Széchenyi-díj: debrecenieket is kitüntettet Novák Katalin
Magyarország köztársasági elnöke a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából Széchenyi-díjakat adományozott. A kitüntetettek között több debreceni vagy debreceni kötődésű van.
ANISITS FERENC
Gépészmérnök, nyugalmazott vezetőmérnök 1938. december 23-án született Szolnokon. 1962-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen mezőgazdasági mérnöki oklevelet, 1973-ban a braunschweigi Műszaki Egyetemen doktori címet szerzett. 1965-től a német MAN cégnél körfolyamatszámítással, alapfejlesztésekkel foglalkozott, főként a dízeltechnológia érdekelte. A svájci Adolph Sauer cégnél Fiat dízelmotorokat, majd az MWM Mannheim vállalatnál ipari dízelmotorokat fejlesztett. 1981-1999 között a BMW steyri (Ausztria) dízelfejlesztő központját vezette. Az ő irányításával fejlesztették ki és vezették be a sorozatgyártásba az elektronikus dízelszabályozást (EDC) és az első közvetlen befecskendezésű V8-as dízelmotort, amely több teljesen újszerű konstrukciós megoldást tartalmazott. Csapatával három dízelmotor-generáció 15 motorját fejlesztették ki, hat- és nyolchengeres dízeljeik 1999-ben és 2000-ben elnyerték Az év motorja elismerést, a "motor-Oscart". Az általa lefektetett körfolyamatszámítás egyenleteit világszerte alkalmazzák és tanítják, nevét mérföldkőként jegyzik a BMW történetében. 1995-ben Európa legrangosabb műszaki elismerésével, az Ernst Blickle nemzetközi innovációs díjjal, 2001-ben Szolnok város díszpolgári címével, 2014-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2018-ban a Debreceni Egyetem címzetes egyetemi tanárává nevezték ki.
GAÁL BOTOND
Teológus, nyugalmazott egyetemi tanár 1946. március 27-én született a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Vámosatyán. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika-fizika szakán szerzett középiskolai tanári diplomát, majd elvégezte a Debreceni Református Teológiai Akadémiát (1996-tól Debreceni Református Hittudományi Egyetem), 1979-ben szentelték lelkésszé. 1986-ban hittudományokból doktorált (PhD), 2000-ben habilitált egyetemi magántanári címet szerzett a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen. 2008-ban hittudományokból az MTA doktora lett. 1970-től a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának matematika-fizika szakos tanára, 1987-1991 között a kollégium főigazgatója volt. 1987-től a debreceni Teológiai Akadémia tanára, 1999-től professzora, 2015 óta nyugalmazott egyetemi tanára. Teológiai kutatási területe elsősorban az ekkléziológia (egyháztan), az európai civilizáció eredete, a teológia és a kortárs természettudományok kapcsolatának vizsgálata. Számos tudományos társaság tagja, 1993-1999 között az MTA Debreceni Akadémiai Bizottságának főtitkári tisztét is betöltötte. Száznál több tudományos közlemény, valamint monográfiák és szakkönyvek szerzője. 1993-ban megírta a református lelkészképzés reformtervezetét, létrehozta a Hatvani István Teológiai Kutatóközpontot az egzakt tudományok és a teológia kapcsolatának vizsgálatára.
KAHLER FRIGYES
Jogtörténész, nyugalmazott törvényszéki büntetőkollégium-vezető bíró 1942. szeptember 12-én született Mátészalkán. A szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1965-ben szerzett diplomát. 1974-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen történelemtanári képesítést szerzett, 1978-ban megvédte doktori disszertációját. 1968-tól Hajdúböszörményben, 1972-től Debrecenben bíróként dolgozott. 1987-től a Heves Megyei Bíróság bírósági elnökhelyettese, 1991-től az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője, 1994-től a Veszprém Megyei Bíróság bírója, 1997-től a Veszprém Megyei Büntető Kollégium vezetője volt. 1981-1994 között a Miskolci Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen büntetőjogot és jogtörténetet oktatott. 1991-ben részt vett az igazságtételi törvényjavaslatok előkészítésében, 1993-94-ben a Történelmi Tényfeltáró Bizottság vezetője volt. Az 1956-os Emlékbizottság történész munkacsoportjának tagja. Kutatási területe a jogtörténet, az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorló intézkedések, az igazságszolgáltatás működésének, jogalkotási és ítélkezési gyakorlatának feltárása. Húsz önálló kötetet és kétszáznál több publikációt jegyez. 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, a Nagy Imre-emlékplakettet, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át.
KOCSIS KÁROLY
Geográfus, akadémikus 1960. július 2-án született Szolnokon. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1984-ben földrajz-biológia szakos tanári diplomát, 1988-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett. 1993-ban a földrajztudományok kandidátusa (PhD) lett, 2000-ben habilitált. 2002-től a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora, 2010-től az MTA levelező, 2016-tól rendes tagja. 1984-től az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének (ma: MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézete) tudományos munkatársa, főmunkatársa, tanácsadója, kutatóprofesszora, 1997-től osztályvezetője, 2008-tól igazgatóhelyettese volt, 2010-től az Intézet igazgatója. 1999-től a Miskolci Egyetem docense, majd tanszékvezető egyetemi tanára, 2007-től a Műszaki Földtudományi Kar Földrajzi Intézetének igazgatója. 1993-tól Magyarország Nemzeti Atlasza szerkesztő bizottságának tagja, 2013-tól elnöke. Kutatási területe a társadalomföldrajzon belül a Kárpát-medence és a Balkán etnikai, vallás-, politikai és népességföldrajza, az etnikai konfliktusok hátterének, a határvidéki interetnikus kapcsolatok földrajzi kutatása. Mintegy ötszáz tudományos publikáció, könyv és könyvrészlet fűződik nevéhez. Díjai: Pro Geographia (1990), Akadémiai Ifjúsági Díj (1993), Akadémiai Díj (2006), Akadémiai Jutalomérem (2014), a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2016).
