Mourinho héroszokat látott a pályán
„A Barcelonára nem volt jellemző a fair play, sem a pályán, sem azon kívül. Vegyük, például, Lionel Messit. Egy hihetetlen tehetség, mintha egy másik planétáról érkezett volna. De most nem játszott a legjobb formájában. Ahhoz hozzátartozik a minőségi és a tiszta játék. Most egyiket sem láttam tőle a gyepen.” – így Mourinho, miután csapata 3–2-es összesítéssel kiverte a Barcelonát a BL-elődöntőben.
Aztán beszélt arról is, miért volt nehéz a csapata felkészülése. Hasonlót emlegetett, mint a magyar Aranycsapat játékosai 1954-ben, a svájci világbajnokság döntője előtt. "Még reggel négy órakor sem tudtunk aludni, mert tűzijátékot rendeztek a szálloda bejárata előtt. Este tizenegykor kihívtuk a rendőrséget, aztán fél négykor érkezett meg."
Samuel Eto'ónak sem könnyítették meg a helyzetét: „Samuel Eto'o nagyon gyakran jár Barcelonába, havonta többször is. De pont most érezte fontosnak a rendőrség, hogy kellemetlenkedjen vele egy 2005-ös adóügy miatt” – magyarázta Mourinho.
A portugál azt mondta, szeret a Barcelona ellen játszani. "Mindenkit biztosíthatok, jövőre is itt leszek. A csapataim valahogy mindig összetalálkoznak a Barcelonával. Így volt ez a Chelsea-nél is. Aztán mindig történik valami érdekesség."
A kiállításnál nem látta jogosnak a piros lapot, de belátta, (egyik) brazil játékosa elveszítette a fejét egy pillanatra: „Thiago Motta piros lapja olyan volt, mint Didier Drogbáé. (Mourinho nem pontosította, melyikre gondol, az elefántcsontparti a Chelsea ellen kapott, vagy még tavaly, a Barcelona ellen kapott lapjára.) Sajnos, Motta elveszítette egy pillanatra a fejét. De semmit sem mondtam neki a szünetben. A többiekkel foglalkoztam, megpróbáltam elmagyarázni nekik, hogy védekezhetik ki tíz emberrel is a meccset."
Nem akart ellenben beszélni a bíróról. „Nem szeretném minősíteni a játékvezetőt. A mérkőzés előtt azt mondtam, megkértem a játékosaimat, segítsék a játékvezetőt s akkor nem lesz nehéz dolga. Reméltem, az ellenfél játékosai is így tesznek majd. De azt láttam, néhány futballista kifejezetten nehézzé akarta tenni a bíró dolgát.”
Az Inter 1972 után játszhat először a legtekintélyesebb európai kupasorozat döntőjében. Kicsit az akkori, és azt megelőző évtized játékát idéző, szenzációs védekezéssel. Mourinho héroszokat látott a pályán. „Ez a hősök csapata volt tegnap, mindenki a vérét adta a közös sikerért. Büszke vagyok minden interistára. Azokra is, akik játszottak, s azokra is, akik nem, a szurkolóinkra, akik végigszenvedték velünk a mérkőzést.”
Mourinho ezúttal sem fukarkodott a dicséretekkel a nyilvánosság előtt: „El tudom képzelni, mit éreznek most ezek a fantasztikus játékosok, s örülök, hogy megtapasztalhatták ezt a sikert. Tizenegy emberrel is nehéz feltartóztatni a Barcelonát, de tízzel egyenesen bámulatos.”
José Mourinho a hármas sípszó után berohant a pályára, éppen úgy ünnepelt, ahogy 2004 tavaszán, az Old Traffordon, még a Porto edzőjeként. Rohant az Inter tábor elé. Victor Valdés, a Barcelona kapusa elkapta, szorongatni kezdte, hogy ne csinálja a felhajtást.
„Hihetetlen örömöt éreztem a mérkőzés után. Korábban már megnyertem a Bajnokok Ligáját, de a mostani nagyobb öröm volt, mint amikor 3-0-ra nyertünk a Portóval a döntőben. Valdés, ahogy a társai is, arra számított, hogy tovább fognak jutni. Nem sikerült, s ezért csalódott volt. Egyébként azt is láttam rajtuk végig, hogy tartanak az Intertől.” – mondta Mourinho.
A portugál egyetlen kérdésre nem volt csak hajlandó egyenes választ adni. Kerülte azt a témát, hogy ősszel is ő lesz-e az Inter edzője. „Nem akarok ezen elmélkedni. Még két döntő meccs vár ránk Rómában, az egyik a Lazio elleni, a bajnokságban, aztán az AS Roma elleni a Coppa Italiáért. Egyelőre ezekkel foglalkozom.”
Mourinho boldogsága és az incidense Victor Valdésszel:
