2018.04.05. 16:19
Bármi megtörténhet; elméletileg minden lehetséges, még gőzfürdő is Ungváron.
Őszintén szólva, nagy megelégedéssel nyugtáztam, hogy vége szakadt a húsvéti hegymenetnek; öt-hat nappal a választások előtt kezdett már elegem lenni abból, hogy minden hírcsatornán a pápa szerepel, főleg ez. Magamba tudok én csöndesedni Ferenc nélkül is; miért hírértékű az, hogy barkázik, virraszt, félnaponta kirohangál az erkélyre vagy éppen fényesre suvickolja néhány komatikus és vizenyős tekintetű afgán drogdíler és nigériai börtöntöltelék retkes bütykeit, miközben a Trevi-kútban ugyanezt teszik a migránskollégák is, csak azt nem adja a közszolga tévé. Lélek – és bokaemelő érzések helyett, - Moliérrel szólván - térjünk inkább vissza juhainkhoz; vessünk prímszámot honi dolgainkkal, mert már csak erre van időnk.
Tartozunk azzal az igazságnak – bár az igazság nem uzsorás –, hogy a hódmezővásárhelyi végeredmény kihirdetése utáni nagy zayban mi is csak néztünk, mint Grisa a körmoziban; egy röpke pillanatra úgy tűnt, hogy az ellenzék pártjai ráleltek a titkos receptre, amivel triumfálni tudnának. A szent ellenszérum – koordináció – a külső nyomás és a belső csábítás hatására hatni kezdett, hogy aztán az idő múlásával kiderüljön: annyira azért egyik párt sem lelkes, ráadásul a lehetőségek is korlátozottak.
![]() | Nagyon le akarják győzni Kósa Lajost. De így???A debreceni orvos visszalépett egy budapesti MSZP-s javára. |
Arra most nem vállalkoznánk, hogy beszámoljunk a különféle egyeztetések rendre eredménytelen erőfeszítéseiről, de pl. nagypénteken – amikor a nyúl már izzított – még csak egy-két fővárosi visszaléptetésről érkezett bejelentés –Juhi Petya és a momentumos tökös üstökös, és az óta nagy duzzogások közepette Bangóné is –, aminél azért több kellene a fáklyás menethez. Különösen úgy, hogy már az első, hosszú késések éjszakája után összevesznek azon, hogy részeg volt-e a recepciós.
a korábban a másikat fizikailag is likvidálni vágyó ellenségek – quieta non movere (ami nyugszik, ne bolygassuk) - ma békésen majszolgatják egymás közepesen száraz pogácsáit, de a pezsgő egyelőre nem aktuális. Talán az MSZPárbeszéd szorgalmazná leginkább a fehér zászlót, viszont náluk igencsak zsebre megy a játék, 58 jelöltjük van, ha ez a szám 54 alá csökken, akkor 150 millió forintnyi kampánytámogatás rögtön messze száll; ráadásul a közös lista miatt nekik a 10 százalékos küszöb fölé kell ugrani, ami mostanság nem is egy könnyű feladat, hiába szokta azt pedig Ágika, a nemzet kacagánya olyan hatásosan elővezetni Pestlőrinc környékéről.
A Schiffer nélküli, Szél Bálintné vezette (?) LMP egyre arctalanabb, a Jobbik pedig joggal véli úgy, hogy ő az igazán fajsúlyos ellenzéki predátor; még a számtalan kínos hangfelvétel ellenére is Zázrivecz Gábor azzal a tekintettel tud úgy a kamerába nézni, hogy „ha tudná a hajam, hogy mit gondolok, azonnal levágatnám”. Gyurcsány, Istennek ez a jól sikerült, bőrkötésben kiadott alkotása továbbra is lábadozik, az MSZP-t végképp eltörölni szándékozó DK hervadhatatlan közéleti dementora; túlbérmált pillanataiban néha megszállja a honderű, mint tejes kofát a hígfosás: többet róla kár lenne.
