Cigányútra mentünk

Igaz, a per egy miskolci elkülönítéssel kapcsolatban született, a pedagógusok viszont Hadházon tanítottak (egészen keddig), de a kettőnek legfeljebb csak látszólag nincs köze egymáshoz. A hátterében egyiknek is, másiknak is a jogvédő szervezetek által hangoztatni oly kedvelt szegregáció állt. Az LB a szerdai határozatával a magyar bíróság történetében először ítélt meg jogerősen kártérítést oktatási szegregáció miatt, öt roma diáknak ítélve meg fejenként 100 ezer forint kártérítést. (De egyébként közvetve mintegy 200 ezer cigánygyereket érinthet.)

Hajdúhadházon néhány éve költöztették be a külön épületben tanuló romákat a központi iskolaépületbe. Bár a lelkes jogvédők gettókat, lepukkant körülményeket és nem megfelelő szintű oktatást kiabáltak, a Szabó Gábor utcai épület tiszta volt, felújított, és a munkájukat lelkiismeretesen végző tanárok próbáltak írni-olvasni tanítani ott is. (Az egyetlen kellemetlen emlék, amire ezzel a különítménnyel kapcsolatban emlékszem, Rapcsák Annamária késes hadonászása volt.) A gyerekek szinte 100 százalékban cigány származásúak voltak, ez tény, de mindegyikük felzárkóztatásra szorult. Győztek a jogvédők, felszámolták a „gettót”, és beköltözött mindenki a központba.

Ahol most azért kellett kirúgni kinevezett, régóta ott tanító pedagógusokat (és nem fognak hosszabbítani sok szerződésesnek sem), mert nincs elég osztály, mert a beköltözés következményeként – illetve az egyházi iskola létrejöttével – jó páran kivették a gyereküket az iskolából. Elvitték a másikba, ahol a kezdeti, „mindenkit felveszünk”-lendület alábbhagyott, és helyébe lépett a „mindenkit felveszünk, aki a felvételin jól elbeszélgetett”-úzus. Mert annyian mennének oda, hogy nem győzik az egyháziak, muszáj felvételiztetni. Közben pedig a „cigányos-szegregálós” iskolában osztályokat kell összevonni, csoportosan kell létszámleépíteni, mert ha eddig nem volt, most garantáltan létezik, csak már spontánul, a szegregáció. Miközben felsőfokú iskolai végzettség nélküli, kiközvetített, többségében roma származású koordinátorok segítik(?) a tanárok munkáját. Miközben a gyerekállomány már gyakorlatilag csupa cigány, van, akit rühesen is felküld az apja, mert „otthon csak a baj van vele”. Miközben azok a nem roma diákok, akik még ide járnak, semmivel se kapnak rosszabb színvonalú oktatást, mint azok, akik nem ide járnak. Csak hát egyre kevesebben vannak – mint a tanárok is. És mindeközben pedig a város sorra veszít a fontos pályázatokon, mintha valamiféle büntetésben lenne a bíróság által korábban itt is megállapított szegregáció miatt.

Veszít itt gyakorlatilag mindenki: város, iskola, gyerek, szülő, tanár, diák, magyar, cigány. Nincs jó megoldás.

B. Gergely Krisztina
b.gergely.krisztina@civishir.hu