Sétálóutca vagy lezárt terület?

Tisztelt Szerkesztőség! A minap arra sétálván fogadott a mellékelt kép a Csapó utcán, az új sétatéren. Felháborítónak tartom, hogy a képen található üzlet elzárja kipakolásával a gyalogosok előtt a járdát – amit sajnos valószínűleg a Cívis Ház áldásos engedélyével tesz meg. Érdeklődnék nagy tisztelettel a Cívis Ház és a kávézó tulajdonosától: mégis hogyan képzelik ezt? Amióta az eszemet tudom, az üzletek kirakata előtt sétálnak az emberek, s teszik ezt a Piac utcától lefelé haladva a Csapó utca végéig. Kivéve ezt a szakaszt, mert ide engedélyt adtak közterület-foglalásra. Nem is beszélve arról, hogy a tér közepén napi szinten közlekednek nagy autók ,amelyek az iskola sarkán(!) üzemelő kocsmába szállítják az itókát, illetve onnan a szemetet, veszélyeztetve az ott sétáló kisgyermekes családokat, időseket. Mivel sokat sétálok arra, szemtanúja is voltam már annak, hogy szóváltásba is kerültek emiatt egymással a gyalogosok a kávézó alkalmazottaival, mivel keresztül mertek sétálni a teraszán.

Kérem a szerkesztőséget,hogy tegyék fel a kérdést!
Tisztelettel: R. Ildikó, Debrecen

Íme, a válaszok

Feltettük a kérdést. Kováts Ákostól, a Cívis Ház Zrt. első emberétől (aki bővebb tájékoztatást a jövő hétre ígért) úgy értesültünk, az üzlethelyiség, amiben a kávézó üzemel, nem a Cívis Ház tulajdona, azt a város adja bérbe. Roberto Massucco, a kávézó tulajdonosa pedig írásban így reagált:

Sajnálattal értesültem az Ön által felvetett sérelemről. Véleményem szerint mi a gyalogosokat a szabad közlekedésükben nem akadályozzuk, mivel a virágdézsákon túl van elég, a gyalogos forgalomra számára alkalmas közlekedési terület. Mi a vendégeinknek szeretnénk ezzel az udvarias gesztussal kedvezni. A hozzánk betérő látogatók az édes semmittevés pillanatait szeretnék egy fagylalt vagy egy gőzölgő kávé társaságában élvezni. De ezt hogyan is tehetik meg, ha az asztalok között folyamatos átjárás van? Nyitva tartásunk első évében szabadon hagytuk az asztalok közötti helyet a gyalogosoknak és sajnos gyakran megtörtént, hogy meglökték az asztalát vagy belerúgtak az éppen ott fogyasztó vendég székébe. Ön volt szíves hivatkozni az alkalmazottak és gyalogosok közötti szóváltásra, én viszont szerettem volna, ha Ön is néha fültanúja a vendégeink lamentálásának. Mint korábban is írtam, véleményem szerint a sétálóutca van olyan széles, hogy elegendő minden ott közlekedő számára. Ezúton megköszönöm, hogy volt szíves észrevételét jelezni, mert mindig örömünkre szolgál, ha építő kritikát kapunk és szolgáltatásunk színvonalát még tovább tudjuk növelni.

Remélem, nem sértem meg, ha meginvitálom Önt és kedves családját kávézónkba, hogy kiengeszteljük, amiért néhány lépéssel többet kellett megtennie.

Tisztelettel: Roberto Massucco