Szakács Béla csodálatos élete
Szakács Bélát, a sosem látott közismert ismeretlent Retró Emberként, vagy a magyar Forrest Gumpként is emlegetik. Ez utóbbi titulust főleg naiv, egyszerű lelkivilágot tükröző írásmódja miatt érdemelte ki. Szakács úr, aki tiszta, gyermeki perspektívából látja átlagos hétköznapjait, mindent megfigyel, és mindent át is ad.
„Ezt az épületet Kossuth Lajosról nevezték el. Az épitmény előtt egy szép park is van és szökőkút! Egy kicsit belelógott a képbe a fotó nyakbaakasztója. Elnézést.”
Ő az, aki lefotózza még a villamos áramszedőjét is, ha érdekesnek véli. Művészinek alig mondható fotói többnyire enyhe dőlésszögben készülnek, a kép valamelyik sarkába pedig vagy az évek óta gépelő ujjak, vagy a fényképező csuklópántja lóg bele. Elmeséli előző napi ebédjének izgalmait, beszámol a Campus Fesztiválról, az új buszokról, a munkahelyi gondokról és örömökről.
Szakács Béla korát meghazudtolva ledöntötte számítástechnikai korlátait, majd az index.hu-n kezdte teleróni a világháló véget nem érő lapjait 2002-ben. Mára saját weboldala van, ahol 1300 bejegyzése közül szemezgethetünk. Bár a dizájn amolyan „szakácsbélásan” szerény, és a napló hemzseg a helyesírási hibáktól, ám ez a rajongók ezreinek lelkesedését aligha lankasztja. Előfordult, hogy Szakács urat még vőül is felkérték, hiszen olyan szépen be tudja osztani az étkezési utalványait.
„Csilluka azt mondta, hogy ezen a felvételen Citromkának zöld színü kompakt lencséje van.”
Az olvasók időközben megszerették Citromkát, a macskát, Csillukát, Fricit és a többi munkatársat. Na és persze Bélát. Akit ugyan nem látunk, de szemünk előtt egy valódi, őszinte személyiség rajzolódik ki, aki a végtelen egyszerűségének köszönhetően elképesztően emberi. Aki szeretett Debrecenünket igazi bélás szemmel tükrözi vissza.
