2007. november 19.

November 19-én érte otthon, olvasás közben a halál. Sorolhatnánk a rengeteg díjat, elismerést, amit kapott, de számára nem ez volt a siker fokmérője. A születésnapi megemlékezésen, októberben alig-alig voltak, akik megálltak volna a sírja mellett, a város részéről pedig nem jutott egy alpolgármester sem. A kulturális osztály munkatársai álltak ott.

Magánemberként számtalan rendezvényen ott voltam, ahol Szabó Magdát ünnepelte a város. Virágcsokor, kézcsók, kabát le-fel, ölelés, reflektorfény a színházi bemutatón. A születésnapján nem volt rá egy félóra - utazással együtt? Rá, aki minden könyvében végtelen szeretettel és melegséggel emlékezett Debrecenre? Aki mindig hangsúlyozta: a Nagytemplom két tornya a szüleit jelképezi neki? Már nem tud hasznot és dicsőséget hajtani, mert halott? Van ennél nagyobb megtiszteltetés egy városnak, mint hogy itt akart nyugodni? Van jobb városimázs egy Femina-díjas írónőnél? A születésnapi megemlékezésen egyébként a debreceni média is levizsgázott. Amíg volt hírértéke Magda néninek, addig használták. Hogy születésnapja lett volna, kit érdekel. Már más az érdekes. Olyanok, akikre nemhogy 92 év, de 92 óra után sem fogunk emlékezni.

Imádta, ha ünneplik, de nem volt nagyképű. Órákig adta az autogramokat, de nem zavarta a hosszú sor, mindig beszélgetett is az olvasóival. Kinevette a halált, hitte, hogy találkozik imádott szüleivel és férjével. Egyszer a színházban nevetve mesélte, hogy tüdőgyulladása volt és majdnem meghalt. Amikor felróttam, hogy mikor lesz már kész a Für Elise folytatása, közölte, hogy nincs ideje írni, annyit utazik (túl a nyolcvanon). Soha nem csinált abból titkot, íróként sem, hogy mindent nekik köszönhet, édesanyja gazdag, teremtő fantáziáját gyakran „használta”. Egyszer azt mondta: ő írt meg mindent, amit Jablonczay Lenkének kellett volna. Magyar író ritkán beszélt ilyen őszintén családról, szenvedélyekről (vagy azok hiányáról), szerelemről, gyermekkorról, halálról, házasságról, féltékenységről, mint ő. Bebizonyította: a legjobb mese maga az élet. Jó szívvel ajánlom a politikusainknak: sziklaszilárd értékrendjén, értéket teremtő hagyatékán nem fogott a rendszer(váltás), a szavazás, a választás. Azon kevés felnőttek egyike, aki gyerek tudott maradni, bizonyíték erre a Tündér Lala és a Sziget-kék.
Számtalan debreceni és nem debreceni örökké emlékezni fog rá, amikor újra és újra leveszi a polcról a Für Elise-t, vagy a Disznótort. Gyerekek fognak úgy felnőni, hogy a Bárány Boldizsár soraitól lesznek elbűvölve, és biztosak lesznek benne: a szeretet gyógyít.

A debreceniek gyönyörű tanúbizonyságot tettek akkor, amikor halálának hírére spontán, mégis teljes összhangban elkezdték hordani a gyertyákat és a virágokat a róla elnevezett könyvesbolt elé. És láttam friss virágot és nemrég kialudt mécsest a sírján születésnapján. Az eladott példányszámok, a teltházas darabok a legjobb bizonyítékok arra: olyan értéket képviselt, amire igenis van még szükség. Nem csak a Molnár Anikó titkai fogy a könyvesboltokban.

Nem kell ide polgármester, alpolgármester. Akinek valaha is számított Szabó Magda, és az, amit ő adott, soha nem fogják elfelejteni. Még ha most már soha nem is tudjuk meg, mi is történt Cilivel, miután felszállt a vonatra…

Czibere Anikó

czibere.aniko@civishir.hu