Gellén András: Kilábalunk a válságból!

Cívishír: – A szurkolók aggódva figyelik a fejleményeket. Hogy éli túl a DVSC ezt a válságot?
Gellén András: – Ennél már sokkal nagyobb válság is volt. Nem is egyszer! Ebből is kilábalunk nem sokára!

Cívishír: – A pletyka terjed, mint a lepra. Arról is beszélnek a városban, hogy csúsznak a fizetések. Igaz?
Gellén András: – Ez így igaz, ezen nincs mit szépíteni. Azon dolgozunk, hogy utolérjük magunkat.

Cívishír: – Mennyit, mennyivel többet lehet keresni mondjuk Veszprémben vagy Érden, hogy egy debreceninek megéri eligazolni?
Gellén András: – Volt olyan játékosunk, aki jóval ötven százalék feletti emelést kapott máshol, de az is megesett, hogy a mi ajánlatunk feléért szerződtek el, mert rosszul spekuláltak. Ez a szerencsén is múlik, melyik csapatnál mikor, milyen poszton van hiány.

Cívishír: – Köstner Vilmos tényleg túl sokat kiabál, vagy Hornyák Dóra és a többiek túl érzékenyek?
Gellén András: – Én még láttam Turcsint is, aki néha meg is verte a játékosait. Persze ez nálunk nem áll fent. Mindenkinél máshol van az ingerküszöb, s az edzők sem egyformák. Ha már sokadjára kell ugyanazt elmondani, akkor megesik, hogy felmegy a pumpa. Ha csendes edzőnk lenne, akkor egy idő után az lenne a baj. Tavasszal legelőször Vili bácsival hosszabbítottunk szerződést, így a maradók és távozók ennek tükrében tudtak dönteni. Év közben nincs kívánságműsor!

Cívishír: – Mi volt az oka annak, hogy ilyen könnyen lemondott Dodóról? Tartoznak neki?
Gellén András: – Természetesen nála is fennállt ez. Azonban annyira menni akart, hogy kár lett volna marasztalni. Tavasszal láttunk olyat, hogy távozó játékosunk még helyzetből is kipasszolta a labdát, most meg a tornateremben úgy szórja az akciógólokat, mintha mi nem pont ezért fizettük volna…

Cívishír: – Most legalább nem kell csatáznia a szövetséggel a válogatottak miatt…
Gellén András: – - Ez véletlenül alakult így, de tényleg elment az összes válogatott. Én nem a szövetséggel csatáztam, hanem az államtól vártam adókedvezményt. Egy Hornyák Dóri szintű játékos kineveléséhez legalább háromszáz kislányt kell megtanítani kézilabdázni, majd versenyeztetni, ami nem csekély költség. De ha megtaláljuk a csiszolatlan gyémántot, arra még sokat rá kell költeni. Idejében profi szerződést kell vele kötni, aztán folyamatosan emelni a fizetését, hogy ne menjen el. Mire válogatott lesz, minimum 10 millió forintban van, de inkább többe. Ez mind a mi költségünk, s amikor az állam elkezdi használni a válogatottnál, akkor is mi fizetjük az adóival együtt. Ez több mint egy nagy-nagy átverés. Ez a többi klubnak is hátrány, morognak is miatta, de a politikai összefonódások miatt nem merik kinyitni a szájukat! Most mi átmenetileg megszabadultunk e rossz helyzettől, de ez a probléma megoldásra vár, s mi is érintettek leszünk benne újra előbb-utóbb!

Cívishír: – Mi jár egy klubtulajdonos fejében akkor, amikor a csapat hazai pályán huszonegy gólos különbséggel kap ki? Nem akarja kirúgni az edzőt és a fél csapatot hirtelen felindulásból?
Gellén András: – Sajnos már átéltem néhány megalázó vereséget a Győr ellenében, még legjobb időszakunkban is! Nem értem, ha semmi esélyünk sincs, akkor miért nem lehet felszabadultan játszani? Néha az volt az érzésem, hogy akkor is kikapnánk, ha hét majomra húznának zöld mezt, mert mi annyira félünk tőlük.

Cívishír: – Mivel győzték meg egymást Köstner Vilmossal, hogy érdemes folytatni?
Gellén András: – Annyira nem kellett egymást győzködnünk.

Cívishír: – Ebben az összeállításban a Loki vélhetően valahol a középmezőnyben végez, azaz beleszürkül a mezőnybe. Önre sok minden jellemző, de a középszerűség egyáltalán nem. Lesz kitörés?
Gellén András: – Ez most kényszerhelyzet, de tavasszal újra megélénkül a játékospiac, s képességeinkhez mérten fogunk igazolni. Kérdés, hogy a mesterségesen felvert árak meddig lesznek tartósak.

