Az év egyik legjobb sorozata, mégis kevesen ismerik

Kevéssé kavarta fel az állóvizet az Apple TV+ streamingszolgáltatónál megjelent Fekete madár (Black Bird, 2022) című sorozat, holott tematikája és műfaja alapján könnyedén megtehette volna. A széria ugyanis egy egészen hihetetlen igaz történet alapján készült, ráadásul egy sorozatgyilkos utáni nyomozásról szól.

Mégsem emelkedett ki egyelőre, bár ez számos más, minőségi produktummal kapcsolatban előfordul. Túl sok sorozat készül, túl nagy a zaj, így megtörténik, hogy egy kiemelkedő darab nem kapja meg a kellő figyelmet.

A Fekete madár márpedig több szempontból is kimagaslik a sorozatok mezőnyéből.

A történet szerint Jimmy Keene-t (Taron Egerton), egy drogdílert elfognak, majd 10 évre börtönbe zárnak. A fiatal férfi azonban kap egy lehetőséget a teljes felmentésre: be kell épülnie egy sorozatgyilkos, Larry Hall (Paul Walter Hauser) mellé, akit egy különösen veszélyes elítéltek számára fenntartott fegyházban őriznek. Jimmy-t Lauren McCauley (Sepideh Moafi) nyomozó és Edmund Beaumont (Robert Wisdom) ügyész azért kérik fel a feladatra, mert Hall fellebbezett ítélete ellen, és kiszabadulhat a börtönből, de az ügyészség nem tud egyetlen gyilkosságot sem rábizonyítani addig, amíg holttesteket nem találnak. Jimmynek így olyan információkhoz kell hozzájutnia rövid időn belül, amelyek Hallt a rácsok mögött tartják.

A szinte hihetetlen történetet maga James Keene írta meg, Hillel Levinnel karöltve, és az Apple TV+ ebből készítette el 6 részes minisorozatát. Az adaptálást Dennis Lehane végezte, akinek több nagyszerű regényéből, például a Titokzatos folyóból, a Viharszigetből vagy a Hideg nyomonból már láthattunk kiváló adaptálást korábban. Lehane elképesztően ért ahhoz, hogy összetett morális problémákat és figurákat állítson művei középpontjába, így ez a történet érte kiáltott.

Több alműfaj vegyül benne

Merthogy a Fekete madár egy sallangoktól mentes, erőteljes dráma, amely egy keserédes sztorit tár elénk az emberi gonoszságról. Egyedüli hibaként az első két rész tempóját lehet felhozni, ahol indokolatlanul lassan haladunk a történetben, ez a harmadiktól viszont megváltozik, és helyére kerül.

A minisorozat jól használja ki a formátumot, nincs benne felesleges jelenet és időhúzás, helyette szépen és precízen illeszkednek egymásba a krimi különböző altípusai.

Igencsak különleges – és a forgatókönyvet dicséri –, hogy az altípusok mindenféle megerőltetés nélkül oltódnak egymásba. Az első részben mintha egy drogfilm indulna el, majd egy detektívtörténet, később egy börtöndráma, végül pedig a pszichothriller is belekeveredik a történetbe. Az elsőt leszámítva ezek összecsúsznak, főleg a második rész után.

Mindezek mellett több cselekményszál elindul már a legelején, és csakúgy, mint az alműfajok, ezek is kezdenek egyre inkább összeállni. Mivel két nyomozó – az említett Lauren McCauley és Brian Miller (Greg Kinnear) – meg vannak győződve Hall bűnösségéről, de nem tudják azt bizonyítani. Eközben pedig Jimmynek a felmentése, később már a puszta léte miatt kell harcolnia, és egyfajta pszichológiai játékot űznie Hall-lal, hogy információkat nyerjen tőle.

Ezt a helyzetet tetézi az időkorlát, ugyanis a nyomozók és a nézők számára feszültségforrás, hogy tudják, Jimmynek az előre beígért hosszabb idő helyett csak 1 hónap áll rendelkezésére. Ezt a széria nagyszerűen érzékelteti, folyamatosan emeli minden fronton a tétet (idő, morál).

Komplex történet és karakterek

Ha közkedvelt sorozatokat kellene említeni, amik a szériához közel állnak, akkor a True Detective (2014- és a Mindhunter (2017-2019) juthat eszünkbe. A Fekete madár – némi túlzással – ezt a kettőt gyúrja egybe. Odakint egy True Detective-féle nyomozás zajlik, míg a börtönben Jimmy próbál információt szerezni Larrytől, ami egyben azt is jelenti, hogy próbálja az ő motivációit, lelkét is megérteni. Ez pedig a Mindhunter című sorozatra emlékeztet.

Ám itt változnak a szerepek: egy elítélt akarja megérteni a másik elítéltet és egy bizalmas légkört próbál kialakítani.

Mindezt azonban nemcsak a helyszín, hanem Larry látszólagos hozzáállása is nehezíti. Olyannyira – és ez szintén a sorozatot dicséri –, hogy már-már el lehet azon gondolkodni, talán nem is Larry az elkövető. Ő csak mentálisan instabil fickó, aki vágyja, hogy észrevegyék, éppen ezért bűntényeket ismer be, pontosabban (ahogy ő fogalmaz), csak szeret mesélni (ezért kerül gyanúba, majd a börtönbe).

Larry Hall viszont nem adja magát. A Fekete madárnak éppen ő, vagy inkább az ő és Jimmy kapcsolata adja a kulcsát. Ők kerülnek a fókuszba: két látszólag nagyon elütő figura, akikben mégis van némi hasonlóság. A forgatókönyv szépen kiemeli ezeket, valamint az ordító különbségeket is, így Jimmy egyszerre hat Larry lelkére a hasonlóságokkal és a kíváncsiságára a különbségekkel.

Hihetetlenül izgalmas a játék kettőjük között, amely nem működne a parádés színészi alakítások nélkül.

Paul Walter Hauser hihetetlenül jól adja elő Larry Hallt – óriási az, ahogyan szép finoman lehullik az álarc erről az együgyűnek tűnő fickóról. Egyszerre szánalomraméltó és ijesztő, de közben érezni a bizarrságot vele kapcsolatban. Lenyűgöző, ahogyan az alakításával elbizonytalanítja a nézőt, aki el tud gondolkodni azon, tényleg ő gyilkolt-e.

Szintén kiemelkedő Taron Egerton, aki precízen mutatja meg figurája színeváltozását. Folyamatosan bomlik le róla a magára erőltetett keményfiú szerepe, számos érzelmet megmutat Jimmyvel kapcsolatban. Mellettük érdemes kiemelni Ray Liotta játékát, aki egyik utolsó szerepében jól és árnyaltan adja elő Jimmy apját.

Gaál Csaba