Szalonna, ami nem hizlal!
Cívishír: Mitől Szalonna a Szalonna? Meséljen a név eredetéről!
Pál István: 1992- ben voltam életem első népzenei táborában Sarudon, ahol a focimeccsen kapus voltam és a pálya mellett épp szalonát sütöttek. A meccs közben ki-ki futottam egy-két harapásra, amiből a csapatom elszenvedet néhány gólt, aztán érdeklődve néztek, hogy mit csinálok, én pedig válaszoltam, “szalonnázok”. Nagy nevetés tört ki, aztán Száphalmi Zoltán barátom mondta, hogy jól van Szalonna, akkor gyere vissza a pályára, így azóta rajtam maradt ez a név. Egyebek iránt pedig nagyon szeretem a szalonnát.
Cívishír: Mit gondol az X faktorról és a hasonló tehetségkutatókról?
Pál István: Fontosnak tartom, hogy legyenek olyan tehetségkutatók, ahol ország-világ láthatja, milyen tehetséges nemzet vagyunk. És ezt műfajtól függetlenül gondolom. Viszont azt már sajnálom, hogy sok esetben dömpinget láthatunk, nem vagyok biztos benne, hogy évente szükség van ilyen versenyekre.
Cívishír: Van debreceni kötődése, milyen érzésekkel tér ide vissza?
Pál István: Debrecen azon kevés városok egyike, amely meghatározta életemet, hiszen az a tartalom, amelyet a Debreceni Református Kollégumban kaptam, mindig ad egy tartást az életemben. Megtanultam, mit jelent közösségben élni, milyen, amikor oda kell figyelni egymásra, mit jelent az igazi vallásos nevelés mai embertelen világunkban. Sőt, Debrecenben tanulhattam gyermekkoromban az első népzenei dallamokat, hiszen Cucás, Kálmán Péter volt az a kiváló muzsikus, aki elsők között indított el ezen a szép úton. Mindamelett hogy tanított, nemegyszer fogadott fiaként altatott, etetett otthonában. Már a gimnáziumi esztendőim alatt muzsikálhattam Debrecen kiváló néptánc együtteseiben, pl. a Főnixben, Hajdúban, Forgórózsában… Szóval felejthetetlen élmények ezek egy ifjú muzsikus életében.
Cívishír: Milyennek látja a debreceni népzenei életet, ebben a Folkmásfélnap helyét?
Pál István: Debrecennek mindig is magas színvonalú népzenei és néptánc élete volt. Kezdve a Délibáb együttestől, a mai napig. És azt is meg kell említeni, hogy volt hozzá egy fantasztikus közönsége a városnak. Olyan emberek, mint például Tóth Ottó családja, akiknél nem emlékszem olyan alkalomra, hogy valamelyikük ne lett volna ott egy népzenei megmozduláson. Fordulhattál hozzájuk ha gondod volt, de örültek ha valami jó történt az életetben. Ilyen emberek és családok járultak hozzá, hogy ilyen fantaszikus legyen a népzenei és néptáncos élete a városnak. Ez egy igazi család. A Folkmásfélnap nagyon ízes szelete ennek az érzésnek.
Cívishír: A Magyar Állami Népi Együttesben zenélnek. Emellett miért fontos még Önöknek a "szalonnázás"? Mi a többlet, a más minőség, ami miatt erre időt, energiát fordítanak?
Pál István: Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz: Azért, mert nem lehet feledni azt az érzést, amit az emberektől kapunk egy koncert, táncház után és mert nagyon szeretünk muzsikálni!
- patrikov -
