A magyar, aki szent földben nem nyughat
1989. július 6-án hunyt el Kádár János kommunista politikus, az 1956 utáni szocialista Magyarország vezetője.
1912. május 26-án született Fiume városában. Anyja neve után Czermanek János (Csermanek) néven látta meg a napvilágot, miután apja, egy zalai kisbirtokos katonatiszt még születése előtt elhagyta hajadon édesanyját. 1930. szeptember 1-jén belépett az illegális kommunista mozgalomba. Emiatt kétszer is ült börtönben, a rács mögött ismerkedett meg például Rákosi Mátyással is.
Út a hatalom felé
A főváros felszabadítása és szovjet megszállása után 1945 februárjától rendőrfőkapitány-helyettes és pártfőtitkár lett. 1948. augusztus 6-án követte Rajk Lászlót a belügyminiszteri székben, akinek 1949. évi koncepciós perében döntő szerepe volt. Hamarosan azonban ő is hasonló helyzetben találta magát, Rákosi 1950 nyarán leváltotta, megfosztották tisztségeitől, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de szerencséje volt, mert Sztálin halálával, 1953-tól enyhülés következett be a belpolitikai életben, és Gerő Ernő vezetésével hamarosan „felülvizsgálták” ügyét, vagyis rehabilitálták.
Elárulta a forradalmat
Az 1956-os forradalomban kezdetben Nagy Imre oldalán vett részt mint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének elnöke, október 30-tól pedig államminiszterként folytatott tárgyalásokat a szovjetekkel. November elsején eltűnt Budapestről, hogy pár nappal később már mint a szolnoki Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány – tehát egy, a Vörös Hadsereg által támogatott ellenkabinet – vezetője adjon hírt magáról. November 7-én a forradalmat leverő Vörös Hadsereg egységeivel tért vissza a fővárosba. Személyesen vezényelte le a súlyos megtorlásokat.
Gulyáskommunizmus hitelekből
Az 1956-os forradalom leverése után egészen 1989-ig, a szocialista rendszer összeomlásáig Kádár János volt Magyarország első számú vezetője, különféle pozíciókban – pl. 1956-1958, illetve 1961–1965 a minisztertanács elnökeként, államminiszterként, az MSZMP KB első titkáraként, stb. – végig ő maradt a róla elnevezett rendszer emblematikus figurája.
A kádári politikát alapvetően a szovjetek iránti szervilizmus határozta meg. Gulyáskommunizmusát a Nemzetközi Valutaalaptól felvett kölcsönökből finanszírozta. Ez a politika is hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország az 1989-es rendszerváltást hatalmas adósságállománnyal érte meg.
A politikus 1989. július 6-án hunyt el, éppen azon a napon, melyen Nagy Imrét és ’56-os társait rehabilitálták, amikor rendszere szimbolikusa is összeomlott.
Kádári nosztalgia és sírgyalázás
A Kádár-korszak sokakban nosztalgikus emlékeket idéz, egy viszonylagos jólét, biztonság és társadalmi egyenlőség illúziójáról. Mások ugyanakkor tömeggyilkosként tekintenek rá, minden bizonnyal emiatt törték fel a sírját 2007-ben. A máig ismeretlen elkövetők Kádár János koponyáját is elvitték. A temetőben lévő munkásmozgalmi panteonra a következő feliratot írták: "Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat", amely a Kárpátia együttes Neveket akarok hallani című dalának egy sora.
Kádár János 1988-ban adott interjút a BBC-nek:
