Nemzeti játszóházakat!

Nyilván megvan önöknek az a kép, midőn sietnének a bevásárlóközpontokban, ám a gyerek feltétlenül be szeretne ülni valami ronda pénzbedobós játékba, ami körülbelül 2 percig mozog előre és hátra. Előfordul, hogy perceket kell várni ezekre a szarokra mert foglalt.

A játszóházak is úgy vannak kitalálva, hogy nincs az a gyerek, aki ne szúrná ki már akár száz méterről, hogy ott egy órán át egy ezresért műanyag vackokkal tud játszani. De konkrétumot is tudok mondani! A patinás Aranybika előtt nyaranta elemes pónik ácsorognak, melyek robot módjára lépegetnek hátán a gyerekkel, persze csak ha pénzzel etetik őket. Mostanság meg három ronda műanyag szerkezetet láncoltak ki az árkádok alá. Csillog, villog, mozog, és száz forintosos pénzérmével működik. Egyrészt ezek a szerkezetek többsége csúnya, másrészt meg kirabolja a szülőket. Kivédeni szinte lehetetlen. Vagy ha igen,sírás-rívás lesz a dologból.

Itt vannak ugye a Nemzeti Dohányboltok, lefóliázva, hogy az ifjúság ne is lássa a ronda cigit. Igen ám, de ki védi meg a szülőket az útjukba eső pénzbedobós járművektől, a köztéri műanyag automatáktól, amiben ragacsos szörnyek és egyéb hasznavehetetlen holmik vannak? A fémkarú plüssállat-kihalászó ügyességi játékoktól és még sorolhatnám.

Javaslom a Nemzeti Játszóházakat, amelyek jól befóliázva rejtik a játéklehetőséget, a Nemzeti Játékboltokat, mely kirakatában semmi látványosság sincs. Az utcán elhelyezett fizetős gyerekjátékokat pedig tiltsák be, miként a mozgó cigiárusokat. Talán kevesebb lenne a dühtől füstölgő szülő.     

Szakács Béla