Debreceni falon debreceni történet

A kilenc éve elhunyt festő- és grafikusművész, Józsa János (1936-2016) Debreceni utca című linóleummetszete került fel a falra a Batthyány utca és a Jászai Mari tér közötti átjáróban. Vékony Tamás és társai a nyár derekán végezték el a kéthetes alkotómunkát, amelynek köszönhetően immár öt úgynevezett mural díszít belvárosi falakat. A falfestmények szorosan kapcsolódnak a Debrecen történetéhez, a város lakóihoz.

Az avatón a kulturális alpolgármester jelezte: a mű az alkotók szándéka szerint több lesz utcadekorációnál. – Azzal a szándékkal készült el éppen ide éppen ez a kép, hogy segítsen nekünk, debrecenieknek emlékezni, megélni az összetartozás élményét. A Batthyány utca és környéke mikrokörnyezettel, „mikroklímával” bír, képes magába szippantani és kisugározni sajátos történeteket – mondta Puskás István 20-30 főnyi érdeklődő előtt. Vékony Tamásék a debreceni művész több színben létező litográfiája közül a színtartósságra tekintettel döntöttek az átjáróban megtekinthető változat mellett. 

– A múlt század második felétől alkotó Józsa János a város képzőművészeti életének nagyon fontos szereplője volt. A linóleummetszet a hatvanas évek Batthyány utcájának sűrítménye, azok a karakteres, meghatározó részletek tűnnek fel, amelyekről az alkotó úgy gondolta, a debreceniek azokról ismerik az utcát – közölte Puskás István, megjegyezve, a Batthyány utcán lakott Petőfi Sándor és ott volt az első állandó színház helye is a városban. A falfestmény tehát megidézi e környék múltját, „visszaíródik” a történet egy darabja. 

A száz méterre, egy Jászai Mari téri tűzfalon látható László Ákos grafikára utalva arról is beszélt, hogy a belváros e pontja „szabadtéri galériaként” idővel dedikált helye lehet a debreceni grafikaművészet bemutatásának. Hiszen a helyi grafikusművészet – tette hozzá az alpolgármester – a debreceni vizuális művészeti hagyomány nagyon fontos, ha nem a legfontosabb ága. 

Józsa János özvegye 1968-ban 13 éves volt, értelemszerűen még nem a művész feleségeként élt.

– Ettől függetlenül tudom, hogy János ezt a metszetet 32 évesen a személyes élményei hatására, úgymond frissiben készítette el, nem pedig évek, évtizedek múlva. A Batthyány utcai Ludas Matyi presszóban művészközösség vette körül, a barátai közé tartozott Latinovits Zoltán, Dégi István, Hofi Géza, Móré Mihály. Mindig együtt találkoztak, biztos iszogattak is. És megjelentek a hölgyek is, szerintem majdnem minden szép debreceni nő álma volt, hogy Józsa János lefesse.

Engem nagyon érdekelt, hogy hogyan tudott annyi női portrét készíteni. Vagy kétszáz gyönyörű női portrét őrzünk, ami úgy értendő, hogy már János szűrőjén átment, az ő stílusban megfestett képekről beszélek. A merészebb nők aktra is vállalkoztak a Varga utca 7. szám alatti lakásán. Vele lakott a szobrászművész testvére, Lajos, aki a közeli Ludasba sokszor üzent a Varga utcából: János ne gyere haza, mert három nő is vár! Olyankor János addig időzött a presszóban, míg a hölgyek hazamentek vagy legfeljebb csak egy maradt. Tehát a Ludas mentsvárként is szolgált – elevenítette fel Mária asszony.

Vékony Tamás azt mondta, fantasztikus érzés volt Józsa János metszetét muralként megvalósítani. Hangsúlyozta azt is, hogy a mural a sajátja mellett Bánki Kristóf, Borsi Dávid, Nagy Csaba és Verhóczki Zsanett munkája is egyben. – Hét-nyolc tervszerűen kidolgozott ötletem van jövőbeli debreceni, a város értékrendjéhez, történeteihez, szereplőihez kötődő muralokra. Nemcsak meglévő műalkotások felvitelén gondolkodnék, hanem saját elképzelések megvalósításán is, ráadásul vegyes technikák által – fűzte hozzá.

Ratalics László