Vörös kaszting a nagy unalomban

Nagy médiafüsttel indul az MSZP idei tisztújítási időszaka, és úgy tűnik, indokolt is az amúgy hétköznapi unalomban élő párt körül a megélénkült érdeklődés, hiszen a tisztújítás kiírásának napján rögtön három, majd kisvártatva plusz egy jelölt is bejelentkezett a pártelnöki tisztért, és ki tudja mik zajlanak a balos buksikban. A szocialisták választmánya március 19-én írta ki a kétévente esedékes, az egész pártvezérkarra kiterjedő, alulról felfelé haladó teljes tisztújítást.

A közel három hónapos folyamatnak nyár közepén lesz vége, s a párt erőviszonyrendszerének legfontosabb pozíciójáról, az elnök személyéről döntő kongresszust június 25-re hívták össze. Ami biztos: Tóbiás József, Szanyi Tibor, Harangozó Tamás és Molnár Gyula már bejelentették, hogy indulnak a pozícióért. A csata tehát nagynak és döntőnek ígérkezik. Mindenki tudja, hogy a most megválasztandó vezetés fogja választási ütközetbe vinni a pártot 2018-ban, és mindenki érzi, hogy talán ez a harc lesz a végső az MSZP 1989-től indult történetében. Érdekes, hogy még a legfiatalabb, Harangozó Tamás is szó szerint ilyen felfogásban közelíti meg a leendő elnökválasztást:

 „Ha tehát júniusban az lesz a döntés, hogy csak egy kicsit próbáljuk jobban csinálni, akkor a lengyel baloldal útjára lépünk, mert a tömegek egyszerűen kiszavaznak minket, és talán már a parlamentbe jutás is csak álom marad. Ez reális forgatókönyv. Én 36 évesen nagyon örülnék, ha ráérnék még, de nem lesz több dobás, nem lesz több lehetőség”

 – nyilatkozta Harangozó már elnökjelölti aspiránsként az Origónak. De valószínűleg nem látja ezt másként Tóbiás József és Szanyi kapitány sem. És így lesz ez Molnár Gyulával is, hiszen ő is a párt azon generációjához tartozik, amelyik még látta Horn Gyulát részegen a Parlamentben. De vegyük sorra: Tóbiás József pártelnöki mérlege sokféleképp megragadható. Ha a párt 2010 és 2014 közötti nyerésképtelenségét nézzük, akkor még eredményesnek is mondható. Nyilván része van a veszprémi győzelemben, és legutóbb Salgótarjánban is ott állt a Fidesznek pofont osztó polgármester mögött. De hogy a győzelmeket nem neki és az általa vezetett pártnak tudják be – még az MSZP-szavazók sem –, az biztos.

Világos a magyar politikai piacon, hogy a Fideszre Orbán miatt, a DK-ra Gyurcsány miatt, és még a kicsiny LMP-re leginkább Schiffer miatt szavaznak a magyar választópolgárok, viszont Tóbiás 2016-ra, de leginkább 2018-ra nem tudott az MSZP markáns arcává válni. Ő nem vezér. Főként nem az Orbánnal kesztyűt felhúzni tudó politikust testesíti meg a pártján belül. Ő régi fiú, a nyüzsgő, szervezkedő, igazodó, alkudozó szoci alkat, aki jó, ha államtitkári szintig elviheti konjunktúra esetében, és ott akár hasznos is lehetne, de, hogy ő lenne a szoci mátrix titkos Neója? Attól elég messze áll. Ráadásul a belső bázisa is billegő. Mesterházynak elszánt híve volt, aztán hirtelen támadója lett. Elnökként pedig először mindenkivel szövetséget kívánt kötni, aztán ma már legszűkebb csapata, kommunikációs stábja a pártalelnökök irányvonalával sem találkozik mindig.

 Tóbiás József már a múlt, és biztosra veszik, hogy a párt új elnököt választ 

– írta szoci informátoraira hivatkozva a Magyar Nemzet. – Pedig korábban egy befolyásos kör megpróbálta menteni a menthetőt. Információink szerint több beszélgetés zajlott zárt ajtók mögött Hiller István, Lukács Zoltán, Molnár Zsolt, Molnár Gyula, Tóth Bertalan és Varga László részvételével, amelyen Tóbiás Józsefet arra próbálták rávenni, hogy legszűkebb bizalmi körét cserélje le, egyúttal szervezze újra a párt irányítását és kommunikációját.”

Tóbiás talán legnagyobb hibájának a szocialisták azt róhatják fel, hogy az ő időszaka hozta el Gyurcsány Ferenc és a DK teljes stabilizációját a baloldalon. Elnöksége ideje alatt, míg a DK erősödött, addig az MSZP – a látszatbaloldali időközi választásokon való győzelme mellett is – gyengült, s olyan jelentős kérdésekben vált arctalanná, nehézkessé és technokrata ellenzékivé, mint a menekültügy. Elnöki esélyeit talán leginkább az ellene és családja ellen elkövetett 888-as támadás utólagos szolidaritási hatása növelheti – ha létezik majd még ilyen júniusban…

És akkor jöjjön Szanyi Tibor, aki nagy reformátorként már március 19-én kifüggesztette rövid programját a párt székházára, s amelynek címe: „Apa, kezdődik!” De mi? – kérdezheti az egyszeri szocialista szavazó, mi kezdődik? Szanyi szerint az, hogy az MSZP megint váltópárt legyen, és „dögös”, „szexi” pártként csak úgy vonzza a választókat a szélrózsa minden irányából. Szanyi Tibor karakteres politikus. Ő nemcsak látta a nagy idők nagy tanújaként Horn Gyula mestert, hanem alaposan fel is hörpintgetett vele, de szókimondása nemcsak az ilyen erőmerítésből fakad, hanem vélt vagy valós igazságérzetéből is táplálkozik. Ezért nemegyszer komoly konfliktusokat is vállalt párton belül is, és bizony elsőként merte kimondani, hogy Gyurcsány átvágta az MSZP-t, és hogy a nagy kalandor lóvá tette a jó öreg szocikat. Emlékezetes, hogy Szanyi 2013 októberében egyszerűen „a Lipótra, vagy a Csillagba!” küldte Gyurcsányt, amikor az MSZP pénzügyeiről beszélt, és volt miniszterelnökének 2015-ös évértékelője után azt írta közösségi oldalán, hogy

 „ez a vadkapitalista kalandor banda makacsul a baloldal vérét szívja, s azt hiszi, hogy ő maga ettől tűnhet baloldalinak”.

