Hirdetés

Ezt a debreceni lányt kicserélték Ausztráliában

civishir.hu

2013.11.12. 08:10

Ezt a debreceni lányt kicserélték Ausztráliában
Fotók: Horváth Tamás

Kalandozó magyarok: egyenruha az iskolában, négy óra autózás egy palacsintáért és még megannyi kaland. Cívishír-interjú

Hirdetés

Hirdetés

Szabó Zsófi, 11. évfolyamos gimnazista egy évet töltött cserediákként Ausztráliában. Élményeit fényképezőgépével dokumentálta, a képekből pedig Cserediák voltam Ausztráliában címmel kiállítás készült, amely november 26-ig a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium D épületének első emeletén tekinthető meg.

Cívishír: A korosztályodra inkább az jellemző, hogy a közösségi oldalakon osztja meg az élményeit. Honnan jött a fotókiállítás ötlete?
Szabó Zsófi: Először én is az ismerőseimmel osztottam csak meg a képeimet, de egyre többen mondták, hogy ezt másoknak is látniuk kell. Apukám a médiában dolgozik, ő volt a fő ötletforrás. A képekhez szöveget is írtam, mert szerettem volna a fotók mellé mást is adni.

Cívishír: A családodtól távol töltött évet kit viselte nehezebben, a szülők vagy te?
Szabó Zsófi: Nagyon nehéz volt nekem is, de ők rosszabbul viselték a távolságot. Annyi minden történt velem, hogy teljesen lekötött a sok program, az újdonságok, az új barátaim. Ők meg ugyanúgy otthon maradtak a megszokott kis környezetükben. Körülöttük csak az változott meg, hogy én elmentem. Tartottuk a kapcsolatot az interneten keresztül, de az mégsem olyan. Apukám régebben Facebook-ellenes volt, de miután kimentem, ha üzenetet, írtam fél órán belül válaszolt. Még akkor is, ha éjjeli két óra volt.


Szabó Zsófi

Cívishír: A képeidből látszik, hogy rengeteg szép emléked van. Akadtak nehézségek?
Szabó Zsófi: Kellett egy-két hónap, mire barátaim lettek. Azért is mentem ki, hogy gyakoroljam a nyelvet, hogy megtanuljak angolul, de kezdetben még nem ment olyan jól. Az iskolában a többiekkel például nem mindig értettük meg egymást. Ha nem értettem meg, hogy mit mondanak, nem is tudtam válaszolni, így nehéz volt az ismerkedés, de csak az elején.

Cívishír: Mit tapasztaltál, mi a legnagyobb különbség a magyar és az ausztrál fiatalok élete között?
Szabó Zsófi: A munka. Ott mindenki dolgozik. Már kilencedikes korukban elkezdenek dolgozni a fiatalok. Magyarországon nagyon sokan csak a diploma után szereznek munkatapasztalatot, Ausztráliában mire elkezdik az egyetemet, már lesz rutinjuk. Nagyon sok olyan munkahely van, ahol speciálisan diákoknak fenntartott állások vannak, például a gyorséttermekben is állandóan volt felvétel. Az iskolarendszer is nagyon más. Egyenruhát kellett hordanunk, ami nagyon szokatlan volt. De beláttam, hogy megvan az előnye, mert nem kell reggel egy fél órán keresztül gondolkozni azon, mit is vegyek fel. Számomra az is nagyon furcsa volt, hogy 35 tantárgy közül lehetett választani. A drámától kezdve a pszichológián át az egészségtanig. Persze voltak kötelező óráink is, mint például a matek. Nagyon nehéz volt belerázódni. Shakespeare-t olvasni angolul például nagy kihívás, de szerencsére az év végi vizsgáim már jól sikerültek.

Cívishír: Nem csak egy új iskolába kellett beilleszkedned, hanem teljesen megváltozott a lakókörnyezeted is.
Szabó Zsófi: A kint töltött idő alatt öt különböző családnál éltem. Volt, akiknél három hetet töltöttem, volt, akiknél két hónapot. Minden család teljesen más, de elmondhatom, hogy mindenhol nagyon rendesek voltak velem, hiszen befogadtak az otthonaikba. Az meg külön jól esett, hogy voltak, akik az „új lányukként” mutattak be az ismerőseiknek. Az ottani fogadott testvéreimmel tartjuk a kapcsolatot, akad közöttük olyan is, aki szívesen meglátogatna Debrecenben.

Cívishír: Itthon vagy külföldön képzeled el a jövőt?
Szabó Zsófi: Ausztráliában! Nagyon tetszett! Szívesen élnék ott, mindenféleképpen vissza fogok oda menni. Előtte persze még egyetemre szeretnék járni. A kommunikáció és médiatudomány szak érdekel a legjobban. Akár újságíróként is el tudnám magam képzelni.

Cívishír: Az ausztrál kultúra sajátosságai nem igazán ismertek Magyarországon. Tudnál említeni extrém különbözőségeket?
Szabó Zsófi: Óriási különbségek vannak az életvitel között. Hiszen ott az emberek megtehetik, hogy csak úgy leugranak délután a tengerpartra. Egészen máshogy értelmezik az időt is. Volt olyan barátnőm, akik egy két és fél órával távolabbi városba vitt el ebédelni, és amikor szóvá tettem, elmondta, hogy palacsintázni meg egy olyan helyen szokott, ahová négy órányi autózás után lehet eljutni. Sokkal spontánabbak az emberek.

Cívishír: A külföldről hazatérők sok esetben beszámolnak arról, hogy sok készségük vagy képességük fejlődött. Te ki tudnál emelni valamit?
Szabó Zsófi: Sokkal önállóbbá váltam. A mindennapos döntéseimet egyedül kellett meghoznom. Nem volt mindig lehetőségem arra, hogy kikérjem a szüleim tanácsát. Egyedül kellett megoldanom azokat a dolgokat, amelyekhez korábban segítséget kaptam. Kénytelen voltam felnőni.

Cívishír: Mit üzennél azoknak, akik még gondolkoznak azon, hogy bele merjenek-e vágni egy ilyen kalandba?
Szabó Zsófi: Minden nehézség ellenére megéri! Vágjanak bele, mert tényleg egy életre szóló élmény.

Molnár Éva

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.