Hirdetés

Hirdetés

A politika erkölcs nélkül szimpla banditizmus

civishir.hu

2015.03.13. 07:52

A politika erkölcs nélkül szimpla banditizmus

Tapolca fel, félúton. A kérdés az, vajon a kormánypárt vissza tud-e (akar-e) kapaszkodni ebből az árokból.

Hirdetés

Hirdetés

Térben és időben eléggé messze kerültünk a veszprémi időközi választásoktól és az azt részben értékelő Orbán-szózattól is; ideje, hogy szétnézzünk a kormánypárt háza táján, főleg, hogy közeledünk egy újabb erőfelmérésre és a nagy győzelem évfordulójához is. Talán egy régi dogma feladásával kellene kezdenünk, amely minden párt számára megfontolandó: a közvéleménykutató cégek kimutatásait figyelmen kívül kellene helyezni egyszer és mindenkorra; bebizonyosodott, hogy ezek olyan tudománytalan tényközlések, mint a napilapok horoszkópjai; néhány ember pénzkereseti forrását jelentheti, de nagyjából annyira komolyan vehetők, mint a tenyérjóslás.

Tapasztalatból tudjuk, hogy az emberek nem árulják el véleményüket, az elmúlt 25 év választási eredményeit ekkora találati pontossággal bárki meg tudta volna tippelni. Veszprém kitűnő példa erre (is), egy billegő körzetben eleddig még mindig a jobboldal jelöltje győzött, s még a választások előtt egy héttel is a mérések a Fidesz győzelmét valószínűsítették. Indult a narancsos alpolgármester, és egy helyben jól ismert izgága ifjonc, zavaros politikai háttérrel – jószerével már mindenhol megfordult –, de gőzerővel kampányoló csapatmunkával a háttérben. A meccs vége ismert, gyakorlatilag egy protest szavazás eredményeként egy politikai szélhámos nyert, s bár a baloldal kevesebbet kapott, mint 2014-ben, de ez is elég volt a győzelemhez.

Világos volt, hogy a kormánypárti szavazók több mint fele otthon maradt, az okokat azonban még mindig nem tárták fel meggyőzően. Orbán évértékelős beszédében azt hozta fel, hogy a választás azért bukott el, mert „legközelebb majd jobban kell harcolnunk” – ez hangzatosnak hangzatos, csak számunkra nem értelmezhető. Arról kevesebb szó esett, hogy a kormánypárt körül olyan jelenségek tűntek fel, amelyek a gazdaságpolitika egészét szinte egyáltalán nem befolyásolják, de az egyes ember számára roppant irritálóak, a polgári értékrend híveit pedig kifejezetten taszítják: a kommunikációs csodagyerekek elemzései, egyes kormánytagok cinikus megnyilvánulásai és még sorolhatnánk.

A választópolgár nem szereti, ha hülyének nézik, idegesíti a sikersztorizás; általában is visszás, ha a mindenkori kormány állít ki magáról jeles bizonyítványt és zeng örömódát a sikereiről, az mindenki számára természetes, hogy a kabinet teszi a dolgát. Lehet azzal kampányolni, hogy a GDP 3,5 százalékos növekedése a legnagyobb az unióban, de ez senkit sem érdekel. Azzal az életben nem nyert még választást egyetlen párt sem, hogy harsányan hirdeti, mennyit nőtt a nemzeti össztermék, mert a választó azt nem tudja lefordítani a saját nyelvére, a makroszámokból semmit nem érzékel közvetlenül. Ráadásul a politikai jobboldal is rendre azt hiszi, hogy az embereket meg lehet vásárolni.

A veszprémi kampányban is százmilliókat ígértek különböző projektekre: uszodákat, reptereket, vadakat terelő juhászt, és azt hitték, hogy a tömegek tódulni fognak a kis, pici, narancsos lufijaikkal. Azt viszont teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy a jobboldali nézeteket vallók fejében a szellemi értékeknek sokszor nagyobb súlya van, mint az anyagiaknak. Különösen, ha azt látják, hogy a polgári értékrendet elviekben valló képviselők már a negyedik feleségüket fogyasztják, kurváznak, minden este leisszák magukat, húszmilliós autókkal száguldoznak: valójában tehát üresfejű, technokrata pragmatisták, akiket a pénzen kívül más nem érdekel.

Amikor pedig a hasonszőrű szenátorokkal teletűzdelt országgyűlés törvényhozóiként már a választók megszokott életvitelébe akarnak beleszólni, azt az érintettek nagyon rossz néven veszik. A Fidesz a jelek szerint feladta korábbi önmagát, egy kvázi ügyintéző párttá vált, és amikor a szellemi holdudvarban akad egy jólfizetett hülyegyerek, aki képes azt leírni, hogy a politika embertan; a politikában nincs szükség értékekre, akkor egy egészen elképesztően brutális, machiavellista stílusról tesz tanúbizonyságot. Amikor pedig mindezt megfejeli azzal, hogy voltaképpen ez lenne a politikacsinálás művészete, kivonván az etikát a rendszerből, nos, a választóknak ez – tapasztalván a gyakorlati tényeket és a korrupt valóságot – lecsupaszítva azt jelenti, hogy a politika erkölcs nélkül szimpla banditizmus.

A kérdés az, vajon a kormánypárt vissza tud-e (akar-e) kapaszkodni ebből az árokból. Amennyiben igen, akkor sürgősen meg kell szabadulni azoktól a kormánytagoktól és kormányközeli emberektől, akik pökhendiek, arrogánsak és műveletlenek; nem gondoljuk, hogy különösebb problémát okozna megállapítani, hogy kik ezek a személyek; ha megkérdezünk száz fideszest, 98 ugyanazon a neveket fogja sorolni. Helyre kell állítani a jobboldal hitelességét, mert a jobboldali szavazó nem lesz elnéző, ha mondjuk Habony Árpádot továbbra is a parlament közelébe engedik. Félreértés ne essék, az amortizálódott ellenzék bármilyen formában történő visszatérése nem jelent alternatívát; nem kérünk a szabórebekák és molnárcsabák világából sem. A kirobbant brókerbotrány körüli kormányzati kommunikáció nem sok jóval kecsegtet; Tapolcáig van még egy hónapjuk.

Szalmási Nimród

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.