Keményen dolgozó vesztesek

Engem mint keményen dolgozó kisembert, sok minden foglalkozat. Gyakorta gondolkodom azon, miért oszlik fel a Black Sabbath, mi lesz velünk, ha Dárdai Pál nem lesz szövetségi kapitány. Azon is töprengek, hol vásárolhatta Kiss Szilárd korábbi agrárattasé azokat a csinos színes napszemüvegeket. Mikor tűnik fel az új Nemzeti Hírtelevízióban Gajdics Ottó?

De ez mind semmi! Megsúgom: leginkább az a gondolat cirógatja agyamat, hogy mikor kapja meg családunk a Kvesztortól azt a másfél milliót, amit ez év március 18-án vehettünk volna át. Félő, hogy soha! Merthogy mióta öncsődölt a kötvénykibácsájtó kft., megnézek én minden a tévében, figyelem a híreket, hogy infóhoz jussak. Személyesen is jártam a cég Csapó utcai irodájában, de megnyugató híreket nem kaptam. Azaz, hogy ott, a Csapó utcán azt kaptam: türelem! Ám azt gyerekkorom óta tudom, a türelem még rózsát sem terem.

Megfigyeltem, ha türelemre intenek, ott bazi nagy a baj. Itt nem csak a Győri ETO szívja meg. A mi másfél milliónk is. Remélem, nem lesz igazam, és mindenki, akinek ott fialt a pénze, visszakapja. 

Ám azt Ön is tudja, kedves olvasó, a keményen dolgozó kisembereknek soha a büdös életben nem lesz igazuk. Mint ahogy polgárként sem volt. Most lefokoztak, de lehet ez rosszabb is! Mi történik, ha becsületesen élő senkik leszünk? Nyilván most a düh beszél belőlem.

Ha családunk visszakapná azt a pénzt, én is királynak érezném magam egy király országban. Így most viszont csak egy keményen dolgozó vesztesnek.    

Szakács Béla
Az FM90 Campus Rádió támogatásával