Kalandozó magyarok: Debrecenből az eső városába

A Debreceni Egyetem számos külföldi egyetemmel kialakított partnerségének köszönhetően a cívisváros egyetemistái a norvég nagyvárosban, Bergenben tölthetnek egy vagy több félévet. Úgy döntöttünk, egy hétvége erejéig mi is ellátogatunk oda. Mielőtt még a város érdekességeivel kezdeném a felsorolást, a Bergenig tartó utazásról is kell szólnom pár szót, ami legalább annyira szép volt, mint a város maga.

A Norvégia dél-nyugati partjainál elterülő városba többféle útvonalon is el lehet jutni a fővárosból, Oslóból. Az ország nagy belső távolságai miatt sokan választják a repülőt, de mivel az Oslo-Bergen vasútvonal messzeföldön híres gyönyörű tájairól, úgy gondoltuk, egyszer mindenképp megéri kipróbálni. Minél jobban távolodtunk a fővárostól, annál izgalmasabb tájakon gurult vonatunk. Az embernek olyan érzése támadt, hogy ilyen látvány nem is létezhet…

A bergeni tó lenyűgöző

A valóságban az 1 200 méteren levő hófedte csúcsokkal körülvett megálló csípős levegője hozott vissza minket. Leszálltunk az idilli környezetbe, ahol a természet csendjét csak a fényképezők kattogása törte meg. A vonatos út legérdekesebb része azonban a Myrdal-Flaam közötti rövid szakasz. Az út különlegességét az adja, hogy 20 kilométeren 5,5 százalékos lejtőn közlekedik a vonat, ami a legmeredekebb normál nyomtávú vasút Európában. Hab a tortán, hogy a 45 perces út alatt fotó stopok vannak beiktatva, hogy a turisták leszállva megörökíthessék a hegyről zúduló vízeséseket… és itt még nem értek véget a csodák.

Utunk hátralevő részét hajóval tettük meg a célig. A Flaam-Bergen útvonal hajóval mintegy 5 órát vesz igénybe, ami szinte elrepül, ha verőfényes napsütésben szeljük  a habokat a fjordok között. Így tehát az utazással és vizuális ingerküszöbünk teljes kivégzésével töltött napunkat este 9-kor fejeztük be a bergeni kikötőbe való érkezéssel. Másnap reggel a kikötőnél lévő halpiac felé vettük az irányt, hogy megkóstoljuk a helyi specialitásokat. Soha nem láttam még ennyi féle halat, rákot, kagylót ilyen sokféle formában feldolgozva. Kiadós ebédünk bergeni hallevesből állt, illetve lazacból és tőkehalból készült fish&chipsből aioli mártással. Az aioli hibádzik egyedül, mert a szósz eredetileg francia származású fokhagymás majonéz. A norvég hallevesek tejszínesen készülnek és közel sem annyira fűszeresek, mint a magyar halászlé. Egy kis tőkehal, talán zöldség (ebben épp nem volt) és tejszín adja a különleges ízvilág alapját. Az ebéd után a kikötőnél levő színes faházakat (Bryggen) néztük meg, amik a középkori Hanza-szövetség kereskedőházai voltak. A viszonylag jó állapotban fennmaradt házak (amiket az UNESCO 1979-ben a Világörökség részévé nyilvánított) ma szuvenír boltoknak adnak otthont.

Városnéző túránk következő állomása a floeyeni kilátó volt, ahová felvonóval lehet feljutni. A szikrázó napsütésben az egész kikötőt, a várost és a környező dombokat is látni lehet. A szikrázó napsütéssel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy kivételes, hogy ilyenben részünk lehetett, ugyanis Bergen az eső városa. 2007-ben rekordot döntöttek, mivel 84 egymást követő napon jött az égi áldás. A hegyről felvonóval vagy gyalog többféle túravonalon lehet visszajutni a városközpontba. Utolsó nap a hazautazásunk előtti órákat hosszú sétával töltöttük. Az egyetem épületeihez látogattunk el, betértünk a botanikus kertbe. Délutáni pihenőnket a belvárosban elterülő tó partján kávét szürcsölve töltöttük, majd kénytelenek voltunk búcsút venni a várostól. A reptérre egyszerűen és gyorsan, busszal lehet kimenni, ami 20 percenként közlekedik és a város több pontján is megáll.

Remélem hamarosan viszont láthatom a fjordokat és Bergent.

Gálfi Andrea