Tornyi Ildikó könnyei a szentpéterszegi színpadon
A napokban ismét hazalátogatott Szentpéterszegre Tornyi Ildikó színművész: a falu hagyományos Hurka- és Kolbásztöltő Fesztiválján lépett fel Lajos András kollégájával. A fellépése előtt a művésznőt arról kérdeztük, mit adott neki a szülőfalu, amelyhez – ahogy fogalmazott – nemcsak emlékek, hanem „gyökérzet” köti: az alap, ami nélkül az ember „megszűnik, eltűnik”. Tornyi Ildikó Szentpéterszegen nevelkedett, a művésznő pedig szívesen jár haza. 2005-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Marton László osztályában, majd 2005 és 2018 között a Vígszínház társulatához tartozott. Junior Prima-díjas művész, akit a közönség színházi és játékfilmszerepei mellett szinkronhangként is jól ismerhet. 2018 óta alapvetően szabadúszó művészként dolgozik, majd 2025 óta kommunikációs és PR menedzser is.
Máig büszke falujára
– Szentpéterszegen születtem, innen származom, és mindazt, amit ma emberként és művészként képviselek, itt tanultam meg. Ez olyan gyökérzet, amelyet ha valaki elfelejt vagy „kivág”, akkor megszűnik, eltűnik az ember alól az alap – mondta. – Nagyon sokat köszönhetek a falumnak. Innen hozom magammal azt a fajta egyenességet és tisztaságot, a derűt, az életörömöt és a pozitivitást, ami végigkísér az utamon – fogalmazott. – Sokszor mondták rólam, hogy „a hátamon fát lehetne vágni”, vagyis a munkabírásomat, a kitartásomat is innen eredeztetem. A bihari emberek tűrnek, dolgoznak, „nyomják”, hisznek, lelkesek, és van bennük egyfajta mindentudás, amivel mindig megoldják azt, amit kell. – Szentpéterszeg a környék településeihez képest különleges „szigete” Biharnak – elsősorban a szellemiségében és az összetartásában – emelte ki. – Az igazán egyedi benne, hogy mennyire szeretnek együtt létrehozni valamit, mennyire természetes náluk az együttműködés és a közös munka. Emiatt nagyon büszke vagyok arra, hogy innen indulhattam.
A fesztiválon való fellépés kapcsán Tornyi Ildikó arról is beszélt, miért fontos neki, hogy falusi közegbe is eljussanak ezek az alkalmak. Mint mondta, nagy dolog számára, hogy ismét itt lehet – hogy szerepelhet.
Ezek az alkalmak azért is fontosak, mert az ember így megköszönheti, mennyi mindent kapott Szentpéterszegtől, egyben vissza is adhat belőle.
– Az ilyen rendezvények összehozzák az embereket, a barátokat, megmutatják a közösség tartását, a hagyományait, az emberek tiszteletét, és azt a szemléletet, hogy értékek mentén, céllal szerveződik a közösség – jelentette ki, hozzátéve, hogy a szentpéterszegi programok is mindig ezt célozzák meg.
A művésznő azért is tartja különösen fontosnak a szentpéterszegi programokat, mert a mindennapi élet túlságosan online irányba mozdult el, így minden olyan esemény, amely valódi jelenlétet teremt, felértékelődik. – A vidéki közösségekben az együttlétnek része az étel, ami most éppen hurka és kolbász – fogalmazott. – Amikor hazamegyek, még alig szólaltam meg, anyukám három adag menüt elém pakol, vagyis nálunk – és itt értem a családomat és a falumat – a vendéglátás, a gondoskodás természetes és ösztönös.
– Büszke vagyok erre a falura, ahová születtem, Szentpéterszegre, és arra is, hogy a szüleim mennyit tettek a településért – hangsúlyozta. – A szüleim „tősgyökeres ügyvivői” az itteni történeteknek és a közösségnek. Édesapám a múlt év őszén, az idősek napján érdemrendet kapott az önkormányzattól, elismerésként azért, amit a közösségért tesz és tett. A fellépés előtti percekben végül arról beszélt, hogy a hazatérés és a színpad egyszerre emeli meg benne az élményt. – Bár régóta vagyok a pályán színésznőként, most attól tartok, kicsordul a könnyem az előadás alatt, mert számomra is óriási élmény lesz a hazatérés és a fellépés – mondta őszintén. Még hozzáfűzte, hogy a férjével az itteni néptáncon ismerkedett meg, és minden nagycsaládi rendezvényre visszatérnek. – Itthon és együtt ünnepelünk!
