Szögit szöggel

Rovatunkban ritkán szoktunk irodalmi vitákat gerjeszteni, még kevésbé hozzászólni; végülis nem kell mindent megtisztelnünk véleményünkkel. Tudomásul vettük, hogy kies országunkban nincs olyan szegmense életünknek, amelyek körül ne cövekelnének le szekértáborok, miért lenne kivétel ez alól a látszólag ártatlan irodalom és környéke, még akkor is, ha vannak csaták, amelyeket elveszíteni szégyen, de megnyerni is megalázó. A politikai jobboldal hívei rögvest keresztre feszítik azt, aki Wass Albert műveiben kifogásolnivalót talál, míg a balliberális körön belül is hamar ellehetetlenülnek azok a fanyalgók, akik Esterházyt vagy Kertész Imrét kritizálják.

A derűs és elfogulatlan irodalomkritika van olyan bölcs, hogy az olvasók számától függetleníti magát, s ítélkezik a szakma szabályai szerint, kivéve persze, ha maguk az irodalomkritikusok is már eleve pártosak; van rá példa mindkét oldalról; elég, ha csak Ungvári Tamás vagy Takaró Mihály nevét említjük. Nagyobb felhördülés csak olyankor hallatszik, amikor írástudóink idegen terepen, politikailag is megnyilvánulnak, főleg azért, mert ezen nyilatkozatok meglepően dilettánsak és rövidlátók; az olvasottság és műveltség, sőt az intelligencia itt nem előírás. Véleményüket olykor műveikben is megjelenítik, (Így gondozd a magyarodat; Jönnek, stb.) ezzel végletesen méretesebbre ásva a két tábort elválasztó lövészárkot. Általában ezeket a kihágásokat jellemzően nem a jobboldalon követik el, lévén az ő ikonjaik már halottak (Tormay, Nyirő, Szabó Dezső, stb); ezt most írjuk a javukra, mindez viszont a szemünk előtt zajlik; nincs is annál rosszabb, mint amikor valakit titokban akasztanak.

Borbély Szilárd életében nem politizált, vagy ha igen, azt nem a nyilvánosság előtt tette; a napokban mégis tematizálta a közvéleményt. A Katona József Színház műsorra tűzte  Az olaszliszkai című „sorstalan drámáját”, – a szomorú aktualitást talán az adta, hogy szinte napra pontosan éppen kilenc éve lincselték halálra Szögi Lajost – a rendező-igazgató Máté Gábor és stábja azonban többre vágyott. A darab nagyon sok mindenről akar szólni, úgy tűnik, mintha az egész Magyarországot körbe akarták volna írni az alkotók, szegénységestül, cigányságostul, mocskos médiástul, Bocskai-öltönyös magyarkodásostul.

Az egész Borbély Egy gyilkosság mellékszálai című kötetéből indul, az egész korrupt rendszerre dühös, anyját elvesztő kisember alakul át Szögi Lajossá – persze név nélkül –, de feltűnik a nyomtalanul eltüntetett vidéki zsidóság is, amellyel együtt Isten is felszívódott a vidékről. (Nem is lehet enélkül ma sikeres drámát írni; ha Katona József ma alkotna, szánalomra és segítségre méltó hőse feltétlenül Schwartz Tiborc névvel panaszkodna).

Az össznépi paláver viszont amiatt támadt, hogy az interneten fellelhető szövegkönyv tanúsága szerint alpári és dehonesztáló politikai gondolatokat mondatnak el Szögi Lajos középső lányával. A „vájt szemű” közönség legnagyobb megdöbbenésére a Középső lány nevű szereplő a következőket mondja apjának, aki a darabban Áldozat néven szerepel:

Ezt már elkúrtátok, mi is úgy látjuk, nem kicsit, hanem nagyon. A mi jövőnket.

Ez a hírhedt szófordulat Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elhíresült 2006-os őszödi beszédében hangzott el, amely országos felháborodást és hetekig tartó tüntetéshullámot váltott ki. Ezután a darabban szereplő Szögi lány közli, hogy ez az ő és a barátai véleménye. Majd kifejti, mit terveznek:

Elhagyni ezt az országot hamar, hol nem lehet becsülettel élni, csak ha csalsz, lopsz, ha átvered a másikat.

Majd azt ecseteli, miért elviselhetetlen Magyarország:

A tisztességest lúzernek mondják és kigúnyolják, a másik semmit ér, csak én legyek király, egymást tapossák el a semmiért, hisz holnapután már csak az öregek és a tolvajok maradnak itt. A munka szégyen, ügyeskedés a lényeg. Hányok ettől, és attól, hogy ti (mármint Szögi Lajosék) ezt szó nélkül fogadjátok el, mert ez van, és hát megélni kell, mondjátok.

A lány a színdarabban azt is mondja apjának, nem akar itt élni ebben a „mocsárban”.

Ne jöjjön most senki azzal, hogy ezek „kiragadott”  szövegrészek, az önálló életre kelt mondatokat ne magyarázza ki se kritikus, se barát. És mert művészi körökben ez így szokás, a darabot a 2006-ban Olaszliszkán agyonvert tiszavasvári tanár feleségének, édesapjának és lányainak megkérdezése, tájékoztatása nélkül mutatták be; jogászok szerint az alkotás kegyeleti és személyiségi jogokat is sérthet.

Szögi Lajos özvegye kereste a színházat, ám ott a világ legcinikusabb üzenetével hárították tiltakozását: nem kötelező megnéznie a művet. (Riasztó még a gondolat is, hogy mi történne, ha az Új Színházban Borbély bestiálisan meggyilkolt szüleivel mondatnák el Orbán, Tusványoson előadott, az illiberális demokráciáról szóló beszédét).

A Szögi család még nem döntötte el, hogy vajon jogi útra tereli-e az ügyet; a „tudatlan, hozzánemértő és alpári” szekértábor hozzászólásai alapján viszont úgy tetszik: az alkotók „sikeresen” gyúrtak össze egy újabb erkölcsi hullát a tragikusan elhunyt Borbély földi maradványaiból.

Szalmási Nimród

A Katona József Színház igazgatójának, Máté Gábornak a nyílt levelét IDE KATTINTVA olvashatják.