Útkeresőben a hisztériakeltés és a parasztvakítás között
A jogszabályok drákói szigorral történő betartatása, a jelenleginél nagyobb összegű bírságok kiszabhatósága, a Büntető törvénykönyv kiegészítése az akkumulátoripari jogsértéseket szankcionáló paragrafusokkal, a hatósági döntések átláthatóságának növelése, a civil kontroll erősítése: lényegében ezek a megoldási lehetőségek hangzottak el azon a fórumon, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia egy helyi munkabizottsága rendezett január 24-én a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában. A találkozó a debreceni akkumulátoripari beruházások miatti folyamatos aggodalmak apropóján jött létre Zeke László ügyvéd és Fábián István vegyészprofesszor szereplésével. Előbbi a Tisza Párt körüli mozgalom egyik debreceni arca, míg a Debreceni Egyetem oktatója évek óta a szóban forgó beruházások helyi kritikusa.
Az mindenki számára egyértelmű, hogy a CATL, az Eve Power, a SEMCORP és az EcoPro BM gyára is megépül. Fábián István szerint megnyugvást hozhatna és a bizalmat építhetné az ipari szereplőkkel szembeni állami szigor, ugyanakkor az egyetemi tanár szkeptikus. Annak tükrében, hogy a kormányzat munkahelyteremtés címén milliárdos vissza nem térítendő támogatást nyújtott ezeknek a cégeknek, tényleg érdekelt ezeknek a vállalatoknak a megbüntetésében, esetleges bezárásában, amennyiben környezetszennyezően működnek? – olvashattuk ki a kétségeit. Igaz, azt is hangsúlyozta, hogy a korábbi magyarországi rossz példákból nem következik a debreceni akkumulátoripari szereplők jogsértő működése, hiszen ezek a gyárak még meg sem kezdték a termelésüket (az Eve Power esetében csak 2026-ban indulna a tesztüzem).
– A drákói szigor azt jelenti, hogy a jogszabályok, a jog uralma az államra is vonatkozik, a szabályok betartását számon kérő hatóságok működését pedig hatékonyabbá kell tenni. A bizalom addig nem áll helyre, amíg a hatóságok köz nélküli közmeghallgatásokat tartanak, valamint nem biztosítják az ezekben az ügyekben keletkező dokumentumok könnyű hozzáférését – utalt Zeke László egyebek mellett arra, hogy a CATL és az Eve Power engedélyezési eljárásában már csak online közmeghallgatás zajlott a személyes részvétel lehetősége nélkül. Az ügyvéd vallja: amennyiben a bíróság valamilyen jogsértésre hivatkozva egy gyár bezárásáról dönt és az a valóságban mégsem történik meg, „úgy a gyárigazgatót kell bezárni”.
Szintén ő kiemelte: a gyárak általi különféle kibocsátási határétékek körüli vitát parttalannak látja. – Azt hangoztatni, hogy ezeket a határértékeket nem fogják betartani: hisztériakeltés. Azt állítani, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz: parasztvakítás. E két szélsőség helyett arra kell koncentrálni, hogy miként lehetséges a legrosszabb forgatókönyvre felkészülve a lehető legbiztonságosabb működést kikényszeríteni – összegezte.
A fórumon Fábián István kétségeit hangoztatta a Debrecenben használandó szürkevízzel összefüggően. – Amit itt szürkevíznek neveznek, az garantáltan nem az a szakirodalomban. A szürkevíz ugyanis sem fekáliát, sem vizeletet nem tartalmazhat, míg a városvezetők a kezelt szennyvizet tekintik szürkevíznek. Ezt a kezelt szennyvizet kevernék úgynevezett hígítóvízzel, vagyis az ivóvízbázist mégis megcsapolnák – közölte. A megjegyzései alapján a CATL 2025-ben semmilyen módon nem képes tisztított szennyvizet használni, hiszen a hálózat kiépítettsége ezt egyelőre nem is teszi lehetővé. Arról nem szólva, hogy az ő számításai szerint mintegy 70 milliárd forintnyi olyan állami forrásra lenne szükség a témával kapcsolatos vízműfejlesztésekhez, miközben a kormány még nem is döntött az összes ilyen kérdésben.
Zeke László úgy érzi, az önkormányzati retorika a vállalati ivóvízfelhasználás csökkenéséről szól, ám arról nem beszélnek, hogy a gyárak működtetése összességében mennyire veszi igénybe a helyi – a rétegvizeket és a Keleti-főcsatornát magában foglaló – ivóvízbázist (hiszen a hígítóvíz a Keletiből fog származni).
A 2025 első negyedévétől működő Környezeti Ellenőrző Rendszert az egyetemi tanár üdvözölte, ugyanakkor emlékeztetett: egyelőre nem tisztázott, hogy mely adatokat láthatja a nyilvánosság. Figyelmeztetett: ez a monitoring önmagában nem garantálja a szennyezők megbüntetését, de még azt sem, hogy közvetlenül elvezet a tetteshez. Előbbi ugyanis a környezetvédelmi hatóságok feladata, míg utóbbinál a rendszer csak a szennyezőanyagok jelenlétének emelkedését mutatja ki, azt nem, hogy ki a felelős érte.
Ratalics László
