Schuster Lóránt botránykönyve

Se szeri, se száma a hazai rockzenei könyveknek. Túlnyomórészt promóciós célra készült kiadványok ezek. Van persze döbbenetesen jó is. Ezek közzé tartozik a közelmúltban megjelent Kaptafa című kötet, ami Schuster Lóránt életrajzi könyve. Szinte lehetetlen letenni. Na jó, azt tudjuk, hogy Lóri nagy dumás, a szerző Rozsonits Tamás (egykoron a Moby Dick dobosa volt) pedig szinte észrevétlenül lett az ország legjobb rockzenei szakírója. Jó párost alkottak.

Rozsonits kiválóan szerkesztette meg a Kaptafát, nem követi görcsösen a kronológiát, inkább témakörökre fűzte fel Schuster nem hétköznapi életét.

Lóri pedig mondja a magáét kíméletlenül. Osztja az élőket és azokat is, akik már az égi zenekarban muzsikálnak. Közel ötven éve van a pályán van miről mesélnie. Kendőzetlenül rántja le a leplet gyerekkorunk nagy bálványairól. Ki volt megbízhatatlan, alkoholista, áruló vagy épp kicsinyes. Nevén nevez mindenkit, nincs ködösítés. Nem véletlen, hogy a Kaptafa magánkiadásban jelent, tudniillik az eredeti kiadó nem merte vállani, félvén az esetleges perektől. Amit Vikidál, Hobó, Kékesi Bajnok László vagy épp Póka Egon kap, az hazai szinten szokatlanul erős. Nem holmi felületes bulvár taslik ezek, hanem kemény balegyenesek. Nem kíméli még a magyar nemzeti rockzenekarokat sem, melyeket nemes egyszerűséggel lakodalmas rocknak nevez.

De ami a legfontosabb: Lóri önmagát  sem kíméli. Elismeri a hibáit, tragédiáit. Őszintén beszél a gyerekeiről és súlyos betegségéről is, ami épp a könyv készítése idején jelentkezett.

Mint minden életrajzi könyv, ez is erősen szubjektív. Nem lehet és nem is kell mindenben egyetérteni Schuster Lórival. Abban viszont egyet kell értenünk, hogy ez egy kötelező olvasmány.