magam előtt. Én meg annak örültem, hogy egyáltalán a közelében lehetek, tanulhatok tőle. De vannak a városban legendásan jó fizikatanárok, akiktől szintén sokat lehet tanulni. Ilyen például Dudics Pál vagy Kirsch Éva.

Cívishír: Önön kívül csak egy debreceni fizikatanár kapott Rátz Tanár Úr Életműdíjat, 2002-ben Kopcsai József. Ez emel a díj „értékén”?
Tófalusi Péter: Azt gondolom, a bizottság figyel a területi lefedettségre is, arra, hogy a díjazottak között legyenek általános és középiskolai tanárok, így lehet, csak idő kérdése volt, mikor kap életműdíjat egy debreceni fizikatanár. Az viszont biztos, hogy a három alapító cég, az Ericsson Magyarország, a Graphisoft és a Richter Gedeon Nyrt. a díjátadón lehozta nekünk a „mennyországot”, csodálatos volt a helyszín, a miliő. A könnycsatornák igénybe voltak véve. Külön öröm, hogy a díjátadóra eljött több egykori olimpikon diákom, sőt ott volt két igazán kiváló, Mikola-díjas fizikatanár kollégám és barátom, Berecz János és Horváth Norbert is, akikkel együtt dolgozunk immár két éve Hódmezővásárhelyen a Református Tehetséggondozó Alapítvány keretében. Közben a világ egyik legjobb dolgát éreztem, a hálát. Hálát éreztem a Teremtővel, a volt tanáraimmal, a szüleimmel, a családommal, a pályatársaimmal kapcsolatban is.

Cívishír: Még most is elérzékenyül, ahogy erről beszél.
Tófalusi Péter: Jó érzés visszagondolni, hogy beérett a munka gyümölcse. Tudni, mennyi jó van az emberekben, a diákokban, akiktől én is oly' sokat kaphattam az évek alatt. A díjátadón kérték, mondjunk pár szót, és nekem azt jutott az eszembe, hogy két dolog emeli az emberi létet: a tudás és a szeretet. Annyira jó, hogy tudtam adni, de csak azért tudtam adni, mert én is kaptam, és ez motivált arra, hogy továbbadjam. Kell az energia, a pozitivitás, de szükség van alázatra is a tantárgy, a tanítás iránt. És tisztelni kell a kezdőt... Úgy érzem, ezek mai napig meg vannak bennem. A diákjaim is gratuláltak, sőt, a legidősebb „tanítványaim”, akik még kezdő tanár koromban a szakköreim látogatói, versenyzőim voltak, most már mérnök emberek, ők is szerveznek egy találkozót nyárra.

A legutóbbi elismerés, a Rátz Tanár Úr Életműdíj (Fotó: Fogarasi Renáta/Cívishír)

Cívishír: Nem titok a kora: gondol már a nyugdíjas éveire?
Tófalusi Péter: Igazából nem. Ha a Jóisten ad lehetőséget, egészséges maradok, akkor valószínűleg óraadóként folytatom, amit elkezdtem. Nem tervezem, hogy elvonulok egy kis szobába, kapálok a kertben vagy csak egyszerűen leteszem a lantot. A tűz még mindig lobog, aztán majd meglátjuk, hogy alakul. Olyan sok dolgom van még, néha időzavarban is vagyok, de jóleső érzés „megszenvedni”, hogy a sok tennivaló miatt majdnem lekésem a buszt vagy a vonatot. Ezek a „mikroszenvedések” nemesítik az embert, örömforrást adnak, mert tudom, mi a cél. Átadni a tudásom.

Tófalusi Péter
1980-ban érettségizett Egerben, majd 1985-ben a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán fizika-technika szakos általános iskolai tanári oklevelet kapott. 1987–1990 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult és középiskolai fizikatanári diplomát szerzett. 2006-ban a Szegedi Tudományegyetemen pedagógus szakvizsgát tett kísérleti fizika szakirányon. 1985–1989 közt Gyomaendrődön, a Kiss Lajos Gimnáziumban tanított. 1989–1999 közt Hevesen, az Eötvös József Gimnázium tanára. 1999–2001 közt a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban tanított. 2001 óta a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának tanára. Diákjai 10 alkalommal jutottak ki a Nemzetközi Fizikai, valamint a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiára, az Eötvös-versenyen 6 tanítvány lett díjazott. A fizika OKTV döntőjébe 19 tanulója jutott be. A Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikaversenyen 32 döntőse volt. A KöMaL fizikafeladat-megoldó pontversenyén 78 tanulója lett díjazott. Iskolán kívüli tevékenységei közül kiemelendő részvétele az Eötvös Loránd Fizikai Társulat által megrendezett Fizikatanári ankét rendezvényeken, tagja a Debreceni Fizikatanárok Műhelyének, felkészítő szakkört tart a maturandus diákoknak a Debreceni Egyetemen. 2001-től a Jedlik Ányos Fizikaverseny, 2014-2019-ig a Dürer Fizikaverseny Észak Alföldi Régiójának helyi szervezője. Módszertani segédanyagot készített a 11. osztályos természetismeret tantárgy fizika moduljának oktatásához.

Fogarasi Renáta

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Gyermeknapot „termett” a kultúrpark és a Debreceni Egyetem kapcsolata
Gyermeknapot „termett” a kultúrpark és a Debreceni Egyetem kapcsolata
Koncerttel is várták a gyerekeket az állatkertben az egyetem családi napján.
Hirdetés
Hirdetés
Mentőt is riasztottak a debreceni karambolhoz
Mentőt is riasztottak a debreceni karambolhoz
A tűzoltók áramtalanították az autókat.
Gazdaság
Adóbevallás: pár nap múlva lejár a határidő
Egyre többen rendelkeznek adójuk 1+1 százalékáról.
Gyorsabb mobilinternet öt nagyvárosban – Debrecenben is
A Vodafone folyamatosan fejleszti hálózatát.
Három réteget hozna helyzetbe a Civil Fórum Debrecen
Másként képzelik el a lakásprogramot.
Orbán Viktor Debrecent hozta fel példaként
Amikor pénzről van szó és gazdaságról van szó, akkor a valóság inkább az együttműködés felé mutat - jegyezte meg a kormányfő.
Ki tartja majd rendben a debreceni uszodákat?
Keresik a megfelelő vállalkozót.
Támogatott tartalom
Parkolási rend a pünkösdi hétvégén Debrecenben
Parkolási rend a pünkösdi hétvégén Debrecenben
A DV Parking Kft. tájékoztatója.
Síncserére készül a DKV
Síncserére készül a DKV
Nyílt beszerzési eljárás.
Ön tudja, mi rejtőzik a kép 1%-án?
Ön tudja, mi rejtőzik a kép 1%-án?
A Kuckó Önkéntes Program különleges kezdeményezéssel hívja fel a figyelmet az 1%-os rendelkezés fontosságára.
Élőzenés est Debrecen legújabb szórakozóhelyén
Élőzenés est Debrecen legújabb szórakozóhelyén
Minden korosztály otthon érezheti magát