Ez volt a véleménye a DK-ról. Szanyi elnöki esélyeit Gyurcsányhoz való viszonya elementárisan meghatározza, hiszen ő tételesen kimondta, hogy „hiba volt az országgyűlési választások előtti baloldali megállapodás a közös jelöltekben és közös listában.” Neki lett igaza. Csakhogy az idő múlása politikai tényeket is kreál, ami szerint a Lipótra vagy a Csillagba küldött „vadkapitalista kalandor” ma már 6-9 százalék közötti biztos befutója lehet a 2018-as országgyűlésnek. Vagyis Szanyi személye inkább az MSZP és a DK nyílt küzdelméhez vezetne a baloldalon, persze sűrű orbánozás, habonyozás és diktatúrázás közepette, de semmiképp nem mutatna egy nagy 2018-as baloldali egység felé.

Kérdés, hogy Szanyi igazságainak és kétségkívül meglévő harcias karakterének szimpatizálása mellett is akar-e az MSZP erre az útra lépni, vagy a Gyurcsánnyal való kiegyezést tartja szükségszerűnek?!

És akkor lássuk Harangozó Tamást: a 36 éves alelnök talán a legtehetségesebb, és politikusokat leíró indexek mentén értékelve, talán az egyik legígéretesebb politikusa az MSZP-nek. Van már rutinja, jól kommunikál, tényleges tapasztalatokkal bír a pártvezetés tekintetében is, és sokirányú ismeretei vannak a szocialista hatalmi klikkek és körök tekintetében. Első elnökaspiránsi interjúja is profi megszólalót mutat az Origón. Tóbiás „ide is játszok, oda is játszok” politikájával ugyanúgy szakítana, mint az ambivalens Gyurcsány-viszonnyal. Ő is kimondta:

 Gyurcsány Ferenccel nem megy. Ő akarva vagy akaratlanul egyszerre két dolgot teljesít: megosztja a baloldalt, és egyben tartja a Fidesz szavazóbázisát. Így egészen biztos, hogy vele választói többséget elérni nem lehet. De aki nem arra tette fel az életét, hogy egyetlen politikus sikerét, jólétét szolgálja, hanem valóban változást akar Magyarországon, annak a mi ajtónk nyitva áll.

Még egyet tisztába tett jelöltsége kapcsán. Nem ő akarja a szocialistákat vezetni a 2018-as választásokon miniszterelnök-jelöltként, hanem Szeged polgármesterét, Botka Lászlót látná szívesen e pozícióban. Harangozó világos képletet mutat: együttműködni a baloldalon, de egy „Kész Zoltán-modellben” és egy hihetően győzelemre esélyes miniszterelnököt állítani Botka személyében Orbánnal szemben. Világos, hogy egy széles proteszt tábort célozna meg pártelnöki munkájával, nem csak életet akarna lehelni a régi szocikba. Botka számára, ha csak ezt kellene megfontolnia, még elfogadható is lenne Harangozó támogatása. Csakhogy nagy valószínűséggel a többi elnöknek is ő a titkos favoritja 2018-ra, így ő hűvös mosollyal gyűjtheti be mindegyik elnökjelölt összes hasonló burkolt felkérését.

És akkor a végén Molnár Gyula! Mielőtt azzal jönne bárki, hogy majd a XI. kerületi polgármesterségének ügyei kapcsán, mivel ült már a vádlottak padján, ezért Molnárt a Fidesz könnyen pisztolyozná, hát ez ma már az RTL Klub híradóit látva, vajmi keveset jelent a kormánypárt folyamatosan ébren tartott, vagyonosodási és korrupciós ügyei mellett. Mondhatni, Molnár ebben a kontextusban sajnos nemhogy kis úttörő, de még csak kispajtás sem a naponta megjelenő milliárdos hírek fényében. És már egyszer jogerősen felmentették minden bűncselekmény alól. Persze van még nyomozás az ő időszakára vonatkozóan, de talán ez már nem lesz visszatartó erő, az viszont biztos, hogy polgármestersége idején őt is szerették. Párton belül is megvolt a renoméja, és nagy vezetői tapasztalata van, miközben a párt összes bugyrának minden szereplőjét jól ismeri.

Kérdés, hogy áll a Gyurcsány-dilemmához. Mert ha úgy, ahogy Harangozó, akkor Harangozó jobb. De biztos, hogy nem úgy áll, mint Szanyi. Annál kifinomultabb játékos. Ha úgy, mint Tóbiás, aki kommunikációs alelnöki pozíciót ajánlott neki, akkor bár talpon maradhat az élvonalban, de marad szürke eminenciás. De az is lehet, hogy Botkával ők ketten fognak dönteni… Az biztos, hogy érdemi és stratégiai küzdelem kezdődik az MSZP elnöki címéért, amelynek végeredménye június 25-én már a 2018-as szocialista csatarendet is előre fogja vetíteni.

Szalmási Nimród