Cívishír: – Tegyük tisztába: mennyit ad a város a DVSC-nek, mert sokan sokfélét mondanak. Miután közpénzről van szó, ez nem lehet titkos.
Gellén András: – Ez teljesen publikus: tavaly is, idén is 10-10 milliót szavazott meg a közgyűlés, idén nyáron kaptunk soron kívül még tízmilliót. A Hódos bérleti díjának csak az ÁFA-ját kell kifizetnünk.

Gellén András: – Mit gondol, mennyit kellene adnia az önkormányzatnak? A büdzsé hány százalékát?
Gellén András: – Ebben a gazdasági helyzetben még az is csoda, hogy ennyit tudnak adni. A harmadik tulajdonos például semmit sem adott évek óta.

Cívishír: – Ön bizonyára több tehetős vállalkozót ismer közelről, mint egy átlagember, esetleg üzleti kapcsolatban is áll velük. Mondja csak, miért zsugoriak? Az önkormányzat helyett nem inkább a debreceni jómódúak egy csoportjának kellene eltartania a csapatot?
Gellén András: – Senkit sem lehet támogatásra kényszeríteni.

Cívishír: – Már régóta emleget egy, a sportklubok számára biztosított adókedvezményt. A társaságiadó-kedvezmény kielégíti?
Gellén András: – Szerintem a TAO nem oldja meg a helyzetet. Mi 2010-ben harmincegy millió forint fölött fizettünk adót. A fizetendő adóból kellene a sportegyesületeknek jóváírást kapniuk. Ha másért nem is, de a válogatott játékosokért lehetne járulék-kedvezményt kapni. A TAO rendszere elég bonyolult, s az elosztásnál lesznek aránytalanságok. Mi még egy fillért sem kaptunk belőle, de az adókat folyamatosan fizetnünk kell. Ha például a mi harmincegy milliós kötelezettségünk helyett kapnánk negyvenet az utánpótlás részére, akkor azt mondanám, hogy a különbségért megérte azt a sok munkát beleölni, s nem szólok egy szót sem, ha az állam elrekvirálja a dolgozóinkat, mert fizet is érte valamit. Ha viszont semmit sem kapunk, vagy csak 5-10 milliót, akkor mi még mindig a ráfizetéses oldalon vagyunk.

Cívishír: – A megnyilvánulásaiból arra következtetek, hogy hidegrázása van a politikusoktól. A csapat érdekében nem érné meg jópofizni velük? Esetleg mecénás díjat is kapna.
Gellén András: – Úgy gondolkodom, hogy fekete-fehér, igen-nem! Ez nagyon messze esik a politikától, én alkalmatlan vagyok a politikai párbeszédre.

Cívishír: – Az igaz, hogy annak idején Pajna Zoltán alpolgármester nem támogatta Köstner Vilmos edzői kinevezését, ám Ön hajthatatlan volt, és innen ered a rossz viszonya a városvezetéssel?
Gellén András: – Ez túl lett fújva…

Cívishír: – Bár sokan szeretik, és tisztelik, amit csinál, azért kemény kritikusai is akadnak. Ők azt mondják, hogy Ön konok, makacs, fafejű ember. Hogyan jellemezné magát?
Gellén András: – Ahogy a kritikusaim látnak. Ezért is voltak eddig eredmények. Most egy átmeneti rosszabb szakaszt élünk, bár ez is az előbb leírtakból következik. Megváltozni nem tudok.

Cívishír: – Miért nem hat fürdőszobás luxusnyaralót és vitorlást vett abból a pénzből, amit a kézilabdára áldozott?
Gellén András: – Eszembe sem jutott.

Cívishír: – Az utánpótláscsapatoknak épített edzőcsarnokkal nagyot húzott a debreceni kézilabda számára. Jó utánpótlás azonban csak jó felnőtt csapattal valósítható meg. A fiataloknak tudniillik példaképek kellenek. Mikor lesz ismét harcban az aranyért a gárda?
Gellén András: – Ez egyértelmű, hogy az utánpótlás játékosok szeme elé kell egy nagyon jó felnőtt gárda. Így azok ösztönzik a kicsiket, hogy érdemes napról-napra keményen dolgozni, mert egyszer ők is oda kerülhetnek a LOKI első csapatába. Remélem, a következő bajnokságban újra a bajnoki döntővel zárjuk az évet!

Cs. Bereczki Attila