Óz, az örök csoda
L. Frank Baum könyvéből rengeteg feldolgozás készült, ám ezek közül messze kiemelkedik Victor Fleming 1939-ben bemutatott musicalfilmje Judy Garlanddal a főszerepben. Az Óz, a csodák csodája sohasem lehetett volna ilyen időtálló csoda a tizenéves Judy Garland alakítása nélkül. K
önnyű volt azonosulni a kislánnyal, aki arra volt kíváncsi, vajon mi van a szivárvány másik oldalán.
Dorothyt egy Kansasen végigsöprő félelmetes erejű tornádó Óz birodalmába repíti. A kis Dorothy nem tud elmenekülni, balesetet szenved. Ájult állapotban kis kutyájával, Totóval csodálatos helyre kerül. Útja során barátokat szerez: a Gyáva Oroszlán, akiknek ész, szív és bátorság kell, a Madárijesztő, aki szalma helyett okosságot szeretne tudni a kobakjában és a Bádogember személyében, aki szeretni szeretne, ám egy kegyetlen ellenséggel, a Boszorkánnyal is szembe kerül Dorothy, aki megharagszik a lányra, s meg akarja szerezni tőle a varázscipőket. Noha itt minden színes és szép, Dorothy legfőbb vágya, hogy visszajusson az ő fekete-fehér, mégis úgy szeretett otthonába. Útközben a Nyugati Boszorkány elrabolja a lányt, de ő a barátai segítségével legyőzi a gonosz boszorkányt, aki elolvad. A nagy Ózról pedig kiderül, csak egy közönséges szélhámos, de Glinda, a jó boszorkány segítségével mindenki megkapja, amit akar, Dorothy pedig hazajut, azaz felébred.
Hunyd be a szemed, üsd össze a sarkadat háromszor, és mondogasd magadban: Mindenütt jó, de legjobb otthon! A mese zseniálisan egyszerű motívumokat tartalmaz, alapgondolata: mindenütt jó, de a legjobb otthon sem újdonság, mégis az egész valahogy a mai napig sem tűnik elkoptatottnak. Ha pedig az lenne az érzésünk, már nem Kansasben, azaz otthon vagyunk, ne feledjük, haza mindig a sárga út visz…
V.O.
