Nincs most ennél szórakoztatóbb sorozat az HBO Maxon
Az HBO Maxon nemrég ért véget a 10 részes Győzelmi sorozat: A Lakers dinasztia felemelkedése (Winning Time: The Rise of the Lakers Dynasty), amely az egyik legsikeresebb kosárlabdacsapat egy idényét, valamint annak előzményét dolgozza fel.
Az 1979/1980-as idény kulcsfontosságú az NBA történetében, ugyanis ettől az évtől vált igazán szórakoztató produktummá a kosárlabda. A sorozat csak egy csapatra fókuszál, nem véletlenül: az 1980-as évek talán legmeghatározóbb csapata Los Angeles Lakers volt, többek között annak köszönhetően, hogy 1979-ben, 19 évesen a csapathoz érkezett Earvin „Magic” Johnson (Quincy Isaiah), valamint Jerry Buss (John C. Reilly), az új tulajdonos.
Az idény előtt a Lakers veszteségesen működött, nem remekelt a bajnokságban, emellett Jerry West (Jason Clarke) vezetőedző is feladta edzői posztját. Ekkor érkezett meg Jerry Buss kalifornia iparmágnás, aki új szemléletet és frissességet hozott a Lakershöz.
A történet éppen ezért itt is kezdődik: Buss némi ügyeskedéssel megveszi a csapatot, majd leszerződteti a fiatal suhanc, 19 éves Magic-et, aki már ekkor hatalmas sztárnak számít, köszönhetően az egyetemi bajnokságon elért bajnoki címnek. A sorozat két központi figuráját ők adják, azonban ahogy haladunk előre a részekben, úgy kapja meg még legalább 8 fontos szereplő a maga történetét.
De tagadhatatlanul Buss mindent felülíró víziója és Magic lazasága és annak tudata, hogy tehetségesen viszi előre rendkívül gördülékenyen a Győzelmi sorozat: A Lakers dinasztia felemelkedését.
Ehhez viszont remekül társul, hogy az alkotók nem a meccsekre tették a cselekmény hangsúlyát, hanem az egész körítést meg akarták mutatni. A sorozat ismerteti a csapat körül kialakult gazdasági hátteret, üzletfelekkel kötött alkukat, a vezetőség nehéz döntéseit, a játékosok és edzők közti feszültséget, az egész marketingstruktúrát, de családi, párkapcsolati és erőteljes karakterdrámák is beleférnek a 10 részbe. A csoda mindezzel kapcsolatban, hogy egy pillanatra sem válik túlzsúfolttá a széria, ezt pedig a szisztematikus építkezésnek köszönheti.
Ez az építkezés, amit látunk a cselekményben olyan, mint egy profi csapatnál: előbb az alapjait teszik le, majd ennek eredményét látjuk a pályán. Az az érdekes a sorozatban, hogy mindezen elemek bemutatását rendkívül élvezetes módon tárgyalja a Győzelmi sorozat: A Lakers dinasztia felemelkedése – még a száraznak tűnő gazdasági machinációi is izgalmasak.
Ezt a széria a nagyszerűen megrajzolt, érvényes morális dilemmákkal szembesülő karakterekkel, a tétek hangsúlyozásával, valamint ragyogó vizualitásával és vagány formanyelvével éri el. Utóbbin egyértelműen érezhető Adam McKay keze nyoma. A pályája elején tartó, mégis egészen jó vígjátékkal induló rendező az utóbbi években már erőteljes és érvényes szatírákkal véteti észre magát, gondoljunk csak a Ne nézz fel! (Don’t Look Up, 2021) című, a közéletben nagy port kavart alkotásra.
A Győzelmi sorozat: A Lakers dinasztia felemelkedése vizualitásában utóbbi filmjeit követi: gyors vágások és tempós cselekményvezetés jellemzi. Mindehhez néha animációs betétek, feliratok is társulnak, de McKay korábbi alkotásaira jellemzően a karakterek néha kibeszélnek a néző felé is. Ez egészül ki az izgalmas hangkulisszával, ugyanis néhol összekeverednek hangsávon a beszéd és zörej hangjai, valamint a sorozat szemcsés képe miatt olyan, mintha akkori technikákkal forgatták volna azt.
A széria így azt a hatás kelti, mintha dokumentumfilm lenne, amelyről persze szó sincs, azonban ezzel tudja fergetegesen megteremteni a 1970-1980-as évek hangulatát. E koktél remekül van összekeverve, és még ez a fajta kissé „őrült” tempó és dokumentarista hatás is nagyon jól áll a sorozatnak, mivel főhőseinknek pattanásig feszült helyzetekben kell helyt álljanak. Mindeközben a felszínen folyamatosan a szórakoztatás a cél a franchise részéről: Jerry Buss mindent ennek és shownak rendel alá, Magic pedig az önfeledtséget és a vidámságot hozza.
A sorozat műfaji szempontból tér el a korábbi McKay-filmektől, hiszen átszövi a fanyar humor és irónia az egészet, de jóval erősebb benne a drámai vonulat. Mindez főleg a nagyszerűen felskiccelt és még nagyszerűbben eljátszott karaktereknek köszönhető. Erőteljes férfiportrékat kapunk – sértett egókon keresztül anyakomplexusos fickón át egészen a mániákus, megszállott figurákon át nagyon széles a paletta.
Ehhez pedig elsőragú színészgárdát sikerült verbuválni, akik színészi mesterkurzust tartanak: Jerry Buss szerepében John C. Reilly annyira karizmatikus, hogy amikor megjelenik, az ember nem tudja nem őt nézni. Zseniális alakítása a sorozat motorja, de felnő mellé a széria lelke, a kosárlabdázás egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – virtuózát alakító Quincy Isaiah rendkívül felszabadult, humoros, de folyton bizonyítani akaró figurája.
Az ő szöges ellentéte a kosárlabdázás egyik legnagyobb alakját, Kareem Abdul-Jabbart eljátszó Solomon Hughes alakítása. Hughes delejezően formálja meg az önmagával viaskodó, saját szerepét megkérdőjelező játékost.
Mellettük ott van Adrien Brody, Tracy Letts, Jason Clarke és Jason Segel, akik mind a frusztrált, önérzetes, belső démonaikkal és külső elvárásokkal küszködő férfiak széles skálán mozgó érzelmeit adják elő zseniális módon. Egyetlen hiányossága a szériának a női karaktereknél van: bár szórakoztató és jó alakításokat láthatunk, érezni, hogy kevésbé kidolgozottak.
Emellett ezt a sorozatot a Boston Celtics drukkerei valószínűleg zokon fogják venni, mivel nem éppen jó színben tüntetik fel őket. Természetesen ez a két csapat között évtizedek óta tartó rivalizálásnak tudható be, valamint annak, hogy e két franchise a legeredményesebb az NBA történetében. Tegyük hozzá, egy olyan sorozattól, amelybe sok irónia vegyül, ez még belefér.
A Győzelmi sorozat: A Lakers dinasztia felemelkedése messze túlszárnyalja mindazt, amit egy sportról szóló alkotásnak tudnia kell. Végletekig szórakoztató és feszült tud lenni, és amellett, hogy parádés módon idézik meg a meccseket, a sport mellett az igazi, hús-vér emberekkel teletűzdelt háttérmunkát is rétegzetten, behatóan képes megmutatni.
Gaál Csaba
