Birkapörkölt és pálinka volt a debreceniek jutalma Derecskén
Derecske a város napja alkalmából látta vendégül a régió ökölvívóit. Míg a fiúk a régi városháza udvarán „aprították” egymást, addig kint vagy kéttucat bográcsban főtt a mennyei finomság. Csülök-, birka- és marhapörkölt illata járta át a szorítót és a nézőteret, különös pikantériát adva a ringcsatáknak.
A DVSC bunyósai jó érzékkel verték az ellenfeleket, akik között akadtak határon túliak is. A szorító sarokban ezúttal Zöld Ferenc volt a főnök, Rácsai András tudására a fehérmundérosok között volt szükség, Deél István vezetőedző pedig ballagás miatt igazoltan maradt távol. Pista bá' bánhatja, mert lemaradt nehány iagzán parádés teljesítményről.
A teljesség igény nélkül említjük a DVSC derecskei fiókcsapatának nagy reménységét, Lázók Józsefet (a képen), aki a nálánál idősebb DTE-s Bakó Attila ellen mutatott be igazán érett, szemre is tetszetős bunyót. Szívmelengető produkcióval örvendeztette meg a debreceni különítményt Hinger Gábor is, aki 16 éves létére vállalta a meccset a harmincéves Lakatos Károly ellen, és nem szende kisfiúként küzdött a felnőtt magyar bajnoki bronzérmes ellen, hanem ifjú titánként. A szikrázó összecsapás bizony tűzbe hozta a közönséget. A Hinger legény hatalmas pofonokkal állította meg a nagy iramot diktáló Lakatost, aki a végén sportszerűen elismerte a vereséget.
A DTE öklözői is szépen helytálltak. Szabó Richárd például klasszikus K.O.-val tette boldoggá Somlai Miklós mestert. Nagy meccset vívott egymással Burai János és Lakatos János, akik bár papíron egy klubhoz tartoznak, külön edzenek, így nem sok közük van egymáshoz. Nem is kímélték egymást, közönségszórakoztató adok-kapok végén döntetlent hoztak ki a bírók.
A végén Lázók József édesapja birkapörkölttel látta vendégül a mezőnyt, a felnőttek pedig a „derecskei rettenetessel” öblíthették le a mesés falatokat, miközben húzták a fülükbe a magyar nótát. Nagyot durrant a Pofonparti Derecskén!
BeA