Debreceni falon debreceni történet
A kilenc éve elhunyt festő- és grafikusművész, Józsa János (1936-2016) Debreceni utca című linóleummetszete került fel a falra a Batthyány utca és a Jászai Mari tér közötti átjáróban. Vékony Tamás és társai a nyár derekán végezték el a kéthetes alkotómunkát, amelynek köszönhetően immár öt úgynevezett mural díszít belvárosi falakat. A falfestmények szorosan kapcsolódnak a Debrecen történetéhez, a város lakóihoz.
Az avatón a kulturális alpolgármester jelezte: a mű az alkotók szándéka szerint több lesz utcadekorációnál. – Azzal a szándékkal készült el éppen ide éppen ez a kép, hogy segítsen nekünk, debrecenieknek emlékezni, megélni az összetartozás élményét. A Batthyány utca és környéke mikrokörnyezettel, „mikroklímával” bír, képes magába szippantani és kisugározni sajátos történeteket – mondta Puskás István 20-30 főnyi érdeklődő előtt. Vékony Tamásék a debreceni művész több színben létező litográfiája közül a színtartósságra tekintettel döntöttek az átjáróban megtekinthető változat mellett.
– A múlt század második felétől alkotó Józsa János a város képzőművészeti életének nagyon fontos szereplője volt. A linóleummetszet a hatvanas évek Batthyány utcájának sűrítménye, olyan karakteres, meghatározó részletek tűnnek fel, amelyekről az alkotó úgy gondolta, a debreceniek azokról ismerik az utcát – közölte Puskás István, megjegyezve, a Batthyány utcán lakott Petőfi Sándor és ott volt az első állandó színház helye is a városban. A falfestmény tehát megidézi e környék múltját, „visszaíródik” a történet egy darabja.
A száz méterre, egy Jászai Mari téri tűzfalon látható László Ákos grafikára utalva arról is beszélt, hogy a belváros e pontja „szabadtéri galériaként” idővel dedikált helye lehet a debreceni grafikaművészet bemutatásának. Hiszen a helyi grafikusművészet – tette hozzá az alpolgármester – a debreceni vizuális művészeti hagyomány nagyon fontos, ha nem a legfontosabb ága.
Józsa János özvegye 1968-ban 13 éves volt, értelemszerűen még nem a művész feleségeként élt. – Ettől függetlenül tudom, hogy János ezt a metszetet 32 évesen a személyes élményei hatására, úgymond frissiben készítette el, nem pedig évek, évtizedek múlva. A Batthyány utcai Ludas Matyi presszóban művészközösség vette körül, a barátai közé tartozott Latinovits Zoltán, Dégi István, Hofi Géza, Móré Mihály. Mindig együtt találkoztak, biztos iszogattak is. És megjelentek a hölgyek is, szerintem majdnem minden szép debreceni nő álma volt, hogy Józsa János lefesse.
Engem nagyon érdekelt, hogy hogyan tudott annyi női portrét készíteni, amelyek közül körülbelül kétszázat őrzünk. A János „szűrőjén” átment, az ő stílusban megfestett képekről beszélek. A merészebb nők aktra is vállalkoztak a Varga utca 7. szám alatti lakásán. Vele lakott a szobrászművész testvére, Lajos, aki a közeli Ludasba sokszor üzent a Varga utcából: János ne gyere haza, mert három nő is vár! Olyankor János addig időzött a presszóban, míg a hölgyek hazamentek vagy legfeljebb csak egy maradt. Tehát a Ludas mentsvárként is szolgált – elevenítette fel Mária asszony.
Ami az alkotáson is feltűnő Bimbó Bandit illeti, Puskás István egy ideig nem tudta eldönteni, létező személyről van-e szó vagy a fantázia szülte. Később megtudta, Bimbó Bandi néhány évig nagyon is része volt a debreceni szórakoztatásnak, a Ludas Matyiban zenélt. Mária asszony emlékei szerint a presszó pezsgő, lüktető közegnek számított, sok művész odajárt, jókat beszélgettek, megvitatták a világot. – Bimbó Bandi isteni figura volt, róla több rajz, portré született. Azonban a gépi zene után már nem énekelhetett a Ludasban, így kikerült a köztudatból. Néhányszor még találkoztunk Debrecen utcáin, akkor már nem énekelt – hallhattuk.
Vékony Tamás azt mondta, fantasztikus érzés volt Józsa János metszetét muralként megvalósítani. Hangsúlyozta azt is, hogy a mural a sajátja mellett Bánki Kristóf, Borsi Dávid, Mándli Kristóf, Nagy Csaba és Verhóczki Zsanett munkája is egyben. – Hét-nyolc tervszerűen kidolgozott ötletem van jövőbeli debreceni, a város értékrendjéhez, történeteihez, szereplőihez kötődő muralokra. Nemcsak meglévő műalkotások felvitelén gondolkodnék, hanem saját elképzelések megvalósításán is, ráadásul vegyes technikák által – fűzte hozzá.
Ratalics László
