Mindenki bőrig ázott, de megérte: kupadöntős a Loki!
Herczeg András ezúttal is jól megkeverte a lapjait. Most játszottak azok, akik a Paks ellen kispadra szorultak – nevezetesen Feczesin, Mészáros és Mijadinoszki –, játszott továbbá a sérüléséből felépülő Bodnár, illetve két fiatal, Bódi és Spitzmüller vállára is rakott egy nagy terhet a Loki-mester. A DVSC már a kezdésnél előnyből rajtolt, hiszen az odavágón 1–1-es döntetlent ért el, tehát 0–0-lal is továbbjutott volna.
A fiúk azonban nem játszhattak passzívan, még akkor sem, ha igazi meccshangulata nem volt az összecsapásnak. Hiába, a Magyar Kupának nincs rangja, főleg nem esős időben. Bár a meccsért nem kellett fizetni, meglehetősen kevesen látogattak ki az Oláh Gábor utcai stadionba, még a B-közép is foghíjas volt, a többi szektor meg pláne.
A Loki az első félidőben egyértelműen uralta a játékot, még ha nem is volt sziporkázó a teljesítménye. Agilisan futballozott a két fiatal, Bódi és Spitzmüller, illetve Yannick, aki fejelt egy gyönyörű gólt. Igen, a mezőny legkisebb embere fejesgólt szerzett! Laczkó beadása után remek ütemben robbant be, és mintegy 12 méterről a jobb alsóba bólintott, úgy, hogy Németh kapusnak esélye sem volt. Az első félidőben még volt több Loki-helyzet, és akadt egy Honvéd-lehetőség is, Verpecznek köszönhetően nem lett gól belőle.
A szünet után azt vártuk, hogy a Honvéd mindent egy lapra tesz fel, és veszedelmesen támad, de a lottó ötösre ne így érezzünk rá! Az első félidő forgatókönyve szerint folytatódott a meccs, csak annyi volt a különbség, hogy az eső jobban rákezdett, és mindenki bőrig ázott. Egyébként a Loki ugyanúgy többet támadott, mint szünet előtt, és semmi nem veszélyeztette a továbbjutását. A kósza Honvéd-akciók nem jelentettek annyi veszélyt sem, hogy izgulni kezdjünk.
Amikor már semmi fantáziát nem láttunk a Honvédban, vezetett egy szép támadást, Abraham pedig 16-ról, külsővel kilőtte a jobb alsót (83. perc: 1–1). Hidegzuhany!
Szerencsére két perc sem telt el, amikor egy bal oldali szöglet után Laczkó mindenkit megelőzve fejelt a fővárosi kapuba (85. perc: 2–1). Na, ekkor kezdett emelkedni az adrenalin szint, tudniillik egy Honvéd-gól megpecsételte volna a Loki sorsát. A fiúk szerencsére nem játszottak az idegeinkkel, és kapott gól nélkül játszották le a hajrát. Mindez azt jelentette, hogy a DVSC története során hatodszor jutott be a Magyar Kupa döntőjébe.
Magyar Kupa, elődöntő, visszavágó:
DVSC–Honvéd 2–1 (1–0)
Debrecen, 2500 néző. Vezette: Vad II (Ring, Farkas)
DVSC: Verpecz – Bodnár, Mijadinoszki, Mészáros, Laczkó – Bódi (Czvitkovics 73.), Spitzmüller, Szélesi, Szakály (Coulibaly 60.) – Feczesin, Yannick (Fodor 88.)
Honvéd: Németh – Tavars, Cuerda, Botis, Hajdú – Abass (Bajner 71.), Macko (Moreira 67.), Akassou, Diego – Palásthy (P. Coira 83.), Abraham
Gól: Yannick (34.), Abraham (83.), Laczkó (85.)
Sárga lap: Macko (39.), Palásthy (49.), Akassou (53.), Bodnár (58.), Mészáros (87.), Tavars (90.), Laczkó (91.)
Továbbjutott: a DVSC, 3–2-vel.
Mesterszemmel
Herczeg András: – Hiába volt nálunk az előny, nem akartunk visszaállni. Sajnos 1–0 után nem tudtunk gólt lőni, hogy végképp eldöntsük a továbbjutást, így a végén izgulnunk kellett. Ezzel nincs semmi baj, egy kupameccs akkor jó, ha izgalmas.
Massimo Morales: – Ha az első meccsen szerencsésebbek vagyunk, akkor ma itt több esélyünk lett volna. El kell ismernem, hogy a DVSC jobb csapat, és megérdemelten nyerte meg a párharcot.
