S.O.S. Elváltam!
B. Kiss Andrea a dél-bihari Csökmőn él, művelődésszervező-iskolatitkárként dolgozik a helyi Faluház és Alapfokú Művészeti Iskolában. Főállásán túl 12 éve a községi lap felelős szerkesztője, a Hajdú-bihari Napló külsős tudósítója, több internetes hírportál újságírója. Kisgyermek korától írogat. S.O.S. Elváltam! című regénye a Nóvum Kiadó gondozásában lát hamarosan napvilágot.
Cívishír: – Meglehetősen sok idő eltelt a válásod és a között, hogy egy házasság felbomlásáról született benned regény. A te történeted ez? A saját vívódásaid tükröződnek benne?
B. Kiss Andrea: – Csak látszatra telt el sok idő, ha valaki azt nézi, hogy 2001-ben költöztünk szét a férjemmel, egy év múlva elváltunk, a könyv pedig most fog megjelenni. De az igazság az, hogy ezt a regényt 10 éve írtam meg. Akkor még nagyon friss volt az élmény, és természetesen a saját érzéseim, tapasztalataim tükröződnek a történetben. Sok a hasonlóság a regény főszereplője és közöttem, de van benne jó adag fantázia és kitaláció is. Már akkor kerestem rá kiadót, mert néhány próbaolvasónak – barátnőimnek – odaadtam, és tetszett nekik, biztattak. Ám egy nyomdász barátom azt tanácsolta, hogy várjak vele. Jól tettem, hogy rá hallgattam. Akkor még merészség lett volna kiadni, mert sokan sok mindent belemagyaráztak volna, ami nem használt volna nekem. Ma már nincs jelentősége annak, ki mit lát a sorok mögött.
Cívishír: – Elválni nehezebb vagy maradni? Lehet – a kapcsolat ellehetetlenülésének egy bizonyos foka után – megkönnyebbülés egy bírósági végzés? Netán mindig megmarad veszteségnek?
B. Kiss Andrea: – Szerintem elválni nehezebb, ezért is maradnak meg sokan egy rossz házasságban. Inkább napról napra vívódnak, gyötrődnek, de képtelenek tovább lépni. Nekem is nehéz volt meghozni annak idején ezt a döntést, de a végén már valóban megkönnyebbülést jelentett. Ma pedig már teljes bizonyossággal azt mondhatom, hogy a lehető legjobb döntés volt. A veszteség talán annyi, hogy a gyermekem apa nélkül nőtt fel. Ezt a hiányt természetesen semmi nem pótolhatja.
Cívishír: – A főszereplő egyedül marad egy gyerekkel, önmagával és az "új" életével, a temérdeknek látszó szabadsággal. Melyik állítja a legnagyobb próbatétel elé a nőt (regényen kívül is)?
B. Kiss Andrea: – Az egész egy nagy próbatétel, de aki optimistán áll a dolgokhoz, az ezt is a javára tudja fordítani. A regényem is jól ábrázolja azt a sok buktatót, amivel egy frissen elvált nőnek szembe kell néznie. Egy személyben kell helyt állni szülőként; a ház körüli munkákat, problémákat is egyedül kell megoldania; és ki van téve az olyan férfiak közeledésének, akik csak egy prédát látnak a magányos nőben.
Cívishír: – A szerelmes lektűr ma is keresett: napágyon, vonaton, esős napon jó egy kicsit ellazulni, édességgel etetni a szemet. Az S.O.S Elváltam! mennyiben különbözik? Mert párkapcsolat ez is, az is, de mégiscsak ellenkező az előjel: itt bánat van. Vagy nem annyira?
B. Kiss Andrea: – Az S.O.S. Elváltam! című regényben a válás utáni élet, a magány érzése és a párkapcsolati útvesztők állnak középpontban, de mindez inkább humorosan. Persze vannak megható részek is, de főként a derűlátás szövi át az egészet. Kiderül, mit tud nyújtani egy nős ember, hogyan közeledik egy lúzer, vagy egy nőcsábász. Ezen kívül munkahelyi problémákkal, munkanélküliség okozta gondokkal, igazi és látszat barátságokkal is találkozhatunk a történetben. Mindez egy kis misztikummal, és váratlan fordulatokkal fűszerezve. Úgy gondolom, sok olvasó talál azonosulási pontot a regény főszereplőjével.
Cívishír: – Ha három dolgot tanácsként lehetne állítani a frissen elváltak elé, akkor mit javasolnál, amit semmiképp ne kövessenek el?
B. Kiss Andrea: – Ne kezdjék el sajnálni önmagukat! Keressék mindennek a jó oldalát, hiszen még az első pillanatban rossznak tűnő események is rejthetnek valami pozitívat. Persze, aki eleve pesszimista beállítottságú, annak nehéz ezt az elméletet elsajátítani, de mindenképpen meg kell próbálni. A könyvben erre is vannak humoros tippek: a főszereplő nagy magányában azzal vigasztalja magát, hogy nem kell koszos férfi ruhákat mosnia, időre főznie, és elszámolnia azzal, hogy mikor hová megy. Azt vallom, minden csak hozzáállás kérdése. Akik jól ismernek, azok tudják, hogy a legnehezebb élethelyzetekben is mindig találtam valami kapaszkodót, ami erőt adott a tovább lépéshez. A váláskor épp újságíró iskolába jártam, aztán belevágtam a főiskolába. Akkor kezdtem el megvalósítani önmagamat, gyermekkori álmomat, hogy újságíró, író lehessek. Aztán a nehéz évek után jöttek a jobbak. Jó munkahelyem van, az írásban sikereket érek el, a lányom felnőtt, tavaly érettségizett, és gyönyörű, értelmes nő lett belőle. Jelenleg színpadi táncosnak tanul a békéscsabai Színitanházban. Nagyon büszke vagyok rá. Időközben párt is találtam magamnak az egyik kollégám személyében, akivel már két éve boldog vagyok.
Cívishír: – Folytatás? Mondjuk egy S.O.S. Férjhez megyek?
B. Kiss Andrea: – Megfordult már a fejemben, de majd meglátjuk. Ha jön az ihlet, írok. Az S.O.S. Elváltam! szinte ömlött ki a fejemből, csak le kellett ülni írni. Több regényem várakozik készen a fiókomban, közülük az egyiket most viszem be számítógépre, mivel akkor még írógépen írtam őket. Az eladott csecsemő című regényt 15 éve vetettem papírra, és kicsit átdolgozva az S. O.S. Elváltam! megjelenése után felkínálom a kiadómnak. Nagyon bízom benne, hogy az olvasók szeretni fogják a regényemet, és várják a többit is. Ez a legnagyobb álmom, amire mindig is vágytam.
- BCSH -
Rendelje meg a könyvet IDE KATTINTVA!