![]() | Mi lesz itt vasárnap? A közvélemény-kutatók össze-vissza mérnekAz egyik szoros Fidesz-sikert jósol, a másik kétharmadot. |
Nos, ők valamennyi vitustáncot lejtenek saját pártjuk, saját kézzel előállított romjain. Ezért aztán a koordináció csak a digitális táblán működik vegytisztán, valójában a veszteség kalkulálható, a nyereség meg legfeljebb fiktív. Kevesebb kampánytámogatás, töredék- és listás szavazat, a másik oldalon nagyon bizonytalan számú egyéni mandátum. Ez lenne a feladvány. És akkor még nem beszéltünk egyéni érdekekről és az eltérő rövid – vagy hosszú távú stratégiákról; vasárnapig azonban bármi megtörténhet; elméletileg minden lehetséges, még gőzfürdő is Ungváron. A visszaléptetéseknél az állami kampányfinanszírozás zsugorodása is komoly hátráltató tényező, és a négy fal között szerintünk maguk az előkelőbb helyen álló listás szereplők is preferálnának egy újabb gondtalan parlamenti ciklust imígyen gondoskodván bélflórájuk védelméről; hajtja őket a primum vivere.
A busás állami hozzájárulás reményében létrejött kamupártokról most szándékosan nem szólunk; ők úgy kellettek ide, – ahogy a zsidók mondják – mint gémeskútra a barchesz - a néhány unatkozó falurossza és klimaxos Barbiek által életre hívott és nem diszkvalifikált közösségekről csak a helyenként taposóaknaként elhelyezett reklámfilmecskék adnak némi igazodási pontot (eszébe ne jusson senkinek ezeket a szánalmas szpotokat megtekinteni, kivéve, ha egy Schilling Árpád-produkció az alternatíva).
A Fidesznek mindig is meg voltak a maga rejtett tartalékai; túlzottan most sem tűnnek idegesnek a kommunikációs háttérguruk; legfeljebb Orbán országjárásának állomásai jelzik, hol látják hervadtabbnak a zászlót. A simicskológusok által felturbózott (ál?) botrányok nem keltettek jelentősebb hullámlökést, Kósa szombati (couleur locale) konspiratív fórumán is imponálóan sokan jelentek meg – bár engedtessék meg az a vélelmezés, hogy
Az ellenzéki ígéretekből most sincs hiány, ilyenkor a populisták és demagógok átvedlenek szociálisan érzékennyé, bár a töredelmes vallomásokból kiderül: április 8-án bontási engedély ügyében folyamodnak tárt marokkal a választókhoz: szétszedni, megdönteni óhajtják az orbáni rendszert, a NER-t, whatever. A „Föld fog sarkából kidőlni”-feeling ismerős, nagyapáink erről bővebben is tudnának mesélni. Az eszközöket illetően nincs fintorgás egyik oldalon sem; legyen az akár kolozsvári videó, síkosító nélküli gyöngéd, anális koituszra invitáló alelnökről vagy focidrukkerről árulkodó hangfelvétel, és bizony van ám „fake news” is bőséggel; egy fogorvos szerint tágra nyitott szemmel nem tud hányni az ember: szóval most nagyon figyeljük a sakktáblát, a bábúk mozgását, és talán már látjuk a kezeket is.
Egyébként meg minden jóslat ködszurkálás: a részvételi arány a döntő, annak ismeretében már lehet matekozni. A bontóbrigádokról mégis valamiért Csehov jut eszünkbe: A három nővér. Ezek az érzelmes gráciák folyamatosan elvágyódnak: Moszkva, Moszkva, suttogják. Tegyük fel, hogy egy modern szerző átírja a darabot, és eljutnak az orosz fővárosba. És akkor? Mit fognak csinálni Moszkvában?
Szalmási Nimród
52 évet élt.
Az egyetemi vezetés kikerülésével döntöttek. Úgy tűnik, nagy hiba volt.
Ha S. Andrea meg is éli a feltételes szabadlábra helyezését, addigra elmúlik hatvan.
Otromba tréfa vagy valami más?
A hajdúságiak továbbra is listavezetők.
Ezen az oldalon sütiket használunk. A böngészéssel ezt elfogadod.
További Információkcivishir.hu - Minden jog fenntartva! (2021.01.16)