Sose keressen szakembert ezzel a módszerrel!
Kontárnak, de fogalmazhatunk úgy is, hogy csalónak adott megbízást ablakcserére egy debreceni nő, aki nem csak anyagilag fizetett rá a jóhiszeműségére; a bűnüldözők óva intenek attól a sokak által követett facebookos gyakorlattól, amikor a megrendelő egy közösségi csoportban szétkürtöli, hogy ilyen-olyan szakembert vagy segítőt keres ház körüli munkákhoz. Hiszen ezzel a csalókat is könnyen magunkhoz rántjuk.
Tünde bejegyzése a napokban jelent meg egy debreceni Facebook-csoportban azzal, hogy mások okulására tárja a közösség elé „hiszékenysége és butasága történetét”. A lavina, amely kedélyében is maga alá temette, még április végén indult el. Mindössze egy rossz ablak (nem záródott) és valamennyi naivitás kellett hozzá. Tünde ugyanis mások bejegyzésein felbuzdulva úgy döntött, maga is a 26 ezer taggal rendelkező települési csoportot használja fel a megfelelő „szaki” felhajtására. „Embert keresett elromlott ablakhoz”, írta ki, majd várt.
Jöttek is szépen üzenetek különféle nevekkel, telefonszámokkal, de senki sem vette fel a mobilt. Ráírt viszont a Messengeren egy férfi azzal, hogy elmenne megnézni az ablakot 20 ezer forint fejében. Tényleg megjelent, felmérte, majd javíthatatlannak nyilvánította… Azzal váltak el, hogy árajánlatot küld az ablakcserére és „precíz munkát végez garanciával”. Referenciát nem adott, az interneten sem volt nyoma.
Viszont a következő napokban folyamatosan kereste Tündét, „szinte könyörgött” a munkáért – és előlegért. A nő hezitált, végül május elején átutalt 105 ezer forintot az ablakcsere érdekében (egyedi méretű nyílászáróról van szó).
Majdnem egy hónap telt el ezután, a férfi csak nem jelent meg, de volt mersze a teljes vételár kifizetését kérni. Május legvégén aztán vitt egy ablakot, amelyről kiderült, hogy csak bukóra nyitható. Miközben nem erről állapodtak meg. Tünde, ha nehezen is, de megbékélt a helyzettel, mondván, majd kiakasztják az ablakot, így jobban járhat a levegő. A beépítést azonban a férfi nem végezte el, helyette rámutatott a bejárati ajtóra azzal, hogy a kettőt együtt vállalná fel, utóbbit „akciósan” 213 ezer forintért. Tünde egyáltalán nem akart új ajtót, azonban hagyta magát rábeszélni, amit azóta számtalanszor megbánt.
A rámenős „szakember” júniusban tényleg nekiesett a nyílászárócseréknek az édesapjával. Bár ne tette volna, a nő utólag gányolásként írta le a munkavégzést, amely egy, a szükségesnél öt centivel rövidebb ajtót eredményezett. Továbbá újabb ígéretet a „szakiktól”, amely szerint visszatérnek és helyre hozzák a kontár munkát.
Tünde szerint azonban csak a teljes elmebaj időszaka jött el, minden gondolatát a megalázottság, a becsapottság érzése töltötte ki, hogy „van közel félmillió forintos bejárati ajtója, ami nem jó semmire”.
A férfi előbb azért nem ment a megbeszélt időben, mert „ment a hasa”. Majd egy „rolleres elütötte”. Aztán „meghalt a nagymamája”. De közbejött munkahelyi rendezvény, túlóra, máskor lemerült a telefonja… Eközben, hiszen a pofátlanságnak nincs határa, elkérte volna Tündétől a teljes megbízási díjat „nyaralásra”, máskor azzal kísérletezett, hogy megfűzze a nőt a lakás kifestésével.
Június végén Tünde végre megfújta a végítélet harsonáit, közölve, a rövid ajtón a „Nap átsüt, a víz befolyik, a hangyák szinte már bent laknak”. Ráadásul a kulcsot sem tudták a zárban elfordítani, így kvázi nyitott ajtó mellett élték az életüket. Ezért a munkával megbíztak egy valódi szakembert. Hülye voltam, a másokba vetett bizalmam immár a múltté, de szeretném felhívni a figyelmet a csalókra – indokolta meg őszinte bejegyzését a debreceni károsult.
Tünde bejegyzésére több komment született. Egyesek szerint a nőnek feljelentést kellene tennie. Mások csak azt bíznák meg munkával, aki számlát ad a tevékenységéről. Egy nekik ellentmondó hozzászólás szerint nem feltétlenül hozzáértő, aki számlaképes, ezért az elégedettség záloga a jó referencia és az írásos szerződés. Akadt Tünde naivitásával szemben elnéző facebookozó is, aki szintén beleesett már hasonló csapdába.
RaL
