Szabadságvágy és helyi hősök példája Komádiban
Komádi több napon át tartó eseménysorral emlékezik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire. A városi tisztelgés már március 12-én kezdetét vette: Tóth Ferenc polgármester és Balogh Sándor református lelkipásztor a külső temetőben megkoszorúzta Harai Fehér Elek honvéd főhadnagy sírját, aki részt vett a szabadságharc küzdelmeiben. Másnap, március 13-én, a Barsi Dénes Általános Iskola 4. osztályos tanulói adtak ünnepi műsort a moziban, majd a résztvevők a ’48-as emlékműnél folytatták a megemlékezést, ahol beszéd, népdalok és koszorúzás tette teljessé az alkalmat. Március 15-én ünnepi istentiszteletet tartanak a református nagytemplomban Balogh Sándor igehirdetésével, ezt követően pedig a Körös-Körül Néptáncegyüttes műsora várja az érdeklődőket a moziban.
A március 13-i városi ünnepségen Tóth Ferenc polgármester beszédében történelmi távlatból idézte fel a szabadságharc előzményeit és eseményeit, majd mindezt napjaink kérdéseivel kapcsolta össze. Arról beszélt, hogy az 1848-ban létrejött perszonálunió a Habsburg Birodalom és Magyarország között csak átmeneti állapotnak bizonyult, mert a birodalmak természete szerinte minden korban ugyanaz: minél nagyobb hatalmat és befolyást akarnak, miközben engedelmességet várnak el a kisebb népektől, és nem tűrik el sem a vereséget, sem az önállóságot.
Felidézte, hogy a császári csapatok a bécsi megmozdulások leverése után ismét erőt gyűjtöttek, 1848 szeptemberére pedig már fegyveres harcok bontakoztak ki a magyar és az osztrák párti horvát erők között. Szavai szerint Bécs felrúgta korábbi vállalásait, és újra ki akarta terjeszteni hatalmát Magyarország fölé. A polgármester történelmi párhuzamot is vont, hangsúlyozva: bár a korok, a szereplők és a nemzetek változnak, a nagyhatalmi logika lényege ismerős marad.
Beszédében kiemelte, hogy a magyar nép a világ egyik legszabadságszeretőbb nemzete, amely nehezen tűri a rabságot, és ha kell, fellázad, kivívja szabadságát, miközben bátorságból és önfeláldozásból is példát mutat. E történelmi ívben említette Bocskai, Thököly és Rákóczi küzdelmeit, majd 1848-at, 1956-ot és 1989-et is, jelezve:
ugyanaz a szabadságvágy húzódik végig a magyar történelem nagy fordulópontjain.
Arra is emlékeztetett, hogy a magyar nemzet több mint ezer éve él a Kárpát-medencében, és a tatárjárás, a török hódoltság, a Habsburg uralom, valamint a szovjet megszállás idején sem tört meg végleg.
Tóth Ferenc tisztelettel szólt azokról, akik áldozatot hoztak a haza szabadságáért, ugyanakkor megemlítette, hogy a magyar történelemben mindig voltak olyanok is, akik a nemzeti érdek helyett más szempontokat követtek. Beszéde végén a komádiak helytállását idézte fel: azokét a helybeliekét, akik 178 évvel ezelőtt házat, családot hagytak hátra, hogy a hazát szolgálják. Név szerint emlékezett meg Balogh Istvánról, Berei Istvánról, Nagy Sándorról, Nagy Andrásról, Hadi Sándorról, Barta Péterről és Szántó Andrásról, akik életüket áldozták a nemzetért. Mások fogságba kerültek, vagy éveken át bujdosni kényszerültek, de mindannyian a magyar ügyet szolgálták. A polgármester szavai szerint példájuk ma is élő, ezért a mai nemzedéket is köszönet és hálaadás kötelezi.
Az ünnepi beszéd után a Komádi Városi Népdalkör adott műsort, majd a város vezetői és a civil szervezetek megkoszorúzták a forradalom és szabadságharc emlékművét.
