A nap, amikor Magyarországon meg fog állni az élet
A népszavazás környékén a jobbára ellenzéki hangvételű sajtótermékek arról értekeztek, a pályakezdő újdondász-jázminok pedig egyenesen tapsikoltak örömükben, hogy egy viccpárt mekkora támogatást képes maga köré gyűjteni egészen rövid idő leforgása alatt. Arról viszonylag gyorsan elfeledkeztek, hogy már jó ideje a Parlamentben ücsörög egy minden korábbit fölülmúló történelmi viccpárt, amely KDNP névvel sarjadozik a Fidesz-pálmafa árnyékában.
Pályájuk nem példa nélküli: Lengyelországban, Izlandon, stb. is bekerültek a törvényhozásba ilyen jellegű formációk, jól van tehát, megtörtént nálunk is, kár a szóért. Igen ám, csak néha egynémely képviselőjük – leplezendő a tetszhalott állapotot – beterjeszt egy-két törvényjavaslatot, amit általában teljesen figyelmen kívül hagy a magyar dolgozó nép, bármennyire is érvel mellette pártelnökük, a magyar államvezetés VV Auréliója. Baj csak akkor van, amikor időről időre előkerülnek ezek a szösszenetek, és még Orbán Viktor is beléjük botlik.
Úgy öt és fél évvel ezelőtt, 2011 májusában, amikor már néhány hőhullám végigvonult a Kossuth téren átbattyogó szenátorokon, Varga László képviselő, mellesleg református lelkész indítványozta, hogy legyen a Nagypéntek munkaszüneti nap. Azóta rengeteg hő- és árhullám érte a nemzetet, és a legfelső pártvezetést, mégis a miniszterelnök most látta elérkezettnek az időt, hogy leszedje a pókhálót a javaslatról, és erről hivatalosan is értekezzen. Érdekes, hogy mindezt hol tette.
Aznap reggel beszélt a Kossuth Rádióban, ott mélyen hallgatott a tervről.
Biztos valamelyik ateista szakács tehet a dologról, mert délután a Magyar Református Egyházak Zsinatának emlékülésén szólt arról, hogy mi is a szándék.
Eleve furcsa már a bejelentés is, hiszen mégiscsak a Munka Törvénykönyvének a módosításáról van szó, tehát az országgyűlés hozzájárulása is szükségeltetik, de efelől azért ne legyenek kétségeink. Azt már a szakértők rebesgetik, hogy a magyar munkaerőpiacon rengeteg feszítő probléma létezik; foglalkoztatási, képzéssel kapcsolatos, minimálbér, fiatalok külföldi munkavállalása, ukrán munkavállalók behozatala, stb; nos, mindez háttérbe szorul az új munkaszüneti nap bevezetéséhez képest.
Dogmatikus elemzők még azt is megemlítik, hogy egy olyan országban, ahol a vezető ideológia a munkaalapú társadalom primátusáról papol, arról, hogy mindenkit meg kell ragadni, és munkába kell állítani, akár közmunkásként akár az üzleti szférában, az állam éppen ellenkezőleg cselekszik: az éves munkaidőalapot csökkenti egy nappal.
Az viszont már tényleg demagóg lenne, ha egy zsebkalkulátorral egyensúlyozva kikalibrálnánk, hogy amennyiben a szándék megvalósul, akkor a magyar GDP mennyivel fog csökkeni; egy dolog azonban bizonyos: Nagycsütörtökön az országban meg fog állni az élet. Csak hogy értsük: a boltok csütörtökön nyitva lesznek, pénteken zárva, szombaton nyitva, vasárnap és hétfőn pedig ismét zárva. Mindez hatalmas felfordulást okoz majd mind a háziasszonyok, vagy az általuk menesztett férjemuramék életében, mind pedig a kiszolgáló egységek munkaszervezésében is, miközben a vallási, ideológiai megközelítés elsorvad. A gyors bejelentés helyett talán le kellett volna ülni a munkaadókkal és a szakszervezetekkel, már csak a forma kedvéért is, hogy mit gondolnak erről. Mert egyébként valamit gondolnak; a képviseleti szervek már vagy húsz éve rágják az aktuális kormány fülét, hogy tízről emelje már tizenegyre a munkaszüneti napok számát, és abban meg tényleg nagy az egyetértés, hogy ez a nap lehetőleg december 24-e legyen. Bikkfanyelven szólva, ez családi, egyházi és nem utolsósorban szakmai szempontból is a védhető kategóriába tartozik. Ugyanígy elfogadható lenne – bár kétségkívül egyházi vonatkozások nélkül – a december 31. is, ami egy normál nyolcórás munkanap amúgy, de nem mernék ilyenkor munkahelyi ellenőrzéseket tartani védőfelszerelés nélkül. A szokásos módon, a Gazdasági Minisztériumon keresztül végigbeszélhették volna az egészet a szakszervezetekkel, aztán – a szokásos módon – azt csinálnak, amit akarnak, csak valahogy eladhatóbb lett volna a termék.
Egyébként viszont igazán nem szeretnénk olvasóinkat ketyegő bombákkal riogatni, de az Országgyűlés előtt van még egy régebben benyújtott viccpárti módosító indítvány: legyen augusztus 15., Nagyboldogasszony ünnepe munkaszüneti nap. Na, erre varrjanak rózsafüzért.
Szalmási Nimród
